A suli és egyéb katasztrófák! Andrew Davis a szerelem relatív...

6.fejezet

Sokszor halottam, hogy a melegeknek megvan az a csodás képeségük mint a nőknek, hogy szinte előre megérzik, ha valami történi fog. Hatodik érzéknek hívják talán. Nos az én esetemben ez erősen félre ment.  Nem, hogy semmi féle sugallatot nem kapok ráadásul szinte nyakig ugrálok általában a szarban képletesen szólva. A héten már sokadszorra teszem fel magamban ugyan azt a kérdést. Mi a fasz történik?
A hét eleje mondhatni átlagosan indult. Tanulás alvás, tanulás. Ez nem meglepő. A hetem furcsaságai szerdán kezdtek azt hiszem láthatatlan lavinaként elindulni.
A délutánomat a könyvtárba kellett töltenem hála a kedves könyvtáros nőnek, aki nem volt hajlandó kiadni nekem egy történelemkönyvet mivel az a példány nem kölcsönözhető. Így kénytelen voltam helyben kigyűjteni amire szükségem volt. Ezzel nem is lett volna baj. Épp helyet foglaltam volna mikor megpillantottam Justint a szembe lévő asztalnál. Nagyot nyeltem és próbáltam nem rá figyelni, és végre helyet foglalni, de a félreérthetetlen karlendítését nem tudtam kizárni az agyamból, így közelebb mentem.
-Mit szeretnél Justin? - kérdeztem és próbáltam normális lenni. Ritkán van alkalmam ilyen közegbe kettesbe beszélgetni vele, és mondhatni kissé ideges voltam.
-Semmit csak gondoltam, ha már egy osztályba járunk tanulhatunk együtt. - mondta mosolyogva, és kihúzva maga mellett a széket jelezve, hogy üljek le. Esetlenül helyet foglaltam mellette, és próbáltam kizárni a közelségét, és a belőle áradó finom parfüm illatot. Csendben koncentrálva jegyzeteltem felé se nézve, csak a papír halk zizegésére figyeltem, de valami még is zavart. Enyhén oldalra pillantottam és Justin a kezén támaszkodva engem nézett, enyhe mosollyal az arcán. Nyelnem kellett egyet.
-Ö...szükséged van a könyvre, ami nálam van? - kérdeztem zavartam mert fogalmam sem volt miért bámul ennyire.
-Nincs rá szükségem … - mondta Justin és a mosoly még mindig ott bujkált az ajka szélén.
-Csak azon gondolkodtam, hogy mennyire aranyos vagy amikor belemélyedsz tanulásba....- mondta kedvesen, majd a fülem mögé simítva egy tincset lassan felált. Sóhajtott egyet, majd intve a karjával távozott.
Ott ültem és megszólalni nem tudtam. Ez most mi a fasz volt? Kérdeztem magamtól. A ceruza kiesett a kezemből és remegni kezdtem. Justin Carter azt mondta, hogy aranyos vagyok. Más hím egyed ezen mélységesen megsértődne, de én már annak is örülök, hogy hozzám szólt nem, hogy aranyosnak hívott. Mit jelent ez? Millió, és egy kérdés cikázott az agyamba. A fülem szinte égett, ahol hozzáért. Vigyorogva a könyvembe temettem az arcom és mérhetetlenül boldog voltam. Fütyörészve mentem vissza a szobámba nem törődve Erik savanyú képével, és zuhanyzás után boldog mosollyal aludtam el.
De mint mondtam ez még csak a szerda volt a hétből. Mondhatni az első mi a fasz pillantom. A második ilyen pillanat csütörtökön esett meg velem.
Alváshoz készülődve bevackoltam magam az ágyamba. Kiélveztem a sötét szobát és az együl létet, mivel Eriknek próbája volt a bandával. Félálomban lehettem amikor megéreztem a gyöngéd simítást a paplanon keresztül. Mi a fasz? Egy pillanatra megijedtem és nyúltam volna a lámpához, de egy kéz megállított és átkarolt. Amint megéreztem a jellegzetes fűszeres illatot tudtam, hogy az ismeretlen látogatóm visszatért, miután szó nélkül lelépett az nap este. Furcsa volt, hogy a múltkori eset után hetekre eltűnik és most újra itt van, haragudtam rá. De most valahogy mégsem bántam, hogy itt volt.
-Nem kapcsolom fel elengedhetsz...- mondtam neki ígéret kép, és éreztem ahogy enyhül a szorítása a kezemen. Aprót sóhajtottam ahogy megéreztem a paplan alatt meleg testével hozzám simulni majd hátulról átölelt. Orrával a hajam birizgálta és lágyan simogatott.
Rosszul kellett volna érezzem magam hisz tegnap még Justin miatt voltam a fellegekben, és most mégis egy idegen srác karjaiban vagyok, de mégsem bántam. Soha ennyire megnyugtató nem volt senki közelsége.
-Haragudtam rád múltkor...-mondtam durcásan és éreztem az apró engesztelő csókot a nyakon, amitől elgyengülve simultam hozzá közelebb, és nem tudom miért, de halkan beszélni kezdtem minden féléről. Elmeséltem neki Erikkel való találkozásunk és a pók esetét. A vicces bugyis sztorimat és még rengeteg mást. Percekig megállás nélkül csacsogtam míg ő az orrával simogatta a nyakam.
-Szerintem a lakótársam tehet a balszerencsémről....Elűzte Jhosephint  a sarokból...- mondtam neki tényként, és éreztem a kuncogástól enyhén rázkódó testet mögöttem. Elmosolyodtam a reakcióján, és az apró finom csókok a nyakamon olyannyira elbódítottak, hogy észre se vettem, de elaludtam a karjaiba.
A hirtelen zajra nyitottam ki a szemem és azonnal felkapcsoltam a kislámpát.
-Mi a fasz? - kérdeztem, de rá kellett jöjjek, hogy Erik fordult egyet a mellettem lévő ágyon.
-Mi van Davis jöttek érted az ufók, hogy hazavigyenek? - mondta viccelődve ahogy a lámpafényre felém fordult. Majd hátat fordítva tudomást se véve rólam csak a halk szuszogását halottam ahogy elnyomta az álom. Én pedig ismét csalódott voltam mert újra egyedül hagyott szó nélkül az idegen, és durcásan a paplan alá vackoltam magam és próbáltam elaludni.

Természetesen itt még közel sincs vége, azt hinné az ember, de rólam van szó. Pénteken végezve az órámmal fáradtan ballagtam vissza a szobámba. Sajgott a fejem és millió gondolat cikázott az agyamba, mint Justinról mint a titokzatos látogatómról. De megálltam a folyosó sarkon, hogy ellenőrizzem minden nálam van e, és nem hagytam semmit a terembe, és akkor hallottam meg azt, ami végleg az agyamba égett.
-Bob segítened kell..-halottam meg Harry kétségbeesett hangját.
-Még is mibe tudnék én neked segíteni? - kérdezte tőle Bob, és én csak lapultam a fal mellett.
-Még is csak te ismered a legjobban segíts...-Harry szinte már könyörgött Bobnak, amit igencsak furcsállottam.
-Szerintem ezt inkább Drewval kéne megbeszélned, és nem velem. - hallottam Bob hangját, és lefagytam. Mi a fasz? Kérdeztem magamba még is miről van szó, amihez nekem közöm lehetne. Az agyam annyira leblokkolt, hogy nem is hallottam, hogy utána mit mondtak. Csendben sarkon fordultam, és a szobámba sietem. Tudtam, hogy van valami a háttérben, de képtelen voltam rá jönni mi lehet az, és ez még mindig eltörpül a szombatomhoz képest. Mondhatni az indította el bennem végleg a lavinát egy olyan dolog felé, amiről soha nem gondoltam, hogy megtörténhet.

A kémia könyvemmel a kezembe mászkáltam a szobába próbálva memorizálni a képleteket, és értelmezni. Fülembe halkan szólt a zene és minden erőmmel a lapokra koncentráltam, hogy felkészüljek a hétfői dolgozatra. Mondhatni nehezen ment, soha nem voltam jó kémiából. Talán ezen okból kalandozhatott el a figyelmem és észre se vettem Eriket, aki eközben megérkezett.
-Ringat a víz Davis? Ez most komoly, hogy kishableányt énekelsz? - kérdezte majdnem nevetve Erik, és én akkor jöttem rá, hogy hangosan énekeltem. Durcásan kikaptam a fülest és vissza akartam volna vágni, de aztán rájöttem, hogy még is mivel? Tizenhét évesen Disneyt éneklek pasi létemre erre nincs jó magyarázat.
-Bogarak és Disney már meg se lepődők …-mondta apró mosollyal és elvonult a fürdőbe. Én álltam a szoba közepén arcom égett a szégyentől, és fogalmam sem volt mivel javíthatnék a helyzetemen mondhatni végleg leszerepeltem. Nem mintha érdekelne mit gondol Erik meg a bugyuta haverjai amíg nem kürtölik szarrá a suliba. Nagyot sóhajtottam, és inkább az asztalomhoz ülve próbáltam értelmezni azt borzadalmat, ami könyvembe volt kémia címszó alatt. Percek teltek el miközben duzzogtam, és bosszankodtam a könyvem felett.
-Mit ártott neked az könyv, hogy ennyire gyilkos szemekkel nézel rá? - kérdezte Erik, és elszakítva tekintetem a betűkről rá néztem. Istenem bár ne tettem volna. Frissen a zuhany alól kijőve egy szál alsóba ált előttem. Bőre még párás volt a fülledt levegőtől, és az enyhe hideg szellő libabőröket fakasztott rajta. Tekintetem lassan végigsiklott a testén és te jó ég. Szálkás volt, és izmos sehol egy bőrhiba. Hajából még csöpögött a víz és végig futott a testén. Soha nem láttam eddig félmeztelenül nemhogy csak alsóba. A torkom kiszáradt és elfelejtettem levegőt venni. Mi a fasz? Gondoltam magamba. De már késő volt a baj megtörtént. Éreztem ahogy megfeszül a nadrágom, és áldottam magam amiért ültem, és takart az asztal. Tekintetem abban a pillanatban elkaptam, amit rájöttem, hogy baj van. Hangosan felsóhajtottam és átkoztam magam.
-Kémia...-vágtam ki magam gyorsan és szinte szitokszóként ejtettem ki a szót, de ami azután történt arra végképp nem számítottam. Erik oda jött és a vállamnál közel hajolva a könyvembe kukkantott. A jó büdös kurva élet! Kiáltottam fel magamba. Éreztem a tusfürdője friss illattát, és beleremegtem. Ennyire nem lehetek kanos, hogy még az utált szobatársamra is rá gerjedjek. Ugye nem? De a jelek szerint a farkam nem így gondolta. Neki teljesen mindegy volt, hogy barát vagy ellenség. Egyértelműen jelezte felém, hogy bejövös neki a látvány. Én pedig a kezembe temettem az arcom.
-Ó ezt a részt vágom csússza arrébb segítek, csak előtte felkapok valamit. - mondta szórakozottan Erik én pedig fellélegeztem, de az apró kisördög a vállamon még rábeszélt egy kóbor pillantásra, és rá kellett jöjjek, hogy nem csak a hasizma gyönyörű, de a háta is, a kerek popsit pedig már meg se említem. Soha nem gondoltam volna, hogy a kisé bő ruhák alatt ilyen test van. Beharaptam az ajkam, és visszafordultam a könyvem felé próbálva lenyugtatni magam.


Kellemes meglepetésként ért, hogy Erik meglepően jól magyarázott, és hamar megértetem a dolgokat. Furcsán nyugtató volt a jelenléte annak ellenére is, hogy folyton piszkált. Tekintetem sokszor időzött el az ajkain ahogy egy-egy képletet magyarázott, és furcsán bizsergető volt, amikor lassan megnyalta őket. De, ami legjobban bejött az a szemüveg, amit olvasáshoz vett fel. Közelebbről megnézve igazán jól ált neki és megmosolyogtatott.
És tudjátok mi volt a legfurcsább az egészbe hogy élveztem a közelében lenni. Ha éppen nem piszkál valamivel akkor egész normális is tud lenni.
-Nos Davis remélem megjegyezted, mert ha karót kapsz ezek után szétkürtölőm, hogy Sebastian a lelki társad és bogarakkal társalogsz. - mondta hangosan kacagva, én pedig elfintorodtam.
Még hogy normális? Asszem megbuggyantam amikor ezt hittem róla, de a kacaját hallgatva enyhe mosolyra húztam a szám. Mi a fasz történik velem?