Titkok a túlvilágról /Befejezett/

7. Fejezet

Szeptember 3.

Alig 3 óra telt el, hogy írtam Emy-nek. Kicsit izgulok, elég gyorsan megvoltam a reggeli rutinommal és már a suli hátsó kapuja előtt állok. Szememmel egyre gyakrabban pillantok az időre, azonban az nem nagyon akar telni.

Fél 8-ra volt megbeszélve a találkozó, szóval a lánynak perceken belül  itt kell lennie.
Huszonöt...,
huszonhét.... ,
harmincegy...,
aztán harminchét. Kezdek kételkedni abban, hogy el fog jönni. Lehet már bent ül az osztályban Lucy-val és a többiekkel, és nem kizárt, hogy rajtam nevetnek amiért egy kicsit is bizakodtam.

Még egyszer vetettem egy pillantást az órámra. Már épp fordultam volna az épület felé amikor hangos ajtócsapódás ütötte meg a fülemet.
Egy fekete Rolls Roys hátsó ajataja okozta a hangot, az autó előtt Emily állt. Ahogy el indult felém hosszú, vörös hajába bele-bele kapott a szél.

- Jóreggelt! - köszöntem neki zavartan. Hangom gyenge volt, a torkomat ismét egy szúró érzés kínozta.

-Szia, jöttem ahogy kérted. Miről szeretnél beszélni? - hangja nem változott semmit, ugyanolyan vékony, magas, és lágy volt.

-  Látom a szüleid hazaértek az üzleti útról. Az enyémeknek még van pár napja. - nem szerettem volna egyből belevágni a közepébe a dolognak. Emy szülei Mr. és Mrs. Smith ügyvédek. Államról államra járnak perekre, elég ismertek.

- Igen, tegnap értek haza, hosszú volt az út, és jövőhéten már máshova mennek. Eléggé be vannak táblázva erre a félévre. De gondolom nem erről szerettél volna beszélni.

- Oké, nem fogom húzni az időd. Én őszintén nem tudom miért és hogyan alakult ki ez a helyzet, és szeretném, ha elmondanád az igazat...

- Aimee nézd, tudom mit szeretnél ezzel mondani, és hidd el, meg fogom magyarázni. De nem most. - válszolta félbevágva a mondatom. Hallatszott a bűntudat a hangjában, hallottam ahogy fáj neki, hogy nem tudja elmondani mi történt.

Egy darabig még csendben álltunk egymás mellett, aztán hirtelen megszólalt.

- Majd beszélünk.- mondta könnyes szemekkel, azzal elindult az iskola bejárata felé. Ahogy elhaladt mellettem a karomat súrolta. De vajon tényleg komolyan gondolta?

***

Épp Mrs. Steward irodalom óráján ülök, de lélekben máshol járok. Hol Emily válasza, hol pedig a dátumok pörögnek a fejemben. Vajon mikor jön el az a nap? Vajon mi kell ahhoz, hogy mindenre fény derüljön?

- Aimee,  jól vagy? - kérdezte aggódó pillantással a tanárnő. - Ha bármi baj van, akkor nyugodtan menj ki.

- Nem, nem én... jól vagyok. Minden rendben.

Az óra hátralévő részében próbáltam koncentrálni, ami segített kicsit elterelni a gondolataimat a barátnőmről. Mikor megszólalt a csengő, már készültem elhagyni a termet, de tervemet a padtársam húzta keresztbe.

- Zűrös Lány beszélhetnénk? - vállamat megérintve tette fel a kérdést, bizonytalanul hangzott, mint aki félne attól, hogy nemet mondok.

- Nick, ha a tegnapiról van szó... én nem haragszom, nem mondtam igazat és tudom, hogy eshetett ez neked.

- Tudom, hogy nem az az igazság amit mondtál, de ha bárkivel beszelnél, én  itt vagyok. Bennem megbízhatsz. - most máshogy hangzott. Biztosabban. És talán tényleg bíznom kéne a fiúban.

- Van egy ötletem, szeretsz olvasni igaz? - kérdezte izgatottan. - Holnap délután gyere el velem a könyvtárba. Ott mindig béke van, és el tudsz menekülni a világ elől. Benne vagy?

- Ahhoz képest, hogy pár napja ismerjük csak egymást, elég jól kiismertél Termsby. Benne vagyok.

˙˙˙

Már az utcánkban sétáltok, és azon gondokodok, hogy egy iyen fárasztó nap után igen jól fog esni egy forró tea. Mostmár az őszi allergiaszezon is megkezdődik, igy újra elkell fogadnom a tényt, hogy a folyamatos tüsszögés és orrfújás mellett kell élni a mindennapjaim. Épp a pulcsim zsebébe kutattam egy zsepiért mikor megérztem egy kis papirdarbot ujjaimmal. Kivettem a zsebből, kihajtogattam a kis fecnit és egy hosszú számsor állt rajta:

1827 1913333 39241933 1 18195
2935332215 34921 39241933 22113 43544
2210141 30943912  1 19104
1893093434 243333 1142419 943 331023

Nem nagyon tudtam mire vélni a levelet, azt meg főleg nem, hogy hogyan kerülhetett a zsebembe. Lehet csak véletlen volt, igy nem nagyon törődtem vele. Amint beértem a házba lepakoltam, megcsináltam a már jól eltervezett teámat, és nekiálltam tanulni.

Jó olvasást és kellemes hétvégét mindenkinek!