Pokoli vágy

4.

Egy fehér blúzt és kosztüm nadrágot viselve léptem ki a hotelszobámból. Még szerencse, hogy hoztam belőle egy jó pár darabot. Tudom, hogy anyámék nem a kiöltözések nagy mesterei, de én viszont az vagyok. Ebben nagynénémre ütöttem.

Bucky szintén a folyosón állva egy ingben és egy nadrágban keresgélte cuccait, majd engem megpillantva, visszament a szobába. Nekem úgy is jó, ha nem jön. Így elindultam lefelé a lépcsőn, majd erős férfi lépteket hallgatva zártam ki a lehetőséget, hogy Bucky bent maradt a hotelszobájában filmeket nézve és barátaival beszélgetve.

- Fent hagytam a virágot - sietett mellém. Lepillantva a kezére néztem szemügyre a csokrot. Anyám kedvenc virága, sóhajtottam magamban. Nehéz estének nézünk elébe.

A taxit leintve másztunk be, majd elmondva a címet a sofőr teljesen megörűlve kezdett el beszélgetni velem. A családom híres a házi csípős szószok gyártásáról, ami családi hagyomány. Az országban viszik, mint a cukrot, és nem kétség, hogy más országokban sem kapható. A férfi mesélt nekem, hogy mennyire megváltoztatta a csípősről a véleményét a családunk és, hogy már ki nem teszi a lábát egy üveg nélkül.

- È davvero carino, grazie (ez igazán kedves, köszönjük) - válaszoltam vissza hosszú monológjára, míg Bucky csendben ült, ölében a csokorral, aminek az illata belepte az egész autót. - Figyelj, Bucky - kezdtem a férfire nézve, de ő csak feltartva a kezét jelezte, hogy ne.

Bűntudatom van? Még szép. Olvastam az aktáját és fogalmam sem volt arról, hogy milyen múltja van. Fel kellene néznem rá, hogy ennyire jól tartja magát ahhoz képest, amik történtek.

A taxi hamarosan megállt, és mi azzal a lendülettel szálltunk ki. Kifizettem a sofőrt, aki alig akarta elfogadni, de Bucky erőteljes hangjára elfogadta és elhajtott.

A ház előtt állva, amiből csak úgy sugárzott a családi melegség, most mégis egy görcs van a gyomromban. Az őszi éjszakában a lehelletem kirajzolódott, ahogy sóhajtva tettem zsebre a kezemet. Vannak dolgok, amiket Bucky nem tud rólam, így jobb lenne, ha felvilágosítanám, mielőtt bemennénk.

- Van egy nővérem és öt bátyám - jelentettem ki -, de őket nem szoktam említeni. Elég védő típusúak. Kedvelni fognak téged. A család szereti a csípőset, szóval megfognak vele kínálni, de nem kell elfogadnod. Családias kis ház, de nekünk nem elég tágas.

Bucky nem szólt semmit. Alakjára nézve csak az oldalprofilját láttam az utcai lámpák gyér fényében. Tökéletes orra van. Hosszú haja félig felfogva. Sóhajtva hajtotta le fejét, meleg lehelletét szinte éreztem kissé piros arcomon. Felém fordulva kezemért nyúlt, majd bele nyomott egy gyűrűt.

- Csak ennyire futotta az áruházban lévő gyerekgyűrű autómatánál - hangja halk volt. Alig hallható.

- Nem kellett volna, kitaláltam volna valamit.

- Aztán az öt bátyád kifogjon magának? Azt azért inkább nem vállalom, bocs.

- Igaz - bólintottam suttogva, majd ujjamra felhúzva a gyűrűt a férfi meleg kezébe temettem azt. Összekulcsolta őket, majd ő tette meg az első lépéseket a ház felé, engem magával húzva.

A tölgyfa ajtó előtt megállva néztem a régi őszi ajtódíszt, majd az arany festékkel borított csengőt megnyomtam. A házból csörömpölő hangok jöttek, olasz suttogások, hangos léptek és egy halk kuncogás. A családom izgatottabb lenne, mint én? Nem hinném, hisz én nekem kell elhitetnem az egész családommal, hogy egy szuperkatonának vagyok a felesége.

- Oh miei cari (ó, kedveseim) - nyitott ajtót anya. Betessékelt minket, majd mindkettőnket hosszasan megölelt. Bucky virágcsokrát megköszönve ezer csókot nyomott az arcára, látván, hogy a kedvenc virágát hozta. Leöltözve léptem be a nappaliba, ahol apa végig feküdve az egyik kanapén beszélgetett az egyik bátyámmal.