Safe place [Charles Leclerc ff.]

13.rész

Rose Leblanc:

-Mert ezt teszik az emberek, mikor szerelmesek valakibe. Várnak. -Mondta ki a férfi én meg csak meglepetten, zavarodottan motyogtam.

-Sze-sze... Micsoda? -Valami idétlen fejet vághattam, mivel Emma és még Charles is elkezdett nevetni, majd Emma leült a szoba sarkában lévő asztalhoz rajzolni és Charles közelebb ült az ágyon.

-Jól hallottad Leblanc. Szeretlek. Szerelmes vagyok beléd nyolcadikos korunk óta.

-Charles, én...

-Ne! Ne rontsd el a pillanatot! -Vágta arcát grimaszba.

-Pedig elfogom. -Nevettem fel.- Charles, én már azóta beléd vagyok esve, hogy hat évesen mellétek költöztünk és egy beképzelt srác direkt fejen talált foci labdával, mire én visszadobtam azt.

-Az Arthur volt és véletlen.

-Mindegy így legalább megismerhettem a szomszéd fiúkat és bele estem a középső testvérbe. -Mosolyogtam rá és fogtam meg a kezét. -ha tényleg akarod ezt, minket akkor kérlek haladjunk lassan. Hogyha nem működne Emma ne sérüljön nagyon.

-Ezt természetes. Mostantól ti lesztek a legfontosabbak számomra akár együtt vagyunk, akár nem. Deal? -Hajolt közelebb.

-Deal. -Hajoltam közelebb én is mire felszisszentem.

-Jól vagy? Hol fáj?

-Nyugi, jól vagyok csak még szoknom kell a törött bordám.

-Meg fogom ölni azt a rohadékot. -Lett ideges, mire ökölbe szorított kezére nyomtam egy puszit, hogy lenyugtassam.

Miután sikerült valamennyire lenyugtatnom, megbeszéltük, hogy Emma ma még vele alszik Pascal-nál és holnap, mikor kiengednek együtt megyünk haza és Charles visszaköltözik.

Apa elvitte Emma-t az oviba miután visszajött.

Éppen egy közös emlékünkön nevettünk, mikor nyílt az ajtó és a doki jött be, mögötte Pierre.

-Hogy van a beteg?

-Sokkal jobban doktor úr, köszönöm.

-Ennek nagyon örülők és van egy jó hírem. -Erre fentebb ültem az ágyban. -Ha lefolyt az infúzió haza mehet.

-Köszönjük szépen doktor úr! -Állt fel Charles és fogott kezet a dokival.

-Mondja doki, van már olyan állapotban, hogy megtudjon ütni valakit? -Kérdezte a legjobb barátom.

-Nyugodj meg Pierre. -Mondtam szúrós pillantással. -Én mindig képes vagyok megütni valakit, főleg ha az a valaki te vagy. -Kacsintottam rá.

-Megíróm a papírokat, amiket majd a portán áttudnak venni. -Mondta a doki, majd elhagyta a szobát.

Pierre rám nézett és félve tette fel a kérdést:

-Haragszol, amiért elmondtam neki? -Mutatott Charles-ra.

-Igen és nem. Nekem kellett volna elmondanom neki. -Hajtottam le a fejem szégyenemben, mire Charles két tenyere közzé fogta arcom és kényszerített, hogy ránézzek.

-Baby, nem számít kimondta el. Most már tudom és nagyon boldog vagyok és remélem te is...-itt hevesen rázni kezdtem a fejem, hogy én is boldog vagyok.- És csak is ez számít. -Nyomott egy puszit a számra, mire Pierre felkiáltott:

-Mi a picsa?! Ti összejöttetek?

-Halkabban már öregem! -Szólt rá Charles. -És igen, valami olyasmi. Lassan haladunk még. -Kacsintott rám.

........................................................................................

2023.12.22.
Sziasztok! Előre is boldog Karácsonyt kívánok nektek!🎄❤️ Remélem tetszett a rész, várom a kommenteket, véleményeket!😇❤️❤️

Ui.: Mit szóltok Charles új hajához, autójához?

Instagram:endredolli_iróioldal
Tiktok: endre.dolli