Max Verstappen:
Mikor megláttam Saraht a parkban halálra rémisztett. Tiszta vér volt a keze, az álla, a térde, mindene. Nagyon elveszetten érezte magát, így az éjjelre befogadtam, hatalmas mázli, hogy anyáék most nincsenek itthon. A sebeit lekezeltük az estére, kapott tiszta ruhát, mindent. Nagyon közel áll a szívemhez Sarah, mióta megismertem, és sokat jelent nekem. És nem csak Seb miatt, hanem amúgy is annyira gyönyörű, vicces és kedves, imádom ezt a lányt! Lezuhanyoztam és láttam, hogy kiment az erkélyre ezért utána mentem. Elmondta, hogy mennyire senkinek érzi magát, most mindent is kiadott magából, aminek örültem, hogy megosztotta velem. Én pedig már nem bírtam és kénytelen voltam közölni az érzéseim, egyszerűen azt érzem, hogy szerelmes lettem ebbe a lányba. Muszáj volt, lehajoltam az ajkaihoz, és megcsókoltam.
Sarah pár másodperc múlva a szemembe nézett, és alig tudtam valamit kivenni belőle. Hogy ez most zavarta, vagy tetszett neki, nem tudtam rájönni.
- Ez.. - kezdett bele, de én közbe vágtam.
- Ne haragudj, ez hatalmas hülyeség volt! Nem kellett volna, bocsánat! - sajnálkoztam, amikor lehúzta a fejemet és visszacsókolt. Egy ideig szenvedélyesen csókolóztunk majd elváltam.
- Szeretlek Sarah Vettel! - öleltem át szorosan.
- Én is téged Max Verstappen! - ölelt vissza, és éreztem pici karjaival alig ér át, de ölel amennyire csak bír. Azt akartam, hogy ez a pillanat soha se érjen véget, és annyira cuki volt Sarah, olyan aranyosan hozzám bújt. Olyan kis picike és ez annyira aranyossá teszi. Ölelkezésünket, a csengő szakította meg.
- Megnézem ki az, mindjárt jövök! - eresztettem el, és gyorsan leszaladtam. Gyorsan ajtót nyitottam.
- Szia Max! - köszönt nekem Seb, a szemei kivörösödtek a sok sírástól, és láttam rajta, hogy egyáltalán nincs jól.
- Seb! Gyere be! - mondtam egyből kapcsolva, már csak azon aggódtam, Sarah nehogy lejöjjön.
Levette a cipőjét, már sokszor járt nálunk, így csak leült a nappaliba aggodalmasan.
- Mióta Sarah eljött otthonról, azóta kerestük, minden rokont és ismerőst felhívtunk aki tud róla, hogy tudják-e hol lehet?! És semmi, Max sehol sincs a lányom! - sírta el magát.
- Seb az Istenre esküszöm neked, amint meglátom, vagy beszélek vele szólok neked! De semmi, én is egész délután próbáltam elérni és semmi. Nem veszi fel a telefont és nem ír vissza. Valószínűleg csak idő kell neki, ezek után. Kiszellőzteti a fejét és biztos vagyok benne, hogy haza fog menni. Nem nagyon ismerem még, de nem tűnik lázadónak. - Seb, nagyon magába van zuhanva, nincs jól és ez látszik, fáradt, hiszen rengeteget utazott Szingapúrból ide, azért, hogy végre láthassa a lányát, és erre fel pedig nem találja, és én vagyok a hunyó aki rejtegeti. Ha most elmondom Sebnek, hogy Saraht rejtegetem, két ellenségem lesz, ha pedig nem akkor még mindig csak egy aggódó apukával fogok szemben ülni.
- Sarah, sosem csinált ilyet. Mindig mindent megtudtunk beszélni. És most... most pedig nem tudom mi történt vele, egyszerűen annyira megváltozott.. Hanna otthon kikészült, nem hiszi el ő sem, hogy Sarah ennyire megváltozott. Nagyon aggódunk érte, nagyon remélem, hogy minél hamarabb hazajön, és nem azért, hogy leordítsam a fejét vagy megverjem.. nem.. nem.... Hanem azért, hogy magamhoz ölelhessem. - mesélte miközben könnyeit törölgette.
- Haza kell menned Hannahoz! Halálra aggódja magát, és ilyenkor ne hagyd egyedül, nyugodjatok meg, és reménykedjünk, hogy Sarah minél előbb hazamegy! Oké? - mosolyogtam bíztatóan Sebre. - Mást nem nagyon tudunk tenni, ha nem válaszol neked sem és nem veszi fel a telefont sem.
