Safe place [Charles Leclerc ff.]

11.rész

Charles Leclerc:

Már egy hét telt el, mióta Rose kidobott. Éppen haza értem anyához, mikor is a szomszéd ház ajtaján Mr. Leblanc rohant ki:

-Jaj Charles! De jó, hogy itt vagy. -Mondta kétségbe esve. -Elkell vinned a nizzai kórházba, most!

-Emmával történt valami? Vagy Rose-zal? -Kérdeztem, mikor elindultunk a kocsim felé.

-Pierre hívott, hogy kórházba kellett vinni...-Csuklót el a férfi hangja.

Húsz perccel később fékeztem le a kórház bejárata előtt és már rohantunk is be az épületbe. Miután a recepciós csaj útba igazított minket, rohantunk megtalálni Pierre-t. Pierre kint ült a folyóson maga elé meredve, az ölében az alvó csöpp, kis négy évessel.

-Pierre! -Szólította meg Mr.Leblanc a franciát. -Hogy van?

-Még nem mondtak semmit. Még a műtőben van.

-De mi történt? -Kérdeztem most én.

-Fiam, szerintem vigyétek haza Emmát! Hadd aludhasson egy normális ágyban.

-Menjünk hozzátok! -Mondta Pierre, mikor már az autóban ültünk.

-Miért?

-Csak, mert. Majd ott elmondom.

-Az jó lenne mert, már tiszta ideg vagyok haver! -Akadtam ki, és a hangomat is.

-Nyugodj meg! És fogd vissza magad, mert felkelted a keresztlányomat, de akkor el is verlek! -Ezen már mindkettőnk elkezdett röhögni.

Leparkoltam a ház előtt, ahol a gyerekkoromat töltöttem. Emmát kivettem a hátsóülésről és bementünk a házba. Anya a kanapéról kelt fel és sietett oda hozzánk.

-Jaj kicsikéim! Most hívott Robert, Rose kijött a műtőből, de még kritikus az állapota. -Anya szavai valamennyire megnyugtattak minket.

-Anyu, felvinnéd Emmát a szobámba?

-Persze, add csak ide! -Azzal át vette a kislányt és elindult fel a lépcsőn.

Pierre és én a nappaliba vonultunk. Mikor leültünk jelentős pillantásokat küldtem felé, hogy minél előbb kinyögje mi történt. De nem vette a jeleket:

-Elmondanád végre mi történt? -Egy sóhajtás után belekezdett:

-Rose kapott egy munkát Németországban és megbeszéltük, hogy én és Kika vigyázzunk Emma-ra. Már úton voltam, mikor Rose nevét írta ki, de Emma szólt bele. Szegény nagyon meg volt ijedve, azt mondta valaki bántja anyát. -Mesélte Pierre és bennem gyűlni kezdett a harag. - Mikor oda értem az a rohadék már nem volt ott, de csak kerüljön a szemem elé...

-Mégis ki?

-Thomas Horner.

-Ő bántotta Rose-t?

-Igen és nem ez volt az első alkalom... -Nem bírta folytatni mert üzenete jött. - Bocsi, most mennem kell, megjött a fuvarom. Amit most mondani fogok azért Rose meg fog ölni, de...

-Jaj Pierre a faszomba már! Ne húzd az időt!

-Emma a te lányod a picsába már! Ezt nem lehet csak így kinyögni, persze, hogy húztam az időt. Hisz a legjobb barátomnak van egy lánya a másik legjobb barátomtól. -Fakadt ki. De ismét csippant a mobilja. -Bocsi haver, most már tényleg mennem kell. Gratulálok apuka!

Mikor a férfi után becsukódott az ajtó és lesokkolva huppantam vissza a kanapéra és egy kéz szorítását éreztem bal vállamon. Ahogy megfordultam anya ált mögöttem:

-Gratulálok kisfiam! -Mosolygott rám lágyan.

-Apa vagyok...

-Igen az vagy. Hihetetlen, hogy nem vetted észre. Kiköpött te ez a szépséges kislány.

-Igen...Várj?! Te mindvégig tudtad?

-Csak három éve. -Vágta rá habozás nélkül és nyugodtan.

-És nem akartál volna szólni nekem is arról, hogy van egy lányom? -Álltam fel mérgesen.

-Először is ne beszélj így velem és ne kiabálj! Másodszor ez nem az én döntésem és dolgom volt. És teljes mértékben megértem Rose, miért így döntött. -Én csak álltam ott letaglózva.

-Van egy lányom. Van egy lányom! -Borultam végül édesanyám nyakába, sírva a boldogságtól.

-Igen te mamlasz. Most pedig fogd vissza magad mielőtt fel nem kelted a lányod. Menj fel hozzá, addig én csinálok valami vacsit.

Így is tettem. Felmentem a szobámba, ahol az ágyon ott aludt az én angyali kislányom. Le ültem az ágy szélére és csak csodáltam őt. Lágyan simogattam világos barna haját és büszkeséggel fürkésztem gyönyörű arcát.

-Az én kicsi kislányom. -Suttogtam magam elé, mikor is Emma mocorogni kezdett és fel is ébredt:

-Apa...

-Igen hercegnőm...-Mosolyogtam rá vidáman könny áztatta arccal. Ami ez után jött nagyon meglepett. Emma a nyakamba vetette magát.

-Hiányoztál apu. -Suttogta a fülembe és nyomott egy puszit az arcomra.

-Te is hiányoztál nekem kicsim! -Szorítottam magamhoz.- Most már nem hagylak el, mindig veled leszek.

........................................................................................

2023.11.02.
Sziasztok! Bocsánat az "eltűnésért" igyekszem minél előbb hozni a kövi rész.
Várom a véleményeteket kommentben.❤️😇

Ui: Szeretnétek playlist-et ehez a könyvemhez is?🤔

Instagram:endredolli_iróioldal
Tiktok: endre.dolli