Mostohába szeretve...

1. Kathleen

Fel ülök az ágyban és körbe nézek. Nem látok mást csak dobozokat. Egy rakás dobozt ami nem csomagolja ki magát bármennyire akartam, hogy az megtörténjen. Nem akartam lemenni. Nem akartam senkivel se találkozni. Tegnap este értünk ide, szóval Davidon - anya új pasiján kívül - nem találkoztunk senkivel, hálaistenek. Tudom, hogy nem fogom tudni sokáig elkerülni mindenkit hisz egy fedél alatt lakok most már mindenkivel. De azért egy ideiig csak eltudom, nem? Elkezdtem kipakolni az első dobozt ami a kezeim közé kerültek és kibontottam, és elkezdtem őket kipakolni a megfelelő helyre. Mondanom se kell, hogy alig találtam megfelelő helyet bárminek is. Nem tudom mennyi idő telt el mióta elkezdtem kipakolni, de már majdnem végeztem amikor kopogtak. nagy levegőt vettem és, megszólaltam.

- Gyere.

- Jó reggelt. - lépet be az anyám és körül nézett. Felhúzott szemöldökkel vártam a mondani valóját. - Gyere le kérlek szépen, hogy egy kicsit megismerjünk mindenkit. Már mindenki lent van, csak téged várunk. - mondta.

- Nem kell engem várni kezdjétek el nyugodtan. Nekem amúgy sincs kedvem ehhez a családosdihoz. - vonok vállat.

- Kislányom ez nem kérdés volt. Gyere le! - mondja határozottan.

- Ha lemegyek békén hagysz végre? - kérdezem. bólint. - Jó akkor egy perc és megyek. - mondom mivel felkéne vennem egy normális ruhát. Kiment a szobából én meg a szekrényhez léptem és kivettem egy szürke melegítő nadrágot és egy fekete haspólót aztán elindultam le és már hallótam a beszélgetést a nappaliból így arra vitt az utam. Odaértem és mindenki rám kapta a fejét. Nem foglalkozva vele helyet foglaltam egy fotelbe, felhúztam a lábaimat kényelembe helyezve magam. Persze ezt mindenki végig nézte, ahogy kényelembe helyeztem magam. Volt rajtam kívül még itt, ügye a két felnőtt, és rajtam kívül volt még 4 gyerek. Három fiú közülük és egy lány. Illetve nem mondható senki itt már gyereknek, de pontosan nem tudom ki hány éves. Kivéve persze az enyémet illetve a bátyámét tudtam.

- Na akkor kezdjük el! - tapsol egyet vidáman anyám. Hova kerültem?! kérdezem magamtól. - Az lesz a játék lényege, hogy mindenki bemutatkozik és elmond magáról egy tulajdonságot, kezdem. Ava Grey vagyok és én elégé következetes vagyok. Te jössz. - nézet itt rám. Amolyan "semmi kedvem ehhez az egészhez" fejjel nézek rá és kifújom a levegőt és elkezdek beszélni.

- Kathleen Morin, - itt elgondolkodok - nem tudom. Kitartó. - mondom végül.

- Oké. Folytassuk a kört. - mondja anyám. A mellettem lévő bátyám jön. És ahogy látom neki sincs kedve itt lenni.

- Liam Morin és szerény vagyok. - mondja mire felhorkantok. Mire rám néz. - Valami gondod van? - kérdezi.

- Semmi-semmi, haladjunk inkább. - válaszolom a fejemet fogva. - így sincs kedvem itt lenni, de ha már ide kényszeritettek legyél őszinte.

- Már mint engem vagy téged kényszerítetek ide? - kérdez vissza.

- Feltételezem mind kettönket. - horkantok fel, Liam meg egy "nem mondasz hazugságot" formába von vállat.

- Folytassuk. - szólal meg kivételesen David. - Te jössz kicsim. - néz feltételezem a lányára.

- Emily Reed vagyok. Segítőkész. - ez után már senki nem szolt közbe hanem hallat a kör.

- Matthew Reed. Magabiztos.

- Aiden Reed. Őszinte.

- David Reed és határozott vagyok. - mondja végül az utolsó ember.

- Oké. Mielőtt bárki elmenne. - néz itt rám mivel már felállásra készültem, de fújtatva vissza ültem. - játszunk még valamit. A játék lényege hogy jobban megismerjük egymást így mindenki körbe fogja magát írni. a tulajdonságait, hogy mit szeret csinálni meg ilyenek. Kathleen. Kezd kérlek. - mondja.