Titkok a túlvilágról /Befejezett/

20. Fejezet

Szeptember 22. Péntek

Reggel nem ébresztőre, hanem telefoncsörgésre ébredtem. Szememet résnyire nyitva nyúltam a készülékhez majd nyomtam rá a zöld ikonra.

- Nick, mit akarsz ilyenkor? - kérdeztem álmos hangon a fiút. Mivel alig aludtam pár órát a tegnap történtek miatt, igazán jól esett volna ha hagy még egy kicsit pihenni.

- Jó reggelt, Aim! Biztos vagy benne, hogy menni akarsz?

- Igen, de ezt már tegnap megbeszéltük.

- Csak akartam szólni, hogy veled tartok majd. Nem megyek ma suliba.

- Anyud megengedte, hogy otthon maradj? - kérdeztem csodálkozva, mert s fiú anyja elég szigorú.

- Maradjunk annyiban, hogy fáj a torkom és hánytam az este. Ő így tudja. - válaszolt a vonal túlsó végéről Nick.

***
Már a rendőrség felé tartottunk, lépteink hangját az autóké nyomta el. Egymás mellett sétáltunk csendben, a parkon át. Rajtunk kívül csak pár nyugdíjas volt a parkban, hiszen a többiek vagy dolgoznak vagy iskolában vannak. A parkon át haladva jobbra fordulva már a rendőrség három emeletes épülete állt előttünk. Néhány egyenruhás épp az autóba szállt be, pár pedig az irodájában végezte a munkáját. Az ajtóhoz egyre közeledve éreztem a kezeim remegését. Átlépve a hatalmas ajtót érztem, hogy végigfut a hideg a hátamon.

- Jó reggelt! Segíthetek valamiben?- kérdezte a recepciós amint a pulthoz értünk.

- Igen, jó napot! - mondtam elcsukló hangon. - Feljelentést szeretné tenni. - Kezemben a levelekkel és a telefonommal folytattam tovább.

- Rendben. Kérem fáradjon a kihallgató szobába. A folyosón végig, majd jobbra az első ajtó. Egy kollégám várni fogja. - mondta titkárnő.

A hosszú folyosó után, az elmondottak szerint meg is találtuk az ajtót. Még zárva volt, de pár perc várakozás után egy fehér inget viselő, öltönyös férfi nyitotta ki azt. Ahogy belépett a kis helyiségbe minket is beinvitált.

- Kérem, foglaljanak helyet! -szólalt meg mély hangján. - Én Mr.Wilson vagyok. Először felteszek pár kérdést, majd utána megyünk bele a részletekbe.

A szoba fekete falai vettek körül hármunkat. A sárga fények alig-alig világították be a teret, de az asztalon lévő olvasólámpa elég fényt adott, hogy jól lássuk egymást.

- Még gyorsan hozzátenném, hogy a beszélgetést kamerák és mikrofonok veszik. Na, de vágjunk bele! - dörzsölte össze két tenyerét a férfi. - Hogy hívják magát?

- Aimee Dawidson a nevem.

- Hány éves?

- Tizenöt.

- Helyi lakos?

- Igen, Whimsille-ben lakok.

- Rendben, eddig nagyszerű! Most pedig mondja meg nekem, kit szeretne feljelenteni? - emelte rám tekintetét az előtte lévő füzetről Mr.Wilson.

- Zoe Flowrightot szeretném feljelenteni. - mondtam ki a nevet nagyot nyelve. - Gyilkosság miatt.

A nyomozó ismét a füzet felé hajolt majd beleírt valamit.

- Szóval, azt mondja, hogy gyilkosság miatt szeretne feljelenteni egy 15 éves lányt? - kérdezte komolytalanul.

- Igen. Megvannak rá bizonyítékaim, és kérem hallgasson végig! - húztam ki magam, majd az asztalra helyeztem a levelet. Miután a férfi elolvasta azt, visszaadva nekem tette fel a kérdést.