Mostohába szeretve...

13. Kathleen

Amikor Aiden konkrétan kiparancsolt a parkba, akkor őszintén elsőnek nem akartam kimenni, de végül Adam rávett, hogy elmennyek - igen, ő az a "barátnő" akivel elmentem vásárolni is - nem tudom, hogy ennek örülök vagy nem, hogy rábeszélt. Mert amúgy végül is minden a legnagyobb rendben ment. Kibékültünk. De még is. Bármennyire örülök, hogy kibékültünk nem bírok elmenni amellett a tény mellett, hogy az ölelés után a számra nézett. Amellett meg pláne nem tudok elmenni, hogy ezt mennyire élveztem. Ez még egyszer nem történhet meg! Nem azért, mert nem élveztem, mert ez a kurva nagy baj, hogy én kurvára élveztem. A isten baszot pillangók is életre keltek a hasamba. Ez így nem lesz jó. Nagyon nem.

Emily tegnap felhívott, miután végeztem az Aiden-nel való társalgással. Azt mondta, hogy nem fog velem jönni ugyan is nem akar elkésni a suliból. Én megnyugtattam őt, hogy nem baj és megkérdeztem, hogy akkor mivel fog járni. Erre be közli, hogy majd felhív, ha kitalált valamit. Na! Másnap van és még nem hívót. Komolyan bűntudatom van amiatt, hogy busszal vagy tudja a tököm tudja mivel fog járni, mert én folyton elkések mindenhonnan. Reggel 7:40 van. Ami  röviden és tömören annyit jelent, hogy én nem fogok oda érni és mivel most nem is otthon vagyok hanem Adaméknál - este nem volt kedvem haza menni ezért itt aludtam - de mivel semmejiküknél nem megszokott az időbe beérés így remélhetőleg nem kapunk ki annyira. A kocsiba megcsörgettem Emilyt ami a kocsim kijelző panelján megjelenik. Amint felvette bele is szólt.

- TE HOL A POKOLBA VAGY? - kérdezi cseppet se halkan.

- Kocsiba. úton vagyok. Tegnap nem hívtál fel. Megtudhatnám, hogy mivel mentél suliba? - mondom mi közbe nagyba kanyarodok be egy utcába.

- Elfelejtettem. - mondja lazán. Szinte biztos vagyok benne, hogy vállat vont. - De nyugi. Aiden behozott. Ki könyörögtem. - őszinte meglepődés ül ki az arcomra.- Ki békültettek végül?

- Aha. - hu, de bőbeszédű vagyok.

- SZIA KATH. - hallom meg Chris hangját, ahogy a telefonba üvölt.

- Ne kiabáljál már hülye gyerek! - 7:55. - Szia. - rakom hozzá.

- Mikor értek be? - kérdezi Chris.

- Jótól kérdezed. Fogalmam sincs, én csak követtem Adamot, mint valami hű csatlós. - ezen hallom, ahogy elnevetik magukat. - Le kell tennem. Hív a bátyád. - mondom aztán már le is rakom ugyan is tényleg hív Aiden. Amint felveszem nem szól bele csak a háttérből hallom a többi diáknak az angyali hangját - remélem érződik a szarkazmus - szóval én szólók bele. - Segíthetek valamibe? Szegény húgódat kikellett nyomnom, hogy fogadni tudjam a hívásodat.

- Most érezzem magam megtisztelve? - hallom a hangján, hogy vigyorog.

- Légy szíves. - mondom viszont amikor megállok a piros lámpánál Adam mögött, valaki hátulról nekem jött. Nem annyira, de mégis felkészületlenségemnek hála bevertem a fejemet a kormányba. - A rohadt életben! - mondom a fejemet fogva. Jól bebasztam. De most sokkal jobban érdekel a kocsi. Bassza meg. - Uh, fussál te rohadék, mert kiszállok bele verem a kormányba a te fejedet is. - mondom dühösen.

- Leene! Mi történt? - baszki. El is felejtettem, hogy még vonalba van. De leszarva őt megnyomom a piros gombot és a far zsebembe rakom a telefonomat és kiszállok. A lámpa már réges régen zöldre váltott mi viszont tartjuk a sort. Adam kiszáll és oda szalad hozzám.

- Basszus Kathleen. Jól vagy? - kérdezi én viszont a kocsim hátuljára pillantva látom, hogy egy kicsit bevan horpadva, szóval nem válaszolva Adamnak se megyek a kocsihoz ami nekem jött. Bekopogok az ablakon, mire ő lehúzza azt.