A suli és egyéb katasztrófák! Andrew Davis a szerelem relatív...

7.fejezet

Vannak pillanatok az életben amikor tudjuk, hogy magunkat áltatjuk és csapjuk be. Még is úgy teszünk mintha semmi nem történne. Én is ezek közzé az emberek közé tartozom szerintem. Úszkálok a szartengerbe nem törődve a messzeségben látható hatalmas hullámokkal vígan lubickolok benne. Hisz amig el nem nyelnek a hullámok fogalmam sincs róla, hogy nyakig vagyok a szarba csak ha már fuldokolva öklendezem. Azt hiszem igy tudnám leírni a jelenlegi helyzetem, és rá kellett jöjjek, hogy egy tizenhét éves srácnak a farka legnagyobb ellensége. Papolnak itt a nagy okosok, hogy a szív és az ész harcol, ha érzelmekről van só. Én mondom ez egy kibaszott nagy kamu. Amint a farkad bekúszik a képletbe baszhatod. Nappal az órákon Justinról ábrándozok szerelmes révületbe.  A szíven százszorosan ver a látványától, amikor rám pillantva kacsint egyet. De két nap múlva este a Tapper karjai között alszom el a legpihentetőbb álomba, elfelejtve minden gondom. Azt követő nap pedig meglátva Eriket és visszagondolva arra a nyalnivaló testére, a farkam lyukat fúr az íróasztalomba. Azt hiszem kezditek már kapizsgálni a problémám, és a szartengeres hasonlatom. Szóval valljuk be cseszhetem, mert se az agyam, se a szívem nem sokat segít megoldani a problémámat. És itt kanyarodjuk vissza a farkamhoz. Ahhoz az áruló döghöz. Mert az higgyétek el nekem. Akárhányszor megérzem Erik közelségét, vagy csak meglátok egy apró fedetlen bőrt kikandikálni a pólója nyakánál, a farkam haptákba vágja magát és úgy tiszteleg mintha kötelező lenne. Én pedig ettől megőrülök.

Nos miután felvezettem, és ki nyavajogtam magam azt hiszem rátérhetek a mostani fő problémára. A hétvégi karbantartás miatti áramszünetre. Itt még kérdezhetnétek mi is ezzel a gond? Nem ecsetelem a legutóbbi esetet mi történt akkor, hisz tudjátok. De a mostani   probléma kicsit eltér az előzőtől. Se Erik se én nem tudunk hazautazni a hétvégére. Bob pedig csupa jóságból közölte, hogy Harry megelőzött a sorba, és ő száll meg náluk. Szóval egy szó, mint száz össze leszek zárva két napra Erikkel.  Eddig is voltak hétvégék, amiket együtt töltöttünk hisz elkerülhetetlen volt. De a jelen farok állás szerint ez most nem épp nekem kedvez, és fogalmam sincs, hogy fogom átvészelni. Főleg úgy, hogy valami szerencsétlen esemény áradat által egy közös filmezős szombat estébe állapodtunk meg az én drága szobatársammal. Érzitek már hogy kezd el lepni az a bizonyos szar tenger.

      ***  

Még a péntek estét úgy ahogy kibírtam, de most, hogy eljött a szombat délután idegesen járkálok a szobába és várom, hogy Erik visszatérjen a rágcsa beszerzőútról. Be kell valljam ki vannak az idegeim. Utálom Eriket és utálom, hogy együtt kell legyek vele este. És utálom azt is, hogy igazából nem utálom. Ti értitek ezt? Már, mint nyilván tenyérbemászó a stílusa és bosszant ahogy piszkál, de a múltkori tanulás alatt valami megváltozott bennem, és itt nemcsak a farkamra értem. Kevésbe idegesít a jelenléte is. Maga a kapcsolatunk mondhatni normális kolis szobatárs viszonnyá kezdi kiforrni magát. Én még is utálom, utálom és utálom ezt a helyzetet. Jobb volt amíg egymás agyára mentünk.

Hiába zuhanyoztam le nem sokat segített lenyugtatni az idegeim.

-Nem sok minden volt a kisboltba, de chipset és gumicukrot sikerült vennem. -mondta Erik amint belépett a szobába én pedig megrezzentem a hangjától. Megfordulva láttam, hogy Erik is furcsa. Valószínűleg ő is ideges hisz eddig tényleg nemjöttünk ki valami jól, és tuti kínos neki ez a helyzet. Azt hiszem jobb, ha összeszedem magam, mert ha ez a feszengős szarság sokáig fog tartani, akkor meg fogok bolondulni.

-Teljesen jó lesz mindegy mit hoztál...- mondom nyugtatás kép, és az ágyra huppanok.

-Nem tudom, hogy vagy vele, de mit szólnál egy Bosszúálók maratonhoz? -kérdezem oldva a hangulatot. Elmosolyodom ahogy meglátom felcsillanni Erik szemét a választott film hallatán.