Mostohába szeretve...

21. Kathleen

- Aiden – fordulok meg. A teste meg van feszülve és a szemei szikrákat szórnak. Rám.

- El akar mondani valamit. Téged vártunk. Gyere. - mondja Matt. Aiden nem néz a bátyára engem néz olyan dühvel a szemébe, hogy ott helyben azt kívántam bárcsak elnyelne a föld.

- Nem vagyok rá kíváncsi. - pontosítva, rám nem kíváncsi. Nyelek egyet remélve ezzel sikerül eltávolítanom a gombócot a torkomból.

- Aiden, kérlek. Ez fontos. - könyörgők. Igen. Én.

- Az is az lett volna, hogy válaszolj. - lesütöm a szememet.

- Sajnálom... - egy pár másodpercig még ott áll és mintha gondolkodna, de aztán mély levegőt vesz és oda jön hozzánk a nappaliba és leül, természetesen a legtávolabb tőlem.

- Szóval... - köszörülöm meg a torkom. - Először is szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért, amit egy hónapja nyomtam le. - nézek körbe. - Azt is sajnálom, hogy hazudtam az apám hollétéről. - itt már nem merek senkire nézni szóval inkább a kezemet néztem. - Azért jöttem vissza pár napra, hogy elmondjam nektek, hogy... - fölnézek és ezzel együtt egy könnycsepp gördül le a szemem sarkából. Mindenki engem néz, nyilván. Mindenki tekintetéből kitudom olvasni, hogy mit érez most kivéve Aidenéből. - Szóval hogy tisztázni akartam veletek mindent. - Mattre nézek. - Annyira csodálatos ember vagy Matt! De muszáj elmondanom neked mielőtt az élet tanítana meg rá, hogy beszélned kell. Mindig kiakarsz maradni a konfliktusokból, de emiatt úgy elfognak téged nyomni, és gondolom azt nem szeretnéd. Mindig mindenkiért kiállsz, de saját magadat nem vagy képes megvédeni. A gondjaidról beszélned kell! Nem tarthatód magadba, mert felfog emészteni. - Matt próbál erős maradni, de látom, hogy csillog a szeme a könnyektől. Sajnálom Matt, de itt most csak nekem kell erősnek lennem, te sírj. Emilyre nézek, aki már most mindjárt elsírja magát. - Emily... - ejtem ki lágyan a nevét. Lehunyja a szemét. - A kishugi akire mindig is vágytam. - mosolyodok el halványan. - Imádlak Emily, tényleg. A jó szívedet, a jó természetedet, és a kisugárzásodat amibe ha belemegyek automatikusan jó kedvem lesz. Fogalmam sincs, hogy csinálod ezt, de annyira irigy vagyok ezért rád. Viszont meg kell tanulnod nemet mondani. Emily téged nagyon sokan félre fognak vezetni, ha nem tanulsz meg nemet mondani. Ne félj attól, hogy megbántod őket. Ők se fogják sajnálni, ha megbántanak. Sok rossz ember él ebbe a világba és Kibaszott szerencsés vagyok, hogy megtaláltalak téged. Egy jó embert aki nem képes még véletlen se ártani senkinek. De az nem rossz, ha megtanulod megtartani és fejleszteni az önbecsülésedet. - Emily már az eleje óta potyognak a könnyei. Liamre nézek és mosolyogva megforgatom a szemem, mire elvigyorodik. - Az biztos, hogy te vagy a legjobb testvér akit kívánhattam magamnak még akkor is, ha sokszor idegesítesz fel. Igazából neked is ugyan azt tudom tanácsolni mint Mattnek. Te se beszélsz. Te kiállsz magadért, amiért nagyon büszke vagyok rád, de ez mit sem ér, ha belül meg azon kattogsz, amit mondod. Túl sok minden történt veled, ami miatt elzárkóztál a világ elől és csak azt mutatod, amit mások látni akarnak. Le kell győznőd a makacsságodat, hogy beszélni tudj. - Liam elmosolyodik. Aidenre nézek. Neki annyi mindent eltudnék mondani most, de ennek csak a negyedét tudom, mert a többi csak ránk tartozna. - Tudom, hogy most haragszol rám, és persze tök jogosan, de muszáj meghallgatnod. - komolyan néz rám, de bólint jelezve, hogy folytathatom. A szememet szúrni kezdik a könnyek. - Annyi mindent köszönhetek neked, ha te nem lettél volna már rég feladtam volna, az biztos. - nevettem el magam keserűen, neki meg egy apró fintor jelent meg az arcán, de aztán rögtön visszarendezte vonásait. - Aiden te jó ember vagy. Ezért se értem miért kell játszanod a kemény fiút. - nyitásra nyitja a száját, de én gyorsabb voltam. - Ne szólj közbe légy szíves. Te is jól tudod, hogy játszod az erős fiút, aki nem fél semmitől, de ez nem igaz. Ez a te bajod Aiden. Nem hagyod, hogy meglássák az igazi énedet. - pármásodpercig csöndbe vagyok, mert nem tudom, hogy kimondjam e vagy sem, de végül kimondom. - Mert félsz. Önmagadtól. - Aiden megfeszül és felpattan. Én is gyorsan felállok.