Elfáradt a szív,
Elfáradt a lélek,
Elfáradt a dallam,
S elfáradt az ének.
De elfáradt a muri,
Tudod, az a rettegő sunyi.
S elfáradt a méreg,
Mitán egy kicsit a kérlem.
Fáradt a víz is,
Csak úgy csordogál magában;
S tébláb némán vágtat,
Oly haloványan.
Fáradt a fa is,
Ijedten, mereven bámul;
Félelem és bánat tárul,
Az elmúlás csak ámul.
Fáradt az álom,
Mondd, mire vágyom?
Pénzre, jóra, tavaszra?
Hát persze, csak vigaszra.
S fáradt vagyok én is,
Lelkem utolsóját járva kelek útnak eme sötét ároknak.
Mindenki csak árnyék,
A fáradtság alatt, Én állnék.
ESTÁS LEYENDO
Verstelen Versek
Poesía"Nemrég észrevettem, hogy mindenről amire ránézek, verset tudnék írni. Egy idős fa, érzelmek, vagy csupán a szél. Erős késztetést éreztem arra, hogy gondolataimat mondatokba szedjem és lejegyezzem őket. A kötet címe 'Verstelen Versek' onnan ered, ho...
