Amikor kértünk rengeteget fehér köpenyes ember volt. Arról beszélgettek, hogy a lány és a társai elvitték az összes kísérletet, erre a férfi elengedte a karom és odament.
-A 017-est megtaláltam. Már csak ő maradt. - Mi? Én? Én vagyok a 017? Egy kísérlet? - Még jó, hogy kihoztam. A laborban minden elégett. Így folytathatjuk a munkát. - Na azt már nem! Nem vagyok labor patkány. Elkezdtem az erdő felé szaladni. A köpenyesek próbáltak elkapni, de egyiküknek sem sikerült. Elérve az erdőt sem álltam meg. Futottam és futottam.
Egy város szélén ember alakra váltottam és elindultam ismét. Egy játszótérnél álltam. Leültem a homokozóba és vártam a csodát, ami egyszer csak elém állt. A csodámnak szőke haja és kutyafülei voltak.
-Szia. 006 vagyok, de hívj csak Virgoncnak. -mondta, mire belém csapott a felismerés. Ugyan onnan jöttünk. - Téged, hogy hívnak? - csóválta a farkát. Tényleg. Kell nekem egy név. Hmm...
-017. Hívj Zack-nek. - válaszoltam, mire még izgatottabb lett. Már ha ez lehetséges.
-Hű! Te is hybrid vagy? Milyen fajta? - kérdezte.
-Nem tudom. - mondtam még őszintén. Kicsit elgondolkozott és megragadta a karom.
-Gyere velem. - húzott maga után. Nem sokáig mentünk. Egy elhagyatott épülethez kértünk, ahol Virgonc előreszaladt és kinyitotta a hatalmas fa ajtót. Belépett és intett, hogy kövessem. Kicsit habozva átléptem a küszöbön és elámúltam. Az a romosnak kinéző épület belülről kastélynak nézett ki. Középen volt egy hatalmas lépcső ami aztán ketté ágazott.
-Virgonc vissza jöttél?-kérdezte egy idős nő a lépcső jobb oldaláról. - Ki a barátod? - mosolygott rám.
-Ő Zack. 017. Ő is hybrid. De nem tudja milyen fajta. - hadarta, a nő arca meg mintha felvidult volna.
-A nevem Carla. Itt nem kell félned Virgonc és a többiek is olyanok,mint te. Változz át kérlek. Megnézzük a besorolásod. Mi vigyázunk rád. -mondta és én megtettem amit kért, mire elámult. Virgonc elkezdett ugrálni körülöttem.-A sárkány. Azt hittem, hogy azt a kísérletet félbehagyták.
-Hű, de menőn nézel ki Zack. Te vagy a sárkány hybrid. Gyere bemutatlak a többieknek. - ragadta meg a karom és indult el az emelet felé. Bementünk az egyik szobába, ahol rengeteg gyerek volt. Mind kísérlet. Tátott szájjal engem nézett. -Srácok ő Zack. 017. Ő a sárkány.
-A számod és a magasságod alapján te vagy a legfiatalabb. - mondta egy egér fiú.
#5 évvel később#
Az óta is ott élek és nagyon boldog vagyok. Carla beiratott iskolába és most már a középiskolát kezdem. Virgonccal nagyon jóban vagyok és a többiek is egészen rendesek. Már aki maradt. Azok akik betőltötték a 18-at elköltöztek és élik a saját életüket. Csak hatan maradtunk. Virgonc már betöltötte a tizennyolcadik de még mindig olyan energikus.
Az évnyitón állok és érzem, hogy valaki lyukat éget a hátamba a tekintetével. Hátra fordultam és egy lány nézett. Olyan ismerős volt. Kérdőn pillantottam rá, mire elkapta a fejét. Ez után nem foglalkoztam vele, de mikor mentem volna ki az iskolából elkapta az akarom és berántott a kukák mögé.
-Hé! - szóltam rá de befogta a szám, így a szememmel szidtam.
-Te vagy a sárkány srác a laborból. - jelentette ki és elengedett. Én némán lesokkolva bólintottam. - Sajnálom. Téged nem tudtalak kihozni onnan. - mondta én meg rájöttem ki áll előttem.
-Te meg a csaj a fekete füsttel. - ő is bólogatott. - Nem baj. Megszöktem egyedül és most Carlaékkal élek.
-Akkor oda találtál egyedül is. - mosolyodott el. - Az én dolgom lett volna, hogy elvigyek mindenkit oda a laborból.
- Egyébként. Mi vagy te?
-Melyik énem?-erre csak értetlenül néztem rá, mire magyarázni kezdett. - Én ember vagyok de a testembe két lélek van zárva. Én Nara vagyok, a másik lélek pedig Sarah. Tele van gonoszsággal. Egy ördög. Megszabadították a húgom a bűneitől ami így belém került. - felelte kuncogva.
-Értem. Te nem nézel ki olyan gonosznak.
-Csak azért, mert elnyomtam, de ez csak fél óráig megy. Általában 50-50%-ban határozzuk meg a tetteinket, de van mikor ő van fölényben. Akkor bármire képes. - komolyodott el, de nem tartott sokáig. - Nekem most mennem kell. Kérlek ne kotyogd ki ezt a beszélgetést. Köszi. Na pá! - hadarta el majd elszaladt.
*Time skip*
-Hazaértem. -kiáltottam ahogy mindig, de semmi választ nem kaptam rá. Virgonc ilyenkor már körbe ugrált volna. - Hahó! - elindultam az emelet felé. Benyitottam a szobába ahol kész káosz volt. A törött ablak darabjai a földön hevertek. A többieket sehol nem találtam. Kimentem az udvarra, de az is üres volt. Kezdtem pánikolni. Mi történt? Elmentek? Elvitték őket? Ha elmentek miért nem szóltak? Direkt hagytak itt? Számtalan kérdésemre senki nem adott választ. Legalábbis egy jó ideig.
YOU ARE READING
Ketten Egy Testben
FanfictionEz a legelső könyvem. Próbálok figyelni a helyesírásra. Várom a részeknél a kommenteket. <3