(1) Egy sorozatgyilkos és három ördögi cinkosa alapít egy cukrászdát, a kis város lakói pedig örömmel falatoznak itt. De nem is selytik, hogy milyen sötét titok rejlik a finom süteményekben...
(2) Az előző részben láthattuk, ahogy Alex és Yami közel...
#1 vallomási jegyzetek: Molly Brown, 2023. 07. 12. XXXX nyomozó, XX ker. -a vádlott segédkezett tömeges gyilkosságban(78 áldozat) -a vádlott önvédelmi gyilkosságot követett el(1 áldozat), elmondása szerint: "Mert az a pedofil állat meg akarta erőszakolni a húgomat!"
Reggel hat. Rohanás, már most.
Ő ott a húgom, Chara. Kicsi még, 11 éves. Ezért is kell vigyáznom rá. Mindenkinek ilyen kislányra fáj a foga. Meg kellett tanulnom megvédeni magunkat ettől a rohadt, korrupt világtól. Ugyanis, mi csak ketten vagyunk. Ketten vagyunk csak egymásnak, csak egymásra számíthatunk. Chara rám mindig számíthat...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
De sajnos, nem tarthatom rajta mindig a szemem. Mindkettőnknek iskolába kell menni, nekem meg még dolgoznom is kell suli után. Aznap is elsétáltunk ketten iskolába. Gyors puszit adtam neki. "Szia nene!" Köszönt el. Mindigis 'nenének' hívott. Boldogan integettem neki. Aztán én tovább mentem. Még úgy 5 percre az általánostól van a gimi ahova járok. Unalmas nap volt, olyan semmilyen. Mint mindig, aznap is csak arra vártam, mikor van már vége, hogy mehessek Charáért, hogy haza sétáljunk. "Viszlát Molly!" Köszönt nekem a portás néni. "Viszontlátásra!" Iskola után aznap még elmentünk vásárolni is. A kasszánál az előttünk állók igen sok dolgot vettek. Asszem hárman voltak. Az egyikük, egy rózsaszín hajú fiú engem nézett, elég fura volt. De egy idő után elnézett. Érdekes.
Délután 4. Ilyenkor sietek mindig munkába. Pénztáros vagyok az egyik közeli kisboltban. Keveset keresek, de mindenünk megvan.
Amíg dolgozok, Chara a társas ház melletti jàtszótéren szokott játszani. Az egyik kis barátnőjével játszik mindig. Azt hittem, aznap is így lesz.
Amikor visszaértem arra a játszótérre, Charát kerestem. Nem a játszótéren volt. Kissé elkezdtem pánikolni. Aztán megláttam ahogy egy férfivel ül egy közeli padon. A férfi beszélgetett vele, nyályasan mosolygott Charáta. Egyből a felforrt az agyvizem, gyorsan odamentem, megragadtam Chara kezét és felrángattam a padról. "Maga mit képzel?! Mit akar tőle?" Kérdeztem a gyanús idegentől. "Megőrültél, kölyök?" Hátrált egy lépést, amint meglátta a dühös fejem. "Az anyukája küldött érte. Én viszem haza." Mentegetőzött. Na, ettől még idegesebb lettem. "Képzeld el, pöcsfej, hogy én a nővére vagyok, és ÁRVÁK VAGYUNK!" kiáltottam el magam.
Csend.
"Ó. Öhm. Én... B-bocs, öhm...meg tudom magyarázni!" Kezdte mondani, de nem voltam rá kíváncsi. "Majd megmagyarázod a pokolban, fasz szopó!!!"
Naja. Én mindig ilyen voltam. Ha mérges vagyok akkor szétverek mindent és mindenkit. De leginkább akkor vagyok ilyen, ha Charáról van szó. Felemeltem az öklömet, még az ereim is kiduzzadtak a kezemen, és úgy vertem a betonba a fejét. Folyamatosan. Sokszor. A vére rám fröccsent. Charának ez nem volt új. Ő tudta, hogy én csak őt védem. Már sokszor volt ilyen. De most egy kicsit más volt. Ez a pasas nagyon felkúrt. Egyszerűen nem bírtam leállni, tovább vertem. Pofoztam, püföltem, kivertem a fogait, eltörtem az orrát és aztán...
