Mingi, Jongho and You

4. Mi közöd hozzá?

Te szemszöged:

Reggel egy kicsi fejfájással keltem rég ittam már és itt van a hatása, Jongho már haza ment át öltözni, nem tudom mi volt velem tegnap este jó érzés volt Jongho karjaiban el aludni és reggel fel kelni.
Valahogyan furcsálltam hogy Mingi nem vitte el az összes ruháit pedig tudom hogy nagyon félti őket és minden cuccát el kellet volna hogy vigye! Ne maradjon semmi a nyakamon!

Fel öltözve szép állapotban el indultam dolgozni.

Nem tudom miért de egésznap Jongho egy szót se szolt hozzám, valami baja lehet? Mindenre emlékszem a tegnap esti kis jelenetre.. De hogy ma hogy fogok egyedül aludni azt se tudom..

-Jongho? Van valami baj? Kérdezem.

-Nem nincs.
Zárta le ennyivel a témát, hát jó,egy vállvonással jeleztem hogy oké.

Munka végezetével azon gondolkodtam hogy rendelek magamnak kaját, semmi élet kedvem sincsen főzni..

Haza felé sétálva a házam előtt áll egy fekete Toyota autó? Ki lehet ez? Nem törődve vele el megyek mellette, -Hé várj X/y! Kiabál utánam Mingi az autóból? Oda pillantok és egy lány ül mellette, gondolom ez a barátnője..
-Mit akarsz?
-Vissza jöttem a többi cuccomért amiket a szekrényben hagytam! Hagy menjek be!
Majd előre mentem és be engedtem, egyenest a hálószobába vette az irányt, de én meg el felejtettem hogy este nálam aludt Jongho és Mingi cuccát adtam oda neki pizsamának ami ott van a földön, fel szaladok utána majd az ajtóban meg állok.

-Miért vannak szétdobálva a ruháim? Volt itt valaki?! Kérdezi ridegen.

-Mi közöd hozzá? Kérdezem tőle flegmán.

-Válaszolj ha kérdeznek!

-Ne hogy te legyél fel háborodva! Szedd össze a többi cuccod es takarodj a házamból!

Össze szedte csapkodva és pattogva a ruháit majd el hordod minden féle kurvának utána pedig távozott, remélem jól eset a szívének hogy haragban váltak el útjaink. Bár le is szarom taposson belém még jobban! Ez az! Nem ilyennek ismertem meg Mingit..

Össze rogyva a földre ülök és sírok, sirok mert nincs senkim, nincsenek barátaim se rokonaim itt vagy oda haza, és hiányoznak a szüleim is.

Jongho szemszöge:

Nem tudom miért viselkedtem ma így vele már bánom is de valami azt sugallja hogy menjek át hozzá és kérjek tőle bocsánatot, szóval bele taposva a gázba egyenest oda mentem, majd ki szálltam az autóból megint furcsa érzésem van, nyitva volt az ajtó, vagy lehet direkt hagyta volna nyitva? Be mentem, a nappaliban nem volt egyenest a szoba felé vettem az irányt, -mi ez a hang? Sírna? Be nyitok a szobába majd a földön ül és sír, gyorsan oda rohanok hozzá és meg szólítom. -Hé X/y! Mi a baj?
Majd rám emeli a tekintetét, a szeme ki van sírva és a sminkje is el volt folyva.

-Jongho!

Majd hirtelen át ölel amit rögtön viszonzok és simogatom a hátát nyugtatás képen.

-Meg nyugodtál? Kérdezem kb fél óra csend után.
De csak bólogat és szipog. - Várj hozok neked zsebkendőt.
-Szóval el meséled hogy mi történt? De az elejétől kezdve, meg hogy miért nem mersz egyedül aludni!

-Jó el mesélem neked!

Nem tudom mennyi időt töltöttünk a földön és mennyit beszélgettünk de azt tudom hogy zsibbad a seggem..

-Szóval igen most meg itt járunk, de te mit keressel itt? Mármint örülök hogy itt vagy velem mert ügye mint mondtam nincsen senkim..

-Igen szóval azért vagyok itt hogy bocsánatot kérjek tőled a mai nap miatt, kicsit bunkó voltam veled és hozzád sem szóltam, vakarom a tarkóm zavartan.

-Jajh semmi gond! Ölel meg, megint nagyon ölelgetős kedvében van.
-És mond Jongho van kedved enni valamit? Rendelni szerettem volna magamnak valamit csak közbe jött Mingi aztán nem tudtam..

-Tudod mit? Menjünk el egy étterembe én fizetek!

-Hmm... Jó benne vagyok! Dee ez egy randi lenne?~

-Akár vehetjük annak is, kacsintok rá amitől zavarba jön.

Te szemszöged:

Egyre jobban kedvelem Jonghot, remélem most ahogyan ki tálaltam neki mindent fel teszi azt a kérdést hogy itt e aludhat..
Most éppen haza felé tartunk, kifelé bámulok az ablakon, de annyira el bambulhattam hogy mikor a kezemet a combomra raktam akkor Jongho tenyerét találtam magamon ahogyan simogatja és szorongatja, majd minél bentebb fogdos amire nem bírom vissza tartani a hangom, rá pillantottam majd az utat nézve mosolygott.

-Haza értünk. Áll meg az autóval.

-Van kedved be jönni vagy mennél haza? 

-Csak kérdezd meg és igent mondok, mosolyog.

-Akkor van kedved velem aludni megint?

-Igen.

Örömmel tölt el hogy nem utasít vissza és hogy velem van.

Remélem nem unalmas 🥹🥹