Titkok a túlvilágról /Befejezett/

12. Fejezet

Szeptember 14. Kedd

Tegnap miután megtaláltam az utolsó jelet, nem tudtam hol keressek tovább. Mostmár  a buszmegálló felé sétálok és gondolataim azóta is a következő nyomon járnak. Vajon mi lehet az? Egy újabb kispapír? Az este még próbáltam a házban keresni de sajnos ereménytelenül.

- Szia Zűrös Lány! Min agyalsz? - Nick ért oda hozzám a buszmegállóba.

- Szia! Tudod, csak a szokásos. - fordultam felé kis mosollyal az arcomon.

- Találtál új nyomot? Vagy még mindig a lépcső alá rejtettnél jársz?

- Ami azt illeti, van egy újabb nyom, de inkább arra fókuszálnék ami a lépcsőnél volt ugyanis valami nagyon furcsa avval a levél...- a mondatot már nem tudtam befejezni, ugyanis megérkezett a busz, és ez a téma nem a tömegre tartozi. Főleg nem úgy, hogy még  az egész város a pénteki napon csámcsog. A buszon viszonylag sok szabad hely volt, ezért egy négy ülőhelyeset el is foglaltunk.

-Hány órád van ma? - kérdezte a fiú.

- Hat, neked?

- Ma csak öt. Arra gondoltam, hogy beülhetnénk a könyvtárba és akkor átbeszélhetnénk a nyomokat.

- Nick, nagyra értékelem, hogy segíteni akarsz, de ezt nekem kell megoldanom egyedül. Nem tudtam Emy-től elbúcsúzni, és jövök neki ennyivel. - kedvelem a fiút de ezt én szeretém megoldani. - De a könyvtárba benne vagyok.

* * *

Kettő témazáró után már úgy éreztem, hogy egy cseppnyi energiám sem maradt a könyvtárhoz, de végül a fiú rávett, hogy tartsak vele. Az úton végül beszámoltam neki a legújabb nyomról, és a feltételezése ugyan az mint nekem.

Amint beértünk a meleg helyiségbe egyből az üres asztalokhoz vettük az irány. Szrencsére ilyenkor nincsenek sokan, így egy csomó szabad hely volt még.

- Szóval, összegezzük azokat amiket eddig tudunk. - már közbeszóltam volna amikor a fiú a szám elé rakta az ujját, nehogy megszólaljak. - És egy szót se akarok hallani arról, hogy ezt egyedül akarod végigcsinálni. Mostmár egy csapat vagyunk, és segíteni fogok akár tetszik, akár nem. - hangja határozott volt, és biztos abban amit mond.

- Rendben.- mentem bele, mert tudtam úgysem fogja feladni. - Akkor összegezzünk. Amiben már biztos vagyok az az, hogy Emily tudta hogy ez fog történni. Máskülömben miért írta volna le, hogy'' ...Ott keresd a nyomot mi megölt.''

- Vannak már hírek a rendőrségtől? - kérezte hirtelen  fiú. - Be kéne mennünk, hogy megmutassuk nekik a leveleket.

- Igen, Nick ez remek ötlet, de abban nem értek egyett, hogy meg kellene mutatnom ezeket a rendőrségnek. - mutattam a papírra. Talán mégsem volt rossz ötlet beavatni őt a dolgokba. Viszont támadt egy másik ötletem a rendőrséggel kapcsolatban.

- És még valami,  csak egy feltételezés, de mi van akkor ha nincs következő nyom.

- Hogy érted,  hogy nincs következő...

- Hadd mondjam végig, Aim. Szóval mi van ha nem valamit, hanem valakit kell keresni. -  mondta a fiú miközben mélyen a szemembe nézett.

Átgondolva jogos a kérdés. És ha a lány valóban tudta, hogy ez fog történi, akkor azt is tudhatta, hogy ki és miért tenné ezt.

- Nick Termsby, te egy zseni vagy. De mégis kinél kellene kezdeni? - éreztem ahogy rajta vagyunk a nyomon. - Megvan!- emeltem fel a hangom.- Oliverék. Ha ők tudnak valamit az eljuttathat a következő nyomhoz.

- Nem is rossz, Zűrös Lány. De én másra gondoltam vol...

-Holnap a  suliban beszélek majd velük. Utána pedig meglátogatom Mrs. Smithéket, és benézek Emy szobájába. Oda viszont egyedül kell mennem, Nick.

- És a rendőrséggel mi lesz? - kérdezte a fiú.

- Oh tényleg. - haraptam a számra. - Azt átteszem csütörtö... vaagy, hamár annyira segiteni szeret...

- Befejezned sem kell. Tudom mire gondolsz. Amig te Emily szüleinél vagy én beugorhatok az örsre helyetted. Csak egy szavadba kerül. - fejezte be a megkezdett mondatomat a fiú.

- Megtennéd, igazán?

- Érted bármit Zűrös Lány. - mondta meggyőzően a fiú.

Sziasztok! Kis csúszással, de meghoztam a 12. fejezetet is. Jó olvasást!🧡