Mostohába szeretve...

23. Aiden

A karjaim között tartom az egyetlen lányt, aki valamiért túlságosan is bele fúrta magát a szívembe. Amit amúgy nem lenne szabad. Valamennyire elmesélte, hogy mi történt, szóval amúgy tök jogos, hogy az egész testem bevan feszülve. Az a rohadék. Eltávolodott tőlem, megtörölte a szemét és halványan rám mosolygott. Baszki ez a lány még ilyenkor is képes mosolyogni. Aztán elnézet a vállam fölött, ahol történetesen az ablakom helyezkedett el, kikerült és oda sétált és csak bámult ki az ablakon nekem hátal. Én meg csak őt nézem. De kurva gyönyörű. 

- Aiden, mi van köztünk? - kérdezi hirtelen, mire teljesen lefagyok.

- Most jelenleg levegő. - mondom enyhítve a feszültséget. Megfordul, de egyáltalán nem nevet. 

- Aiden. Válaszolj. - a hangja ellentmondást nem tűrő. De most őszintén? Mit tudnék mondani? Nem tudom én se. - Figyelj Aiden, kitaláltam valamit és ha sikerül akkor csak rajtad fog múlni, hogy maradok e vagy visszamegyek Joshal. - értetlenül nézek.

- Rajtam? Nem értelek Leene. Mit találtál ki? - kérdezem. Ő viszont megfordul és újra az ablakon mered ki.

- Vagy életem legjobb tervét, vagy a legrosszabbat. - nevet fel erőtlenül. - De ez most nem lényeg. Úgy is megcsinálnám, ha tudnád, ha nem és neked nyilvánvalóan nem tetszene ezért jobb, ha nem tudod. Szóval még egyszer megkérdezem... - újra felém fordul. - és ha nem válaszolsz kilépek azon az ajtón és legközelebb csak akkor fogsz látni, ha haza jövök látogatóba. Mi van köztünk? - a hangja néha-néha elcsuklott, de remekül tartotta magát. 

- Miért nekem kell ezt megválaszolnom? - tárom szét a karomat tehetetlenül. 

- Akkor máshogy kérdezem. Mit érzel irántam Aiden? - a rohadt életbe. Nem tudom. Fogalmam sincs. De ezt nem mondhatom, mert akkor elveszíteném. 

- Maradj. Ne menny vissza Franciaországba. Nem veszíthetlek el megint. - mondom, nem megválaszolva a kérdését. Kathleen beharapja alsó ajkát, ami normális helyzetbe beindítana, de most a hangulatához nem passzol.

- Én maradok Aiden, de érdemes lenne maradnom? 

- Baszki Kathleen. Ne szórakozz velem! Már, hogy ne lenne érdemes. - mondom és kezdek egyre idegesebb lenni.

- Akkor válaszolj. - emeli fel egy kicsit a hangját. - Ne néz hülyének Aiden! Szerinted nem veszem észre, ahogy kerülni próbálod a témát? - lehunyom a szemem és gondolkodni kezdek.

Nem veszíthetem el, de ez csak akkor lehetséges, ha elmondom mit érzek iránta. Érzek iránta nagyon sok mindent, de még én se tudom miket. És hazudni meg nem akarok neki. Na ilyenkor mit kéne tenni? Na? Igen, én is erre jutottam. 

- Aiden... - jelent meg hirtelen a keze az arcomon mire azonnal kipattantak a szemeim. A hangja már lágy és nem tűnik idegesnek. - Én se tudom. - suttogja. - Reméltem, ha te elmondod tudni fogom, de ezek szerint ugyan ott tartunk. - mosolyodik el keserűen. 

- Nem tudom mit érzek Kathleen. Csak annyit tudok, hogy nem akarok tőled még egy napot se! Távol lenni. Azt akarom, hogy megérinthesselek. - itt végig simítottam az arcán, mire lehunyta a szemét. - Az ajkaidat akarom csókolni. - húzom végig a hüvelyk újamat az alsó ajkán, mire ösztönösen kinyitotta egy kicsit. - A tested összes pontját felakarom fedezni... - ezt már a fülébe suttogom. Sóhajt egyet. Elhajolok a fülétől és a szemébe nézve folytatom. - Talán már túlságosan is vágyok rád. De nem csak a testedre. Mindened kell. És nem fogom hagyni, hogy megint itt hagy! Ezt kurva gyorsan verd ki a fejedből Baby.    

- Szóval, ha jól értem meg akarsz baszni?  - kérdezi szemtelenül, mire én lehajtom a fejem és elnevetem magam aztán újra felnézek megnyalva az alsó ajkamat és elégedve veszem észre, hogy végig kísérte a mozdulatomat.