Mostohába szeretve...

6. Aiden

Nem tudom mit gondoljak jelen pillanatba. Bármennyire próbáltam nem tudtam sehogy se kiismerni. Valamelyik nap eldöntöttem, hogy kifogom ismerni ezt a lányt, mert egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy nem mutat érzelmeket! Most már hivatalosan kijelentem, hogy Kathleen Morin egy labirintus számomra, ahova már beléptem, de nem találom a kiutat. Folyton csak zsákutca. Viszont ma azt hiszem beljebb kerültem a labirintusba ugyan is ki ült az arcára az érzelem. Amikor tök jó tanácsokkal látta el a húgomat és a bátyámat nagyon csodáltam azért viszont így arra is rájöttem, hogy még kicseszet hosszú az út a labirintus végéig. A nevetésem iszonyú nehéz volt vissza tartani amikor Leene itt veszekedett Jess-sel, az volt a gond, hogy nekem nem szabadot nevetnem hisz rajtam ült és megérezte, de amikor elment - aminek mellesleg nagyon örülök - na hát akkor kitört belőlem is a nevetés. Aztán a jó kedv el is szállt amikor elkezdet csörögni a telefonja és elkomorult és újra érzelem mentes volt az arca.

- Mi történt vele most? - kérdezi értetlenül a húgom.

- Egy nem kívánt ember hívta. - feszül be azonnal Liam. Igazából Liam-et nagyon jó testvérnek tartom, főleg azok után amikor az utcán Leene felhívta őt aztán öt perccel később ott is termet és vigasztalta a húgát. - De bárki is a, ha nem fejezi be a hívogatást elmegyek Seattle-be és megfogom neki tanítani egy pár dolgot. - mondja ingerülten.

Hirtelen kicsapódik az ajtó és egy dühös Kathleen-nel találjuk szembe magunkat. De valószínűleg nem így tervezte, mert ahogy kilátom az arckifejezéséből arra következtettek, hogy már el is felejtette, hogy létezünk. Amint meglát lehunyja a szemét vesz pár mély lélegzetet és már is a szokásos póker arca tárul elénk. Liam-re nézek aki aggódva nézi a húgát.

- Mi történt? - kérdezi a bátya.

- Semmi. - válaszol röviden. - Hol tartottunk? - kérdezi a beszélgetésre célozva.

- Hat ha én azt tudnám... - válaszolja nagy sóhajtva Emily. Na igen...

Emily Reed. Emily egyszerűen a légynek se tudna ártani. Hihetetlen, hogy mekkora szíve van és, hogy mennyire önzetlen. Békés természete van ami miatt nem csodálkozok, hogy ha bárki aki ideges a közelébe megy az lenyugszik tőle, mert egyszerűen ilyen hatással van az emberekre. Bár mondjuk néha egy kicsit szkeptikus, de amúgy tényleg egy élet vidám lányról beszélünk aki át ragassza másra is a jókedvet már csak azzal ha mosolyog. Minden apróságnak tud örülni és imád segíteni másoknak. Hihetetlenül kedves, és vicces. Bár őszinte, ettől függetlenül mindig szépen és óvatosan vezeti rá az embert arra, hogy ott valamit nagyon elfog vagy már el is baszta. És, ha valakire rá tényleg mondhatjuk azt, hogy felelősség teljes. A gyerekeket nagyon szereti és a gyerekek is őt. Van türelme hozzájuk. Mit hagytam még ki? Oh, talán még az is igaz az én húgomra, hogy igazságos, pontos és sose késik sehonnan mivel utál késni! Viszont, ha a helyzet úgy agya ki áll a szeretteiért, persze ezt mind olyan Emilysen mondja. Szóval, hogy igyekszik nem megbántani az embert viszont rá is akarja terelni arra, hogy ezt hagyja abba. De, hogy ne csak a jó dolgait meséljem el nektek, hanem egy kis negatívat is mondjak, mert hát nincs olyan ember akiben ne lenne. Na, a húgomba az a negatív, hogy eléggé lyukas kezű. Neki semmit nem szabad oda dobni mert úgyse fogja elkapni, illetve az is kockázatos, hogy valami törékenyt adjunk neki mert elég gyakran képes kiejteni a dolgokat a kezéből. De ez mondjuk még elfogatható. Viszont vak. Mármint át vitt értelembe. Nem veszi észre bizonyos dolgokat. Hogy ha manipulálná valaki a kezemet tenném rá, hogy nem venné észre. Persze nem fog ez megtörténi, mert ott helyben kinyírom azt aki befolyásolni fogja a húgomat bármi rosszra. De visszatérve néha a jó dolgokat se képes észre venni. De amúgy fain csaj. De most ennyi elég is róla.

Matthew Reed. A bátyám. Hát ő egy elég összetett ember és teljesen kiszámíthatatlan. Sose tudnád megállapítani, hogy éppen mit akar csinálni, szóval ne próbáld kiismerni. Lehetetlen. Még nekem se ment. Van az a mondás, hogy a "jég hátán is meg él" na hát ő pont ilyen. Nagyon nehéz körülmények között is feltalálja magát. Ami miatt nem kevés dologba segített már. Előzékeny, azaz figyelmesen és kedvesen viselkedik másokkal, udvarias. Emellett kitartó, hűséges, határozott. Segítőkész, önszántából megy és segít másoknak. És most jöjjenek a negatívak. Konok. Igen, rettentően konok. Nincs bírás vele bassza meg. És nem annyira, de azért elégé lobbanékony tud lenni néha. Jaj, azt ki is hagytam, hogy ő is bármit meg tenne a szeretteiért és, ha valaki bántja a fontos embereket kertelés nélkül elküldi őt a picsába. Szóval igen. Mint mondtam Matt összetett ember. Jó kis család.

És mielőtt azt hinnéd, hogy rólam is kaptok ilyen csodás beszámolót lekell titeket lomboznom, mivel lesz időtök megismerni engem.

- Aiden. - csap hirtelen tarkón Leene.

- Mi a fasz? - kérdezem a tarkómat simogatva.

- Nincs itt semmi féle fasz. Itt szólongatunk vagy már 5 perce. - mondja sajátos stílusába.

- És nem lett volna jobb megsimogatni? - vigyorodok el. - Vagy, ha már itt tartunk puszi is jöhet. - itt rámutattok az arcára, mire megforgatja a szemét. Csodálkoztam is volna, ha nem teszi.

- Te elrontottad az életed amikor élve születtél. - sóhajt fel fáradtan. Emily és a két fiú felnevet én viszont tettetem a sértettet és a szívemre szorítottam a kezem amit végig néz össze font karokkal.

- Ezzel most örök életre a pokolba száműzted magad. - mondom komoly arccal. Ő is komoly arccal vág vissza.

- Áh, - legyint lemondóan. - az már régen megtörtént. - von vállat nemtörődömen. - De nagy a képernyőd. - mondja közelebb hajolva. értetlenül nézek rá.

- Mi van? - pislogok nagyokat.

- Tudod, van az a mondás. Olyan vagy, mint a tévé: nagyképű és homályos. - von vállat mintha nem lenne lényeges én viszont nem bírtam és elröhögtem magam a többiekkel együtt. Mindenki röhögőt kivéve Leene, ő csak mosolyog, de fogalmam sincs, hogy ez milyen mosoly is, mi rejtőzik mögötte. Vissza ül a fotelbe. - Na jól van. Jó volt ez a traccsparti én viszont most föl mentem. - mondja én meg valamiért rosszérzés fogott el. Nem akartam, hogy elmenjen.

- Most komolyan? Itt hagysz? Velük? - szól utána a húgom.

- Désolé, mais je ne veux pas rencontrer maman quand elle viendra. Si tu veux venir dans ma chambre. - (Bocsi, de nem akarok anyával találkozni mikor megjön. Ha akartok Gyertek a szobámba.) von vállat. Na ebből se értettem semmit. Liam-re nézünk mindannyian. Felhúzza a szemöldökét jelezve, hogy nem érti mit akarunk pedig pontosan tudja csak szívat minket.

- Mit mondót? - kérdi Emily.

- Hogy, ha akartok még beszélgetni vele mennyünk fel a szobájába, mert nincs kedve össze futni anyával. - mondja mire mindenki felpattan Liam-et kivéve. - Komolyan? Ennyire ne akarjatok vele beszélgetni. - motyogja az orra alatt az utolsó mondatot és valószínűleg nem akarta, hogy halljuk én viszont meghallotam, mire kérdőn nézek rá. De ő csak megrázza a fejét jelezve, hogy semmi.

- KURVA ÉLETBE. - halluk meg Leene hangját mire mind ketten felsiettünk ugyan is a többiek már fent voltak.

- Mi az? - érünk fel.

- OTT EGY KIBASZOTTUL KURVA NAGY PÓK. TÜNTESSÉTEK EL. - mondja nekem meg nevethetnékem van. - Nehogy elmerd magad nevetni, mert isten óvjon engem, de ha megmukkansz felfoglak akasztani! - hát ezzel se csillapította a nevethetnékemet. Végül oda ment Liam és eltüntette a pókot.

- Ennyire félsz a pókoktól? - kérdezem jól szórakozva.

- A mai nap kulcsszava a láb. - mondja mire értetlenül nézünk rá.

- Miért is? - kérdezem meg.

- Mert mindjárt oda megyek és szájba rúglak eggyel... - mondja, mire kitör belőlünk a nevetés. Viszont Leene-nél már megint ugyan azt a mosolyt látom, ahogy körbe néz rajtunk. Híhetetlen ennek a lánynak a humora és beszólásai.