Pokoli vágy

2.

Tanulva az esetből, mostmár egy tornacipőben lépkedtem a gép felé, magam után húzva a bőröndömet. Az őszi szél belekapott a hajamba, és kabátom alá is befújt, így összébb húztam magamon.

Távolról már kiszúrtam Nick Fury alakját, és biztos voltam benne, hogy a társaim is hamarosan csatlakoznak. Bár inkább ha választhatnék, akkor egyedül csinálnám az egész küldetést.

- Jó reggelt!

- Mégjobbat - morogtam. Ha jó lenne a reggelem, akkor valószínűleg mostanra már a kedvenc kávézómban iszogatnám a kávémat, majd egy szendviccsel teli szájjal rohannék a metró után, hogy időben beérjek a melóba.

A bőröndömet felrakták a gépre, és közben a srácok is megérkeztek. Az információkat megkapva, és több adatot a személyünkhöz rögtön a gép lécsője felé vettük az irányt.

Még egy utolsó pillantást vetettem Nick-re, aki érzelemmentes arccal nézett vissza rám. Egy ránca sem mozdult a tudattól, hogy talán egy fontos személyét elveszti a küldetés során. Semmi.

Elfoglaltam a legelső helyet, amit megláttam. Közel a vészkijárathoz, de mégis tökéletes kilátásom van, ha kinézek az ablakon. Ledobtam magam mellé a táskámat, majd a kabátomat levéve az ülésre raktam.

Sam, Steve és Bucky is leültek és rögtön az új személyiségük tulajdonságait, háttereit kezdték el olvasni. Nekem se ártana átnéznem, így előkapva a táskámból, kinyitottam a mappát.

"Riana Rossi, családi vállakozását viszi tovább, így egy kis virágboltban dolgozva tengeti mindennapjait.

Férje, Matteo, aki könyvesboltot vezet közvetlen a virágos mellett.

Mindketten imádják a pizzát, és szerelmüket nem is bírják magukban tartani. Gyakran vannak a parkban, vagy étteremben. Gyerekkoruk óta ismerik egymást.

Ui: tanítsa meg a férjét olaszul - Nick

Sóhajtva pillantottam fel a fiúkra, majd megszólaltam. - Halljam, melyikőtöket kell megtanítanom olaszul beszélni?

- Azt hiszem az én lennék. Matteo, ugye? - pillantott rám Bucky. Bólintva könyveltem el, hogy egy fémkarú ember tölti be a "férjem" szerepét. - Mikor kezdjük?

A torkomon akadt a szó. Kellett egy pár pillanat, mire megtudtam szólalni.

- Kezdhetjük.

✪

- Nem, nem - mondtam már századjára. - Mi chiamo...(az én nevem) és akkor mondod a neved. És k-val ejtsd ki a chiamo-t. Érted?

- Mi chiamo Bucky - mondta ki majdnem tökéletesen. A gép már jó pár órája felszállt, és én azóta tanítom Bucky-t olaszul. De nem tudja megjegyezni.

- Jó - sóhajtottam, majd hátradőltem a székemben. - Uhm, akkor... ha kérdezik hogy hány éves vagy, akkor...

- Százhat.

- Oké, rendben. - Hogy lenne már százhat éves? Tökéletes testartása és vonásai vannak, plusz akkor már nem velem együtt repülne Velencébe, hanem föld fedné testét. - Akkor ezt úgy fogod mondani, hogy ho centosei anni. Vágesz?

- Asszem igen - bólogatott, mint a kiskutyák az autóban.

Elővettem a táskámból egy lapot, majd kifejezéseket kezdtem el rá írni. Hátha könnyebben megy majd neki holnap. - Tessék, ezek az alap kifejezések. Olvasd át, tanuld meg őket.