Vérfürdő Cukrászda (1,2,3 rész)

Túlvilág

Minden sötét. Csendes. Itt nincs semmi. Ez a túlvilág? Nem. Ez Yami elméje. Vagyis, a hely ahol kínozni szokta az áldozatait. Egy hatalmas, üres, fekete végtelenség. Csak egy világító pentagram van a padlón, valamilyen fonálból.

Felix fáradtan megdörzsöli szemeit. Kómásan felkel, majd körülnéz. Akkor... most akkor nem halt meg? De akkor hol van? Elrabolták? Gondolkodott.
Tükrök rajzolódtak ki a sötétből. Fényesen csillogtak. Felix erőtlenül odavánszorgott. Látva tükörképét, elsírta magát. A szájának nyoma se volt, helyette vagdosott bőrdarabok, és fogak látszódtak. De nem fájt az egyébként halálos seb. "M-mit tettem magammal? Én miért érdemeltem ezt az élettől..? Miért miért, miért??" Kérdezgette magától remegő hangon. A könnyei potyogtak.
Atán hirtelen, lépéseket hallott, mire riadtan a hang irányába kapta a fejét. Egy kis termetű fiú, démon farokkal maga mögött, közeledett. Vészlyósloan mosolgott, összes fogát mutatva. Arca szinte fehér, bőre hibátlan. A mosolyában nincs élet. Húzott, vöröses színű szeme ilyesztően méregeti Felixet. Mint aki fel tudná falni. Világos volt, ez a fura alak nem jelent jót.
Felix hátrálni kezdett. "K-ki van ott?" Hebegte. Erre az alak elkezdett halkan nevetni.

"Yami vagyok. Örülök a találkozásnak, Felix." Mondta, miközben Felix elé lépkedett, és leguggolt elé, édesen mosolyogva. Sőt. Az előbbi ilyesztő aura eltűnt teljesen. A vészlyósló vigyor eltűnt. Felváltotta egy kedves, együttérző, halk hang, miközben Yami elkezdte megsimítani Felix fejét, gyengéden, mint egy anya."Én tudom, mi történt.." folytatta. "M-mi? Hogy? Hogyan..?" Pislogott értetlenül Felix.
Honnan tudott ennyi mindent ez az idegen, aki ráadásul a nevén szólította?? "De te.. ki vagy?"kérdezte. Yami elmosolyodott."Ó, én?~ Najó, elmondom, de ne ilyedj meg, rendben? Ha bántani akartalak volna, akkor már nem lennél itt... De ÉN hoztalak téged vissza a halálból, szóval..." Yami felsóhalytott."Egy démon vagyok."

...

"MIVAN?!"Felix kérdezte elképedve."Ez csak valami rossz álom ugye? Démonok n-nem léteznek!" Yami felnevetett. "Nem léteznek?"kérdezett vissza."..ez a valóság, Felix. Te halott vagy. Én igazi vagyok. Pont. Fogadd el." Mondta, mintha olyan mindennapi lenne, hogy valaki, aki meghalt, él.
"Nade, visszatérve a lényegre... Az, ami történt veled... Ilyet senki sem érdemel.."folytatta Yami, tettetett sajnálattal. "Az életed csak abból állt, hogy dolgozol, dolgozol, és aztán este is dolgozol... és amit tettél-"
"Tudom! D-de nem találtam más kiutat ebből.." könnyezett Felix, amint visszagondolt a halálára."..megértem. Én megértem. De figyelj, van más megoldás." Erre Felix felkapta a fejét. Yami lassan simogatta Felix haját, megnyugtatva őt. Erre ment ki a játék. Hogy megnyerje Felixet.

"Dolgozz velem." Mondta ki végül. Felix összezavarodottan nézett fel rá. "Dolgozz velem és utána nem lesz semmi baj! Az életedet eldolgoztad. Nem fair. De majd én segítek! Visszakapod a feleségd is!"kiáltotta Yami, mint egy szónokló pap. Felix egy kis csend után ezt kérdezte:

"Miért bíznék meg benned..?"
Yami felnevetett, tettetve, hogy ez most nagyon megbántotta."Hát ez fájt.." aztán folytatta.
"..Nem kell megbíznod bennem. Én csak segíteni akartam." Majd felemelte a kezét, azzal a szándékkal hogy felsegítse Felixet. Yami keze körül fura, csillogó kék aura jelent meg. Felix nem fogta meg. Még. "Ez a te döntésed, Felix."
...

"Visszakapom Susiet..?"kérdezte. Szívét elöntötte a melegség, amint szeretett feleségére gondolt. Vajon hol lehet? "Pontosan. Én bármit meg tudok csinálni, amit csak akarsz. Nekem még egy dolgozóm lesz, neked feleséged. Mindketten nyerünk."

....

"..Rendben." mondta végül Felix halkan, majd megfogta Yami kezét. Ezzel beteljesült egy átok. Felix átadta magát neki. Az ördögnek.
Yami kuncogva felhúzta Felixet. "És most..?" Kérdezte Felix bizonytalanul."Most?~ Most szépen velem jössz."válaszolta Yami, nevetve. Hirtelen, minden elkezdett fényleni. Mintha a csendes, fekete végtelenség megrepedett volna, a repedésen pedig vakító fehérség ömlött volna ki.
Felix újra körbenézett. A fehérségből kirajzolódott egy szoba. Egy konyha. Felix Yami kezét elengedi, megdöbbenten nézi végig a kis szekrényeket, sütőt, konyhai eszközöket. "H-hol vagyunk most?"
"Az új munkahelyeden!~"tárta szét a karját Yami ünnepéjesen. "Az én leendő cukrászdám- bocsánat, cukrászdánkban!" Yami elgondolkodik, állát masszírozza kezével. "..még sokat kell dolgoznunk a sikerhez. Az ötletem nyerő, sok pénzt fogunk csinálni.. Lesznek dolgozóim, például te, és a legfontosabb..."

Yami átkarolta Felix vállát, figyelmen kívül hagyva, hogy idegenek. Yami ilyesztően nevetett magában."..ez igazán szórakoztató lesz." Majd, kizökkenve gondolatmenetéből, Felixre nézett. Szeme Felix sebére szögezve. "Igen?"kérdezte Felix. "Azt a kis... Balesetet az arcodon el kéne tűntetni..." Mondta Yami egy kis csönd után. Majd csettintett egyet, mire a semmiből előkerült egy fekete fehér csíkos sál. Yami mosolyogva Felix szája köré tekerte, majd elégedetten megszólalt:

"Sokkal jobb!"