A suli és egyéb katasztrófák! Andrew Davis a szerelem relatív...

5.fejezet

Vannak pillanatok az életben amikor imádod a barátaidat. Megértenek támogatnak és segítenek, ha baj van. Mindig úgy éreztem szerencsés vagyok, hogy megismertem őket. Vagyis a mai napig így volt. Most jelen pillanatban a pokolba kívánom mind, bár a mostani helyzetemről mégsem teljesen ők tehetnek. Ha végig gondolom de kurvára ők tehetnek. Vagyis ezzel próbálom magam hitegetni és nem ismét a szerencsétlenségemre fogni.

Szeretem a társas játékot. Elszórakoztat főleg ha csoportosan csináljuk ezért is lett bevett szokás nálunk a Ki nevet a végén. Havonta egyszer összeülünk és fél délutánt ezzel töltjük és egymást szivatjuk a furibbnál furibb feladatokkal. Persze miért is ne bolondítottuk volna meg a játékot akkor túl egyszerű lenne.
Mi csak úgy hívjuk szivató kalap. És ma mivel én vesztettem. Ki gondolta volna? Nekem kell húzni a roppant frappáns gonoszabbnál gonoszabb feladatok közül. Mondhatni eddig könnyem megúsztam néhány csínnyel. Ebédlői lopás, tábla firka, alsónadrágba futás a suli körül. Vagy lekapni a lánykoli nyanyabugyis fogszabályzós Elláját amiután persze mint Ace Ventúra guggoltam a klotyó fölé és szájvízzel gargalizáltam. Ezek most mind eltörpülnek amellett amit húztam.  Még Harry egyik feladatás is szívesebben bevállaltam volna mit ez. Szerintem jól ált volna a rózsaszín haj. De persze nekem bugyit kellett lopnom. És nem is akármilyen bugyit. Ms Peackok bugyiját. Azt hiszem sejtitek hogy ez csöppet durvább szivatás mint ahogy képzeltem mivel nem csak hogy bugyit kell lopjak de még a suli zászlóra is fel kell fűzzem. Persze én barom állatt és szavatartó ember bevállaltam a bulit.

Na most itt álok a tanári szárny zug folyosóján átkozva az úgynevezett barátaimat a kezembe gyömöszkölve a hatalmas rózsaszín sárga virágmintás csipkés bugyival amit csodával határos módon sikerült kilopnom. Az ateizmusomról már ejtettem néhány szót hát most ismét imádkozom hogy a tanári értekezlet tartson ki addig amíg elhúzok a szobámig. Szerintem ideje templomba járnom ha ezt megúszom.

Ismeritek azt az érzést amikor minden olyan mintha megtörtént volna már egyszer? Dejavunak hívják azt hiszem. Nos a jelen fogalommal az a baj hogy akkor csak azt hiszed hogy megtörtént de valójában csak a képzeleted játszik veled. És én pontosan ezt kívántam hogy csak a képzeletem játsszon velem. A szobámba tartva rohantam és a sarkon befordulva beleütköztem valakibe. Kezditek érteni mire akarok kilyukadni a dejavuval? Igen pontosan az idegenen landoltam széttett lábakkal a fején förmedvény hatalmas bugyival. Az idegen halkan nyögött egyet alattam és felemelve a bugyit az arcáról rám nézett. Egyet találhatok ki lehetet az. Hát persze hogy Erik. Megrökönyödve nézett rám majd a bugyira.
-Könyörgöm Davis mond hogy ez nem használt? - szólalt meg és én még mindig ledermedve rajta ültem. Szóhoz se jutottam amnyira ledöbbentem. Most mi a faszt csináljak?
-Nem hiszem...-mondtam halkan de moccanni még mindig nem tudtam. Eszembe jutott amikor pontosan ugyan így ültem rajta csak akkor meztelenül.
-Basszus Davis....-káromkodott tovább Erik. Majd meglökve a térdével jelezte hogy száljak le róla. Kínosan elnevettem magam és vele együtt feláltam. Nem mertem rá nézni.
-De legalább most volt rajtad ruha...-jegyezte meg furcsa hangsúllyal majd neked dobta a bugyit és sarkon fordult.
Ott álltam ledermedve és csak pislogtam magam elé. Nem tudtam elhinni hogy megint ez történt. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen. Az eset után úgy döntöttem inkább Bobhoz megyek a szerzeményemmel mert most nem lett volna kedvem a szobánkban is összefutni Erikkel.


Ahogy zihálva berontottam Bobhoz épp Harryvel susmorogtak és amikor megláttak azonnal abbahagyták bármiről is volt szó majd kérdő tekintettel néztek rám. Próbáltam nem arra gondolni hogy valamit titkolnak előlem de azért furcsa volt a jelenet. Hozzájuk vágtam a bugyit és diadalittasan rájuk mosolyogtam.
-Na ki a király? – kérdeztem és láttam ahogy eltátják a szájukat.
-Ne bazd Erik hogy tényleg kiloptad a matektanár bugyiját?...-hüledezett Harry én pedig dagadtam a büszkeségtől. Azt persze nem tettem hozzá hogy akkorát csattantam megint Erikkel hogy a bőr is lesült a képemről szégyenembe.
-Este már a zászlórúdon fog lógni...-mondtam magabiztosan és ledobtam magam melléjük.


Reggel az egész iskola szinte felbolydult ahogy megláttak a hatalmas virágmintás bugyit az égbe lengedezni. Ms. Peackok pipacspiros volt hiába nem tudta senki kié a bugyi. Én fürödtem a dicsfényben és a megrökönyödött arcokat kémleltem. Hallottam hogy valaki felkacag mások sugdolóznak és néha megcsapta a fülemet egy két dicserő megjegyzés is. Mit ne mondjak ki tettem magamért. Én a bajkeverés császára vigyorogtam mint a vad alma, de a mosoly hamar lehervadt az arcomról amikor tekintetem találkozott a tömegbe Erikével. Bassza meg remélem nem köp be mert akkor nekem reszeltek. Páros lábbal rúgnak ki innen ha ez kiderül.  De Erik csak egoistán elmosolyodott a szája elé tette a kezét és cipzárt imitálva elhúzta az ajkai előtt. De tudtam hiába hallgat róla a markában vagyok. Ledermedve álltam és csak pislogtam magam elé ahogy sarkon fordulva int majd távozik.
Mondtam már hogy utálom?