Pokoli vágy

5.

- Te idióta! - csuktam be magam mögött az ajtót és dühösen a férdira néztem, aki nagy szemekkel nézett körbe a szobámban. - Mit fog szólni ehhez Nick? Hm?

- Nem érdekel most Nick Fury - legyintett, majd az ágyamra huppant. - Te hívtál, én csak teljesítettem a kérésedet.

- Óh nem - ráztam a fejem mosolyogva. - Ez nagy nem így történt, ezt te is tudod!

- Hát akkor hogy? - mosolygott, majd széttárta karjait és feltűrte pulcsijának ujjait. - Meséld el!

- Mióta vagy te ilyen... szemtelen? - tettem csípőre a kezeimet, majd sóhajtva néztem rá.

- Amióta belerángattál az egész családi kis dolgaidba - támaszkodott meg tenyereivel az ágyon a hátamögött.

- Te hívtál úgy a boltban - mutattam rá, majd egy lépést közelebb léptem hozzá.

- Mégis hogy?

- Úgy - jelentettem ki nem feszegetve tovább a témát. - Úgy - motyogtam, majd ujjamról lehúztam a gyűrűt és a komódomra tettem.

- Miben fogok aludni? - kérdezte Bucky, amire eddig még nem is gondoltam. Nekem sincs valami sok ruhám, de a férfinak viszont egy sincs.

- Mindjárt szerzek neked valamit - sóhajtottam, mire rájöttem, mit is csinálok. Hazudok a családomnak egy buta kis félreértés miatt. Hihetetlen, hogy képes voltam és vagyok ezt megtenni velük. És hát persze Bucky, aki egyetlen kifogás nélkül is belement ebbe az egészbe. A látszatot fent kell tartanunk, szóval nem lehet semmit sem elrontanunk. Tovább kell játszanunk, amíg a küldetés le nem zajlik, figyelmeztettem magam. - Buck...

A férfi a fiókomnál állt és egy könyvet nézett. Annyira ismerősen nézett ki. Levendula szín, apró virágok és egy lakat. - Te meg mi a fenét csinálsz? Tedd vissza! - siettem mellé, majd a kezemet a naplóra tettem.

- Ez mi? - kérdezte a tárgyra bökve.

- Na mit gondolsz, okoskám? Engedd el! - szorítottam rá, majd megpróbáltam elhúzni tőle, sikertelenül. A férfi metál karja ezerszer erősebb az én karjaimnál.

- Mit titkolsz?

- Semmit - rántottam továbbra is, majd a férfi egy jó nagy mozdulattal kitépte a kezemből, és az ágyam felé vette az irányt, amire rávetődött. - Te barom arc! - másztam rá a hátára, majd a naplóért nyúltam. - Ereszd már el!

Mire sikerült kikapnom a férfi kezéből eddig őrzött titkaimat, az ajtóban anyám a nővérem és a két lurkó ácsorgott. - Sziasztok! - köszöntöttem őket, miközben eldobtam a naplót és megveregettem az alatfam fekvő férfi hátát.

- Csak hoztam pár ruhár Bucky-nak - mutatta fel anya a ruhákat, miközben egy kínos mosolyt ejtett a nővéremmel együtt.

- Ők pedig el akartak köszönni, mielőtt aludtatok volna - magyarázta Agatha a két fiú jelenlétét is. - De azt hiszem mi most megyünk.

- Ezt ide lerakom - tette le anya a komódra a ruhákat, majd rám kacsintott. - Szép estét! - majd kuncogva távoztak.

- Come posso essere un tale bastardo? (Hogy lehetek ekkora barom) - csaptam a homlokomra, miközben az alattam fekvő Bucky csak figyelt engem. Haja a szemébe lógott, kezeivel felkönyökölt. Annyira intim számomra ez a helyzet, hogy leszálltam róla. - Traumát okoztam a gyerekeknek - nevettem el magam kínomban. Fújtatva mentem a fürdőbe, majd magamra zártam az ajtót.

A kád szélére ülve néztem a tükörbe. Egész életemben alacsonyan volt az ömbizalmam, de most ezerszer rosszabbul festek a tükörben. Megnyitottam a vizet, majd levetkőztem és sóhajtva élveztem, ahogyan a már tűzforró víz átöleli fáradt testemet.

✪

A fürdőből kilépve Bucky még az ágyon ücsörgött, és az ablakomon nézett kifelé. Az ajtó kinyitódására felém kapta tekintetét, majd egy apró mosollyal felállt, és a fürdőbe ment.

A szobából kilépve lesétáltam a lépcsőn, mire észrevettem, hogy a konyhában ég a villany. Tudtam, hogy ki van a konyhában. Régi szokásunk volt éjjelente itt találkozni. Viszont ez most nem volt megtervezve.

- Papà - szóltam, mire felkapta a fejét. Kezében a karácsonyi bögréje, amiben valószínűleg forró csokoládé volt.

- Miele (Édesem) - mosolyodott el. - Come stai? (Hogy vagy)

- Bene, grazie (Jól, köszi) - válaszoltam, majd leültem mellé, és a fejemet a vállára hajtottam. Úgy érzem magyarázattal tartozom az elmúlt évben történtekért, ezért nem is húztam tovább az időt. - Sajnálom, hogy nem szóltam nektek. Az elmúlt évben nem volt jó a kapcsolatunk. Tudom, hogy nem ezt a jövőt képzelted el nekem, és nehéz elfogadnod, de kérlek emiatt ne haragudj rám, papà...

- A legjobbat akarom neked és a testvéreidnek. Ha neked ez jó, akkor legyen. - Felnéztem rá, majd a bögrére néztem és elmosolyodtam.

- Köszönöm. El sem tudod képzelni, milyen jó érzés, hogy már nem veszekszünk.

- Holnap mit csináltok? - kérdezte, elterelve a témát, amit éppenséggel nem bántam.

- Dolgozunk, aztán majd meglátjuk. Biztosan lesz valami, miért?

- A kertben lesz egy kis borozgatás, gondoltam eljöhetnétek - vetette fel az ötletet.

- Én és Bucky?

- Sí - bólintott, majd belekortyolt a forró csokijába. - Jó srác, szimpatikus. De nem tetszik a haja, mond meg neki, hogy vágassa le.

Felkuncogtam, majd az asztalon lévő gyümölcskosárból kivettem egy narancsot, majd felálltam. - Vado a dormire, buonanotte papà (Megyek lefekszem, jó éjt, papa).

- Buonanotte, mia cara. (Jó éjt, kedvesem)

A lépcsőn felmentem, majd óvatosan a szobába nyitottam. Nem tudom, hogy Bucky alszik e már, vagy még a fürdőben van e. A komódnál állt, és az anyukám által kikészített ruhákat nézte át. Törölköző a dereka körül, vizes haja kiengedve, és karjáról a vízcseppek csordultak lefele. Ledermedtem, és bezártam az ajtót. Vettem néhány mély lélegzetet és vártam pár percet, hogy a férfinak legyen ideje felöltözni.

Elszámoltam magamban hatvanig, majd óvatosan kopogva nyitottam be. A férfi a fürdőből dugta ki fejét szájában fogselyemmel. Bólintottam, majd elhelyezkedtem az ágyamban és azzal a lendülettel magamhoz vettem a telefonomat.

A férfi csak egy idő után jött ki a fürdőszobámból, talpig pizsamában. Haja egy konytban felkötve, ami sokkal jobban állt neki, mintha szabadon lenne. Megállt, és az ajtófélfának támaszkodva piszkálta kezét. Felnéztem rá, majd kikapcsolva a mobilomat rá néztem.

- Az előbb bunkó voltam, ne haragudj! Elszoktam már a nőkkel való beszélgetéstől, és azt hittem ez vicces lesz. De már belátom, hogy csak bajt hoztam.

- Figyelj, Bucky. Nem ismerlek, és nem kell velem megosztanod  a múltadat. Hálás vagyok neked, hogy képes vagy eljátszani a férjemet, de egy dologra kérlek meg. Soha ne nyúlj ahhoz a naplóhoz! - mutattam rá mosolyogva, mire kaptam cserébe egy aprót tőle.

- Megegyeztünk - bólintott.

Az ágyamhoz sétált, levett egy takarót és egy párnát, majd gondosan a földre terítette azokat. Figyeltem minden egyes mozdulatát, ahogyan gyengéden bánik a dolgaimmal.

- Aludhatsz velem, nem bánom - másztam az ágy szélére, majd rá néztem. - Nem kell a kényelmetlen földön aludnod.

- Aludj csak nyugodtan egyedül, nem bánom - mosolyodott el halványan, majd leült a földre és betakarta lábait.

- Komolyan beszélek, Bucky.

- Ahogyan én is. Nem ismerjük egymást és nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni.

Sóhajtva dőltem hátra és bámultam a plafont. Falakat emelt maga köré, amiken lehetetlen áthaladni. Nehéz napoknak nézünk elébe.