1 részlete :
Stella szemszögéből *
... És úgy döntött, hogy egyedül akar nyerni , hogy nem vár meg és egyszerűen magamra hagy ...
- De ... ez egy páros verseny ! Nem mehetsz el ! Kérlek!- könyörögtem a csapattársamhoz , Mexikó utcáin , azonban ő egyetlen szó nélkül tovább sétált.
Mindössze 2 napja dolgoztunk együtt, nem ismerjük egymást, nem vesztünk össze, hiszen egyetlen szót sem szólt hozzám , de világosan jelezte nem tetszését . Nem értettem, próbáltam időt hagyni neki de már mindent bevetettem és hiába... meg se hallgatott egyáltalán...
" - Figyelj lehet , valamit rosszul csináltam és akkor sajnálo-
- Menj már innen ! "
Majd akkor kimondta " Egyedül akarok nyerni ! "... Elzavart , holott ez egy páros verseny .
Így játszunk ? Jó ! Akkor legyen így ! - dühösen hozzá vágtam a kezemben tartott vizet , ezzel szó szerint minden reményemet... de korábban sem volt jó a helyzet ...
*flashback*
" - Bocsi...ihatok ? - kérdeztem lihegve , futva utána, kezemben az ő táskájával . Mire megrázta a fejét és a kezembe nyomta az üres flakont ...
Ételt is csak magának szerzett , hotelből is ki akart tiltani... "
Jelen *
Feladtam ...Egyedül is menni fog!
Vagyis ezt hittem... , de Mexikó és a hőség nyert ..
Borzasztó érzés volt , víz nélkül úgy éreztem meghalok , szó szerint!
De a feladatokat , amiket 2 főre szántak, azt egyedül el kelett végeznem , és legyőzni plusz 1 főt ... Futottam és küzdöttem egész nap, amíg csak bírtam , de tényleg! Nem áltam meg , nem sírhattam ...
De az este már nem ment ilyen jól . Nem azért mert szállast kellett találni . Hanem ahol kellett volna... börtön, sikátorok , csupa félelmetes helyszín ahová a helyiek este 10 után ki sem tehetik a lábukat. Egyedül , európai nőként majd éjfélkor , jogom volt félni akkor is, ha nem tudtam mi a félelem tárgya .
Ekkor már nagyon ideges lettem , rajtam kívül csak elhuganó árnyak és részeg helyiek jártak Mexikó utcáin ... Erőm is fogytán , nem ittam , nem ettem , kezdtem összeesni a fáradságtól, és ez nem túlzás . Miután mindenhonnan elutasítottak , gondoltam leülök, mielőtt elájulok a börtön előtt ...
De hiba volt , először kigyurt férfiak , majd géppisztolyosok által körbe . Féltem , de már csak kicsit , úgy szedültem, hogy nem bírtam feldolgozni mi történik...
Réka szemszögéből *
- Gyere már ! Nézd meg mit csináltál , meneküljünk innen!- rángattam Aleszkosz kezét .
- Na , nem én okoztam ! - védekezett
- Csak gyere már !- kiáltottam idegesen és igyekeztünk lehagyni a minket kergető rendőröket .
Majd egyszer csak megláttam át Ázsia logót egy táskán. Ez Stella! Körbevették őt gépfegyverrel . Szörnyű környékén voltunk!
Úgy éreztem segítenem kell rajta , versenytársak vagyunk .
Gondolkodás nélkül odafutottam a férfiakhoz.
- Stella! She belongs to me! - megfogtam Stella kezét, aki láthatóan nem volt túl jó állapotban, és kirangattam a tömegből.
Aleszkosz meg még sem szólalt . Látszólag nem zavarja , hogy az életemmel játszok hogy őket megmentsem... Hát ez fájt , mit ne mondjak !
Legnagyobb szerencsénkre a stáb biztonsági autója akkor fordult be a sarkon . Felvettek minket és azt mondták, egy biztosan biztonságos és nagyobb városba visznek , ott kell szallast foglalni , mert itt lázadás van és lelőhettek volna minket is ...
Ez nagyon félelmetes , de túléltük .
- Stella ? - a lány alig reagált . Adtam neki vizet , majd egy maradék Churost is , amit a helyiektől kunyeráltunk el ...
- Köszönöm! - mondta a lány.
- Jól vagy ?
- Nem ittam , nem ettem ... de hála neked , már jobban vagyok. - mondta , majd újból elaludt .
Hírtelen a vállamra hajtotta a fejét , de nem akartam felébreszteni , inkább hagytam , szüksége van a pihenésre .
To be countined ...
