Vérfürdő Cukrászda (1,2,3 rész)

A rémálom véget ér.

Felix a nagy munka közben ismét elaludt. Hatalmába kerítették félelmei, ahogy egy rémálom közepén találta magát. Minden sötét. Papírok mindenhol, mindent beborítottak. És ő ott ült a nagy halom papírban. Aludt. Aztán hirtelen felriasztotta egy alak, aki pont úgy nézett ki, mint ő. De valahogy mégis más volt. Az írisze körül karikák, mintha meg lett volna hipnotizálva, és vér folyt le az arcán. Mintha már nem is élne, olyan üres volt a tekintete. Felixre nézett. Bele, mélyen a lelkébe, majd ezt mondta:"Miért próbálkozol még mindig? Te is tudod, nem vagy jó semmire. Sosem fogsz elismerést kapni. Nem éri meg a saját egészséged kockáztatni egy rohadt előléptetésért.."
Mostmár suttogott. Közelebb hajolt, mire Felix homloka gyöngyözni kezdett.

"Már úgyis elvesztettél mindent."

Felix zavartan megrázta a fejét."Ezt hogy érted? Mi az, hogy elvesztettem mindent-"
És aztán felkelt. Nyújtózkodva felült a székén. Kint már sötét volt, biztos elmúlt már 9. Felix csak kapkodta a fejét. Most mitévő legyen? Mit jelentett ez az álom? Ilyen kérdések cikáztak a fejében. Kínjában, a hajába túrt.Viszont amikor visszahúzta a kezét, megdöbbentő látvány fogadta.
Ősz haj.

"M-mi? Ez mi? Ez.. én.. miért őszülök??? 24 éves vagyok! Mi történik itt?!" És itt már besokallt. Sietve felállt, megragadta az aktatáskáját, és lerohant a lépcsőn. "Már rég el kellett volna mennem innen! Én ezt nem bírom tovább!"
Felix feje megfájdult a sok megvàlaszolatlan kérdéstől. De valójában, csak kimerült volt.
Az agya túlhajszolt, a teste gyenge. "Kezdek megőrülni!"