A herceg és a kozák (Befejezett)

Harminchatodik

- Igen, minden olyan, mint régen! Kivéve pár dolgot... - sóhajtotta Mark szomorúan - Olyan furcsa újra itt lenni, annyira...
- Tudom. Furcsa, de mégis megnyugtató.
- Igen... - mondta zaklatottan nagybátyám.
- Szerintem mindannyin üljünk le egy kicsit. - jelent meg Anna es Szasha.
- Jó ötlet! Menjünk enni! - hihetetlen, de itt meg az ebédlő is akkora volt, mint otthon a szalon.
- Ez valami hatalmas! - fordultam körbe és véletlen Maxba ütköztem - Bocsi...
- Semmi baj. - mosolygott rám fejét oldalra döntve, ami aranyossá tette - Úgy tudom a kert szebb, mint a mesékben.
- Anya! Nem bánod, hogy ha lemegyek a kertbe? - kérdeztem.
- Nem, kicsim, de vegyél kabátot.
- Rendben! - intettem nekik, majd Max után siettem, aki idő közben előre ment, de a folyosó sarkán megvárt.
- Gyere! - fogta meg a kezem es lesiettünk. Mosolyogva követtem őt, olyan jó érzés volt vele lenni. Leszaladtunk a kertbe es ott Max szinte beleugrott a hóba.
- Gyere!
- Megfogsz fagyni! - szóltam rá, de utána ugrottam és sapkámat a fejére húztam - Így ni!
- Köszönöm. - mosolygott vidáman.
- Na állj fel! - húztam fel a földről.
- Kapj el! - futott be a bokrok közé.
- Hú, te! - mondtam. Nem tudom meddig kergetőztünk kacagva, de számomra egy csodálatos délután volt - Meg vagy! - vetődtem rá végül és ezzel együtt el terültünk a hóban. Max pedig alattam kuncogott.
- Tetszel nekem. - mondta mire döbbenten néztem őt, de aztán elmosolyodtam és adtam egy puszit az arcara.
- Te is nekem. - mondtam, de nem engedte, hogy elhúzódjak. Megcsókolt. Nem volt vad, hanem puha és édes. Karjaival nyakamba kapaszkodott, úgy húzott magához még közelebb.
- Akkor benne vagy, hogy a kedvesemnek hívjalak? - kérdezte.
- Csak, ha én is téged. - emeltem fel, hogy ne a hóban feküdjön. Menyasszonyi pózban tartottam a karomban.
- Csak óvatosan Will! - koppintott orromra játékosan - Még nem tartunk ott!
- Tudom, de attól még valahogy be kell vigyelek. Teljesen átnedvesedett a ruhád!
- Az biztos. - simított az arcomra. Ne ezen elpirultam.
- Akkor indulás! - motyogtam. Felindultunk és a lépcsőről lenéztünk a kertre és a varosra.
- Olyan gyönyörű ez a hely!
- Egykor még szebb volt, ha jól tudom.
- Egykor egy igazi királyi család élt itt.
- Furcsa az élet. - sóhajtottam - Vajon merre lehet a fürdő?
- Valahol itt van a földszinten egy és még egy az emeleten a folyosó utolsó szobája környékén. - gondolkodott el.
- Te átnézted a palota alaprajzát?
- Igen, a biztonsági intézkedések miatt.
- Azta, jó a memóriád!
- A felettesem szerint fotografikus memóriám van. Hamar megjegyzek mindent szerencsére.
- Egyre jobban beléd zúgok!
- Oh... Én attól esek beléd, hogy ilyeneket mondasz. - elpirultam, de inkább az emelet felé vettem az irányt. A többiek mar biztosan elmentek lefeküdni. Mikor oda értem letettem őt, kicsit vacogott mégis mosolygott.
- Most jobb, ha megyek. - simítottam arcára - Mosakodj le meleg vízzel, nehogy beteg legyél!
- Nem maradsz? - kérdezte csábítóan.
- Ezt most komolyan kérdezed?
- Gondoltam, levehetnénk a vizes ruhát és... Össze bújhatnánk, hogy felmelegítsük egymást. Nagyot nyelve néztem ködös szemeibe és éreztem, hogy vérem nem jó irányba indult meg. Apáék nem rég felvilágosítottak pár dologról, de a valóságban ez sokkal furább.
- Max, nem te mondtad, hogy még nem tartunk ott? - érintettem meg arcát, ami nem kicsit volt meleg.
- A bújás nem szex, csak erezni akarlak. - bujt közelebb. Tehát csak puceran akar bújni, de nem szexelni? Ez új.
- Re-rendben. - egyeztem bele végül zavartan és betereltem a fürdőbe, aminek ajtaját kulcsra zártam.
- Gyere! - húzott be es segített levenni az ingem. - Milyen szép vállaid vannak!
- Apa vívni tanít. - feleltem és én is levettem róla felsőjét. Karcsú volt, mégis arányosan és szálkás is.
- Csukd be a szád! - emelte fel állkapcsomat.
- Csak annyira gyönyörű vagy!
- Köszönöm... Most érzem először, hogy valaki őszintén mondja ezt nekem.
- Ezt, hogy érted?
- Nem te vagy az első kapcsolatom... - hajtotta le fejét - Az előző partnerem azért hagyott el, mert szerinte túl nőies a testem...
- Ez nem igaz! Pont tökéletes vagy! - simítottam derekára, de nadrágja korcánál megálltam.
- Miért álltál meg? - kérdezte mosolyogva.
- Magam sem tudom... - néztem szemeibe.
- Segítsek eldönteni?
- Nem kell. - mondtam es megcsókoltam őt. Karjaival átölelt, míg közelebb léptem hozzá. Halkan bele nyögött csókunkba, mikor mellkasunk összeért. Mikor a szánk szétvált a testünk nem engedte a másikat. Készségesen simultunk egymáshoz.
- Meg engedem a vizet. - pihegte.
- jó... - sóhajtottam. Hátat fordítva nekem lépett a nagy kádhoz és a dugót elhelyezve nyitotta meg a csapot.
- Szereted a meleget? Én a forrót. - mondta miközben levette a nadrágját. Tátva maradt a szam. Kuncogva kacsintott rám és gyorsan beült a vízbe. Én is gyorsan levettem a maradék ruhámat. Mögé ültem es élveztem, ahogy nekem dől.
- Ez nagyon jó.
- Szerintem is. - cirógattam vállát, amitől megborzongott.
- Szerinted, hogy lesz ezután?
- Mármint?
- Nos én... Én Hollandiában lakom. - mondta mire egy percre megfagytam. Ha ennek a vakációnak vége nem latom őt többé? De akkor eszembe jutott.
- Meg sose lattam Hollandiát. - most rajta volt a sor, hogy megdöbbenjen.
- Képes lennel utánam jönni?
- Max, kedvellek! - fogtam meg kezét és össze kulcsoltam ujjainkat - Nem áll szándékomban elhagyni téged!
- De hisz alig két napja ismersz.
- Ez így túl ijesztő? - kérdeztem mire elmosolyodott es megfordulva megcsókolt.
- Nem. Nagyon romantikus.
- Ahogy maga a helyzet is. - húztam közelebb. Elvesztem szemei csillogásában.
- Oh, ahogy érzem, jobb, ha most egy kicsit egyedül hagylak. - kacsintott. Na ez remek ötlet volt mivel nagyon befeszültem odalent.
- Khm... - köhintettem.
- Nem kell zavarban lenned, ez normális. - kuncogott.
- Uhum... - motyogtam. Bar mikor felállt es megláttam a vizes fenekét meg rosszabb lesz. Egy törölközőt vett magához és gyorsan megszárítkozott, majd egy köntöst kapott magára.
- Jó éjt. Holnap találkozunk! – csókolt az ajkaimra.
- Jó... - szuszogtam. Olyan csábító volt. Miután kilépett szégyenemben a víz alá merültem. Hogy lehetek ilyen béna?! Majdnem mindent elrontottam ezzel!
- Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek... - morogtam a lábam közé nézve. Könnyitettem magamon es én is a szobámba mentem. Nagyot sóhajtva vetődtem el az ágyon a ma történteken rágódva. Szerelmes vagyok, vagy csak el vagyok csábulva? Ez az egész annyira új. Lehet, hogy beszelnem kéne erről apáékkal? Holnap első dolgom lesz felkeresni őket. Nem bírom ezt a sok gondolatot! Mikor pedig végre sikerült elaludnom ismét őt lattam es a mesztelen testet.

Másnap nyöszörögve keltem fel és morogva néztem magam elé. Feszítettem, mint egy kanos kutya. Muszáj lesz beszelnem apával erről. Mikor végeztem mindennel szobájuk felé mentem és bekopogtam, de nem jött válasz.
- Lent vannak már az ebédlőben. - állt meg mellettem Thomas bácsi.
- Oh, rendben. - mondtam. Anya az asztalnál ült és kávézott, holott apa ezt rosszallva nézte.
- Biztos nem innál inkább teát?
- Nem. - felelte mosolyogva - Most éppen ezt kívánom.
- De nem tesz jót a babának!
- Az orvos szerint minimálisan fogyaszthatom.
- Egyet egy heten, ennyit engedek. - morogta apa.
- Jól van. - simított arcára, amit boldog mosollyal néztem.
- Apa, beszélhetnénk?
- Persze. - mosolygott es kimentünk az egyik szalonba.
- Mondjad, ugye nincs baj?
- Nem tudom. Az a helyzet, hogy Max és én... Szóval nagyon kedves és csinos es furcsa dolgokat művel a testemmel.
- Már mint...? - kérdezte szemöldökét felhúzva. Végül elmeséltem neki a ma reggeli kis gondokat mire ránéztem látszott, hogy épp próbál nem nevetni.
- Apa... Adj valami tanácsot... - motyogtam zavartan.
- Bocsánat... - kuncogta. - Bocsánat csak ez... Hah, uramisten. Nézd fiam, ez természetes dolog, szerinted én mit ereztem mikor először lattam anyádat? Ráadásul akkor meg be sem vallottuk egymásnak.
- Nektek sokkal nehezebb volt így belegondolva...
- Igen, de szerencsére viszonzásra találtak az érzelmeink.
- Nagyon szerettétek egymást, igaz?
- Valami mágikus, megmagyarázhatatlan es gyönyörű volt köztünk.
- Ahogy most is. - hallottam meg anya mosolygós hangját. Apa melle lepett es arcon csókolta.
- Miről beszélgettek?
- Csak arról, hogy a kicsi fiúnk felnőtt lett! - ölelte mosolyogva magához.
- Fiam, megrontottad Maxot?!
- Mi?! Hogyan... Én nem... Mikor... Miért? - azt se tudtam mit mondjak. Honnan tudjak? Mióta tudjak? Reakciómra összenéztek, majd hangosan felnevettem.
- Csak vicceltem kincsem!
- Aha... - motyogtam meg mindig sokkosan.
- Semmi baj, ez normális dolog. - fogta meg kezemet - Csak óvatosan!