Mostohába szeretve...

2. Aiden

Miután befejeztük a "vitát" a Hugommal és Kathleen-nel - amúgy olyan szép neve van - lekellet vezetnem a feszültséget ami nem tudom miért jött rám de úgy gondoltam elmegyek futni. Lementem a lépcsőn és a nappaliba ott ültek és beszéltek apáék, nem foglalkozva vele felhúztam a  cipőmet és kimentem. Hallomat, ahogy utánam kiabáltak, de leszartam. Dühös voltam, csak azt nem tudom mitől. Már futottam 10 perce amikor csörgőt a telefonom. Rá se néztem, hogy ki az csak felvettem.

- Igen? - szolok bele.

- Egészen véletlen nem futottál össze Kath-el? - szól bele Apa.

- Nem. Miért? - kérdezem értetlenül.

- Össze vesztek valamin Ava-val és míg Ava bement a szobába és nem hajlandó addig Kath kirohant a házból és nem tudjuk hova ment. - mondja apám.

- És ez miért is tartozik rám? - kérdezem értetlenül, de akkor meglátok a másik oldalon sétálni egy lányt. Pontosabban Kathleen-t. - Itt van. Leteszlek. - válasz nélkül kinyomtam a telefont és átrohantam a másik oldalra.  - Nem tudom, hogy tudod e, de ha elakarsz menni otthonról mond el légyszi valakinek, hogy merre, mert most mindenki engem zaklat. - felkapja a fejét és amikor  meglát megforgatja a szemét és kiakar kerülni én viszont megfogom a csuklóját mire újra rám néz.

- Tilts le mindenkit és akkor nem fognak tudni zaklatni téged. - mosolyog rám eröltetten aztán menne tovább, de tekintve, hogy még mindig fogom így nem tudott elmenni. - Szeretnél még valamit? - Kérdezni.

-Igen! például, hogy menj haza. - mondom.

- Az otthonom nem ott van ahol te laksz. - mondja és egyre kezd ingerültebb lenni és kirántotta a csuklóját a kezemből így folytathatta az útját mellé kocogtam.

- Én ezt értem, de ettől függetlenül nem tudsz ellen mit tenni, szóval legyél szíves és vonszold haza a csinikis popodat, mert ha nem akkor kénytelen leszek én haza vinni. - mondom határozottan.

- Ki vagy te nekem, hogy meg mond hogy mit csináljak? Egy idegen vagy számomra akivel akaratom ellenére egy házba kényszerítettek. Szóval nem! Én most sétálni fogok és tehetsz ellene bármit, ide hívhatod felőlem bárkit nem fogsz rákényszeríteni arra, hogy vissza mennyek abba a házba! - mondja makacsul. Megforgatom a szememet.

- Min vesztetek össze, hogy nem vagy hajlandó vissza jönni? - sóhajtok nagyot fáradtan.

- Mintha annyira érdekelne. - mondja gúnyolódva.

- Honnan veszed, hogy nem érdekel? - kérdezem és kezdek egyre dühösebb lenni amiatt, hogy nekem kell vele most itt lenem. Erre csak felhorkan, de válaszolni nem tud, mert elkezdet csörögni a telefonja. Megnyomta a zöld ikon és a füléhez fordult azzal egy ütembe hátat fordítót nekem.

- Sziaa. - mondja és mintha vidámabb lenne. -  Nagyon semmi...most vesztem össze megint anyával. - csönd. - Mindenen. - itt szintén fehorkant. - De figyel...most mennem kell, de majd még este valamikor hívni foglak, okés? - kérdezi a tefelon másik végén lévő illetőt. - Mit? - itt már nem volt olyan vidám, hanem komolyabb. Már vagy öt perce nem szólalt meg Kathleen nekem meg egy furcsa érzés támadt. - Most nem tudom mit vársz tőlem Noah. Mit vársz mit mondjak? Hogy kiabáljak? Az utcán vagyok nem fogok kiabálni. - Itt megint csönd volt én nekem meg egyre növekedett bennem az aggódás. - De. De Noah kurvára nagyot csalódtam, de nem csak benned. Szóval...menny a picsába. - mondja. Elveszi a telefont a fülétől és elkezdi nyomogatni aztán megint a füléhez tartja.

- Liam...- mondja ki a testvére nevét elhalt hangon. - Gyere ide. - lehetetlen lenne nem hallani a hangjába azt, hogy mindjárt elsírja magát. - köszi. - mondja és leteszi. Nem fordul meg, csak ott ál és nem szólal meg. Leparkol mellettünk egy kocsi és szinte kiugrik belőle Liam és rögtön ölelésbe vonja a húgát aki rögtön viszonozza és elkezdet rázkódni a válla. Liam rám néz és bólint jelezve, hogy most már mehetek utamra. El is indultam haza fele.

Amikor haza értem rögtön a szobámba mentem be és dühömbe bele ütöttem egyet a falba.

- Kurva életbe! - mondom. Úgy gondoltam muszáj levezetnem a feszültséget ezért írtam is egy lánynak.

Én: Szia drágám, nem jössz át?😏

Jessica: 5 perc és ott vagyok.😍😏

Én: Várlak

Sziasztok, ez a rész elégé rövid lett mivel egy kicsit siettem, szóval, ha hibákat találnátok benne elnézést szeretnék kérni.😊