Vérfürdő Cukrászda (1,2,3 rész)

Lássunk munkához.

Végtelen sötétség. Most Susie fekszik itt. Egy kis vízesésnek támasztja hátát. Majd hirtelen, felriad. Még a feketeség is elvakítja szemét, amikor kinyitja. Susie riadtan körülnéz, de nem lát semmit a feketeségben. Ez a hely tényleg végtelen.
Aztán Susie lenéz, ahogy érzi, víz van körülötte. Feltápázkodik, hogy jobban lássa. A tükörképe néz rá vissza a vízből. Az egyik fele egy szép, női arc. A másik viszont egy... Egy... Egy szörnyeteg. Mint valami, ami csak a rémálmaidban létezhetnek. A bőr leolvadt, ezért kilátszik Susie húsa, amin megannyi kis vágás szerű seb. A szem üregében csak egy lyuk volt, szem az viszont nem.
Susie rémülve arcához kapott, nem hitt a szemének.
Viszont most azt tartotta a legfontosabbnak, hogy megtalálja Felixet. Mivel meghalt, nem? Szóval felállt. Léptei, és a víz tocsogása vízhangzott. "Felix! Merre vagy?"
Hát, keresheti, de itt őt nem fogja megtalálni.
Halk vízcsobogást hall, fejével megfordul. Léptek.
Vajon ki lehet itt, ebben a végtelen sötétben? Csak nem Felix..?
Susie a reménytől új erőre kapva felállt és vadul futott a léptek irányába. Egy idő után kirajzolódik egy alak. "Felix! Felix, ugye te vagy az?!" kérdezi zihálva Susie. Amint fény vetül az alak arcára, bebizonyosodott: ez Felix. Susie szeme könnybe lábad, hirtelen azt se tudja sírjon-e vagy nevessen a megkönnyebbüléstől. Aztán jobban megnézi az ember arcát. Pontosabban, az arc kifejezését.

Mosolyog.

De nem úgy, ahogy Felix szokott. Nem szelíd volt ez a mosoly.
"F-Felix..? Te vagy az..?" Kérdezi félve. Már ő sem olyan biztos benne.

"Üdv, drágám!" Válaszolt a férfi. "El kell hogy szomorítsalak, ugyanis.."
Aztán olyan történt, amire Susie egyáltalán nem számított. A férfi, vagyis Felix hasonmása, mintha... Lejött volna a bőre..?
És alóla, egy másik arc rajzolódott ki. Mintha levált volna róla egy maszk. Alatta, pedig egy ilyesztően nyugodt arcú fiú nézett vissza rá.
Elmosolyodott, ismét. Igazán megsajnálta Susiet. "..Én nem Felix vagyok, sajnos. Yami a becsületes nevem, és én tudom, hogy találkozhatsz vele megint."
Susie összezavarodva nézett rá. Szóra nyitotta volna száját, de a fiatal fiú egy ujjal csendre utasította. "Ne is kérdezd, szívem~ Én mindent tudok, ami veletek történt. És, mivel igazán jó szívem van-" kuncogott magában. "Úgy döntöttem, szárnyaim alá veszlek téged és a drága szerelmedet!" Vágott Yami nyályas képet. 'Szárnyak', egy démonnak. Ez még viccnek is rossz, de Yaminak ilyen a humora...
"M-mivan? Honnan ismersz minket egyáltalán?" Kérdezte Susie, kissé gorombán, ugyanis nem értett semmit, és egyáltalán nem bízott ebben a fura, mosolygó alakban. "Figyeltelek titeket, ketten~ Én előre láttam mindent, igazán tragikus halált haltatok... De nem lehet itt vége. Úgy döntöttem, új életet adok nektek, hát nem csodás?"
"D-de nem válaszoltál a kérdésemre! Mi vagy te? Ki vagy te? Honnan jöttél?? És úgy magyarázd el légyszi, hogy értsem is..." Mondta ki egy szuszra Susie. Yami elhallgatott egy pillanatra, elgondolkodva, hogyan tudna ezekre egyszerűen válaszolni. Hogy ő ki? Hosszú történet, ezt nem lehet rövidre fogni.
"Rendben. Te akartad.... De akkor hidd is el." Nevetett fel Yami. Majd elhadarta, mint aki már ezredjére mondja el ezt. "Démon vagyok, a Pokolból jöttem a Földre amikor kicsi voltam, miután megöltem a szüleimet. Ez vagyok én, röviden. És elkaptátok ti ketten a figyelmemet, azóta nyomon követtelek titeket. Az a tervem, hogy bosszút állhatnánk a főnökötökön, Mr. Petersen... És újra láthatnád Felixet is..." Susie szeme felcsillant. "De egy feltétellel." Folytatta Yami komoly fejjel.
"Ha nekem dolgozol."

Susie elgondolkodott. Felixert tűzbe vetette magát. Miért állna meg itt? "Hát... Attól függ, hogy mit kell dolgoznom.."
Yami elmosolyodott szerényen, két keze a csípőjén, démon farka pajkosan himbállódzott.
"Szerintem imádni fogod...~ Egy cukrászdában! A mi cukrászdánkban. Igazából, úgy gondoltam, hogy te és Felix lennétek a cukrászok, én pedig a felszolgáló." Perdült egyet, mint egy aranyos kislány, és magabiztosan mosolygott Susiera. "Ugyanis, mint látod..
Igazán jól tudok beszélgetni emberekkel...El tudom őket csábítani... Rávenni őket, amire akarom..." Most, az eddigi barátságos test beszédét felváltotta a fenyegető hangnem. Susie felé közeledett, elegáns léptekkel. "Megvan rá a módszerem... Eszközöm, ha úgy tetszik...~" mondta lassan, Susie füle felé hajolva.