Titkok a túlvilágról /Befejezett/

3. Fejezet

"Éppen álltam volna fel, hogy kövessem a tömeget, de valami kiszúrta a szemem. Pontosabban valaki, mégpedig az a lány akivel már közel három hónapja nem beszéltem, Emily Smith."

Szeptember 1.

Emy-nek sok barátja volt, sok mindenkit ismert, és sokan is szerették, viszont nekem egyedül ő volt az a személy akit a barátnőmnek hívhattam.

Én mindig is a visszahúzódó, csendes lány voltam, ellentétben Emily-vel, aki inkább a bulizós, csavargó személyek közé tartozott. Soha nem is értettem, miért tölti velem az idejét, mikor egy csomó hozzá hasonló iskolatársunkkal valószínűleg sokkal jobban el tudott volna lenni.

És ez most be is igazolódott, ugyanis a lány pont azzal a csapat diákkal sétált be a kapun, akik éppolyanok voltak mint ő. Emy jobboldalán Sarah Dumont, a francia cserediáklány, akire öltözködési stílusa miatt mindenki példaképként tekinett, baloldalán pedig Lucy Johnson akinek nincs túlzottan személyisége, röviden, a magamutogatás, és a nyávogás jellemzi. És végül a három lány mögött a korosztályunk két legnépszerűbb sráca, Oliver Johnson - Lucy ikertestvére- és Jasper Sallow sétáltak.

Emily láthatóan jól elszórakozott velük, nyomát sem mutatta annak, hogy szemével engem keresne, pedig itt voltam, az orrom előtt sétáltak el, de egy röpke pillantást sem vetett rám.

- Elindulsz még ma, vagy esetleg megvárjuk a holnapot is, Avery? - vágta hozzám a kérdést Nick aki ezek szerint még a nevemet sem tudta megjegyezni.

- Megyek már, és Aimee, nem Aver...- mondtam volna neki, de mire befejezhettem volna addigra már elsétált mellettem. Szuper, mostmár végképp senkivel sem fogok tudni beszélgetni. Tehát, hivatalosan is kijelenthetem, egyedül maradtam.

***

-...És végezetül én, a Whimsillei gimnázium igazgatója, sikeres tanévet kívánok, minden diáknak!- zárta le a tipikus köszöntőbeszédét Clifton igazgató.

A műsor után végre mindenki elfoglalhatta a termeket, és el is kezdődött az első óra. Az új osztályfőnökünk Ms. Steward lett, aki egy harmincas éveiben járó, imádnivaló nő. Az elmúlt évek irodalomóráit is ő tartotta, ezért bemutatkozni nem volt szükséges.

Már javában folytak a beszélgetések, mások kibeszélései, amikor az ajtó váratlan kopogására lett mindenki figyelmes. És ekkor lépett be az igazgató, mellette, valószínűleg az új osztálytársunkkal, egy számomra már nem túlzottam idegen személlyel.

Sziasztok!🧡 Meghoztam a 3. Részt.! Nektek a rövidebb vagy hosszabb részek tetszenek? Melyiket olvasnátok szívesebben?