Ketten Egy Testben

7 Rész

#Zack#

A faházban tértem magamhoz. Este felé lehetett. A mellettem lévő széken Virgonc aludt. Át raktam az ágyra és kimenet a nappaliba. Senpai a kanapén ült és az asztalon heverő papírokkal foglalkozott.

-Mit csinálsz? - kérdeztem miközben öntöttem magamnak egy pohár vizet.

-Azokról az emberekről keresek valami infót. Egyébként, bocsi az altatógáz miatt. Elfelejtettem, hogy rád is hatással van.

-Nem baj. Elkaptátok őket? - kérdésemre csak bólintott. - És, találtál már valamit? - Ültem le mellé.

-Talán. Az egyetlen nyomunk az az autó volt, de az is eltűnt. A rendőrség leszállított volna , de addigra eltűnt. Valószínűleg volt benne egy nyomkövető és úgy találták meg, ami szerencsére nekem is van, így tettem rá egyet. Az autót egy régi szénbányába vitték ami már egy ideje nem üzemel. Míg aludtatok elmentem és megtaláltam az autó csakhogy azt összetörték....vagyis, hát karom nyomok voltak rajta. Nekem valami nagymacskának tűnt, vagy inkább kettőnek. Egy kisebb és egy nagyobb. Izgatott vagyok. - felállt és elugrált, én meg észrevettem pár képet amik az autóról készültek. Teljesen elsápadtam. Rosszabbul festett mint ahogy azt előadta. Az ajtó le volt tépve, mindenhol horpadások és karmolások voltak. Akármi is tette ezt nem szeretnék találkozni vele.

...

De. Sajnos muszáj lesz. Sempai addig szaladgált ide-oda míg meg nem találta a rejtekhelyüket és a legjobb az, hogy nekünk is mennünk kell. Nara, Virgonc, Sempai és én indultunk el a megadott hely felé, Carla pedig vigyáz a többiekre.

Mikor egy épülethez értünk meghűlt bennem a vér egy labor volt. Olyan, mint a régi. Hiába voltam 8 éves emlékszem arra a napra. Lesokkolódva néztem az ismerős épületet, ami előtt fegyveres erők álltak.

Valaki megbökte a vállam mire én pánikolva estem a földre és csak kapkodtam a levegőt.

#Nara#

Sempai mondta, hogy megtalálta az ellenség búvóhelyét, így el is mentünk oda. Az épület úgy nézett ki, mint a régi labor, ahonnan a hybrideket kihoztam, csak 5 éve még nem őrizték fegyveres ürgék. Zack-re pillantottam, mert nem stimmelt az aurája. Falfehéren és remegve bámulta az előtte lévő épületet.

Most mit csináljak? - kérdeztem Sharat.

Üsd agyon. - Adta meg a választ, mire képzeletben homlokon csaptam magam. Persze, hogy nem tud normális választ adni, úgyhogy csak megböktem a fiút.

Zack pánikolva esett hátra és a szemében rémület ült. Nem tudom mit tegyek. Felé lépek egyet, mire azonnal hátrálni kezd. Most mihez kezdjek? Sempai és Virgonc az épület másik oldalán vannak. Nem hagyhatom itt egyedül, de így szólni sem tudok, hogy baj van.

Mondtam, hogy üsd le. A pánikot hirtelen mozdulatokkal kell kezelni amire nem tud reagálni. Azaz leütöd, hogy elájuljon, vagy ha már tudja, hogy akarsz tőle valamit nem mozdulsz, csak szavakkal lenyugtatod. A mozgás ingerli a pánikolókat- mondta a koloncom akit most nagyon nem annak érzek. Még nem hallottam ilyen bölcseket mondani.

-Zack. Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Nem fognak bántani. Oké? - mondtam neki, mire meglágyult a tekintete. És egyenletesebb vette a levegőt.

Ügyes vagyok. - Shara hangja elismerő volt.

-Jól vagy? - kérdeztem a kicsit még mindig sokkos fiúról. Fura volt így látni és nem tudom, hogy miért reagált így. Mi történt?

#Zack#

Nara-nak igaza van. Nem bánthatnak, de én bánthatom őket. 8 éves voltam és 23 embert öltem meg legutóbb. A sok halott... A hangok, amik azt hittem eltűntek 5 éve, most vissza tértek.

Meg ölted őket. És még csak nincs is bűntudatod.
Ők már nem élnek. És ez a te hibád. Csak azért haltak meg, mert nem akarták, hogy elmenj. Egy szörnyeteg vagy.

Tudom, hogy igazuk van. Egy szörnyeteg vagyok. Egy gyilkos. Nem akarok senkit sem megölni.

-Nara - szólítom meg mire érdeklődve figyel rám. - Öltél már embert? - a kérdésem nagyon meglepte, de magrázta a fejét. - Én a régi laborból mindenkivel végeztem. Nem fogom hagyni, hogy ezt a hibát te vagy Shara is elkövesd. - elhatároztam, hogy ezt nem élheti át ő is. Főleg, hogyha Shara teszi akkor még nagyobb bűntudata lesz.