Ketten Egy Testben

2 Rész

#Seila#

Már rég elment. Nem találja a tűzőgépet? Nem tetszik ez nekem. Ekkor Liam kiáltását és csörömpölést hallottam fentről. Az ablak mögül véres üveg darabok estek le. Kiugrottam az ablakon és milyen jól tettem. Megint nekimentem Liam-nek így sikerült elkapnom még mielőtt leesett volna. Kinyitottam a szárnyaim és visszavittem a tanáriba. Elláttam a sebeit. Mikor már láttam, hogy ébredezik dühösen elindultam felfelé.

-Ez már több a soknál! Ártottál egy embernek. -kiáltottam. Mérges voltam. - Nem akármilyen embernek Liam az első barátom.

-Nem tudom, hogy miről beszélsz. -Vetett rám egy gúnyos mosolyt, amitől még mérgesebb lettem. Önelégült arckifejezéssel ül a tanári asztalon.

-Tehát magától esett ki Liam az ablakon?

-Ja! A vakarcsra gondolsz aki azt sem tudja, hogy miért fél tőlem pedig én nem ártottam neki......mostanáig. Az én voltam. Útban volt.

-Kihajítottad az ablakon csak azért mert "útban volt"?! Egy szörnyeteg vagy! -Mérgelődtem.

-Nem. Nem szörnyeteg hanem ördög. -Ekkor ő is átváltozott és még szélesebb lett a vigyora.

-Tényleg az még jobb. - Meghallottam, hogy nyílik az ajtó. Megfordultam és Liam meglepődött arca fogadott. A dühöm nyomtalanul eltűnt és ijedtség váltotta fel mivel nem változtam vissza.

#Liam#

Mikor felébredtem egy angyal távozott a tanáriból sietősen. Nagy nehezen felálltam és utána mentem. Mikor a terem elé értem meghallottam Seila hangját. Kiabált.

-Egy szörnyeteg vagy! -Mérges.

-Nem, nem szörnyeteg hanem démon.

-Tényleg az még jobb. -Benyitottam az ajtón és Seila megijedt. Ő volt az angyal aki megmentett. A glóriája arany színben világított és két hatalmas fehér szárnya volt. Nara-nak fekete lett a haja és vörös kis szarvak ékeltek a homlokán a bőre bordóbb volt és villás farkát lóbálta miközben rám vigyorgott. Hosszas csend után Nara szólalt meg.

-Látom élsz. Ez után nem állsz az utamba? -Félve, nemlegesen ráztam a fejem.

-Liam. Menj haza. Nara. Mi is megyünk. -Utasított Seila, majd az ablak felé nyújtotta a karját ami jobb lett mint volt. Az ablak előtt egy kék portál jelent meg és a két lány besétált azzal eltűntek. Én is hazamentem. Nem tudom, hogy hogy lehet egy angyal és démon az osztályomba vagy, hogy hogy lehetnek testvérek? Próbáltam aludni de csak a két csajon járt a fejem végül sikerült.

*másnap*

Bementem a suliba és leültem Seila mellé.

-Már jól vagy? Tegnap idegesnek tűntél.

-Ideges is voltam. Nara kihajított az ablakon. Tiszta vér voltál. Majdnem elveszítettelek. -Elkerekedett szemmel néztem ahogy kifakadt magából és az utolsó szaván nagyon meglepődtem, de láttam, hogy ő sem gondolta át mit mond. Egy másodperc alatt elpirult és a tenyerét az arca elé rakta. Mindketten a másik irányba furdultunk, mert én is vörös lettem egy kicsit. Még sose mondott nekem ilyet senki, nemhogy egy lány.

-De te megmentettél. -Törtem meg lágyan mosolyogva a kínos csendet. -Nagyon megdöbbentem tegnap. Mármint te... meg ő...

-Igen. Én angyal vagyok ő meg démon. -Értetlenül néztem rá.

-Akkor, hogy lehettek testvérek?

-Mi angyalok nem úgy születünk meg mint ti emberek. Az összes bűnt belőlünk egy másik testbe zárják. Így született meg Nara. Ő az én összes bűnöm ezért utálom ennyire mert amikor ő tesz valami rosszat az olyan mintha én csinálnám. Tehát én dobtalak ki az ablakon tegnap. 18 éves korában leláncolhatom a pokolba, de addig is szembe kell néznem a saját bűneimmel. Ez úgymond az én büntetésem. Vele kell maradnom 18 évig. Életem összes rossz cselekedetével, ami nehéz mivel örök életem van. Már csak 4 év. -Ebben a pillanatban megöleltem, mivel nagyon rossz lehet neki.

-Biztos nagyon nehéz, de ebben a 4 évben melletted leszek. Ígérem. -Visszaölelt és elkezdett a vállamon sírni.

-Köszönöm -Súgta szipogva a fülembe. Örültem, hogy már az első nap van egy barátom. Egy igazi angyal.

*óra után*

Mikor tesi órára mentem Seila egy sráccal beszélgettett. Láttam rajta, hogy nem élvezi a fiú társaságát. Odamentem átkaroltam a lány vállát és elhúztam onnan. Rátette a fejét a melkasomra és rátette a kezét a hátamra. Éreztem, hogy átjár a melegség. Leértünk a tornateremhez. Seila szembe fordult velem megfogta a felsőm nyakát és lehúzott magához. Nyomott egy puszit az arcomra.

-Köszönöm. -mondta, majd bement az öltözőbe. Ereztem, hogy elpirul az arcom és hirtelen nagyon meleg lett. Bemenetem én is az öltözőbe és megmostam az arcom, hogy lehűtsem magam. Miután összeszedtem magam mentem az órára.

Úgy vettem észre, hogy az első két rész nagyon unalmas. Megpróbálok ezen változtatni. Még mindig szívesen várom a visszaéléseket. Puszi nektek.