Undeniable - Tagadhatatlan | ✔️ |

5.

"... és akkor, ami mindenkit foglalkoztat, együtt van Zoe és Cameron, vagy csak egy kaland volt?" - fejeztem be egy újabb cikk olvasását a kanapén ülve.

- Anyám! Annyi szart össze tudnak hordani - dörzsölte gondterhelten az orrnyergét Cam.

- Szia, te celeb 'jányka'! - köszönt bele a telefonba vigyorogva Lia, aki időközben hívott.

- Te tényleg Kygo egyik számára csörögsz? - hangzott a kérdés egyszerre Lia köszönésével.

- Ez Cameron Woods volt? - hunyorgott Lia.

- Csitt! Igen ez Cam volt, és igen, tényleg Kygo-ra csörgök. Bajod? Semmi. Én is így gondoltam. Gyere - ütögettem meg magam mellett a kanapét. A fiú lehuppant mellém, Lia pedig bepörgött.

- Úristen! Te tényleg ott ülsz Cameron Woods mellett? Igen, ez tényleg ő! Szia! Lia vagyok! Ennek a fogyatékosnak a legjobb barátnője. Azóta vagyunk jóba, amióta ő beleborult egy ribizlibokorba az utcán, és én meg anyukám segítettünk neki, mert elhagyta az ő anyukáját. De akkor sem ez a kedvenc sztorim róla. U, u, u. Azt is elmesélem! Sétáltunk egy téli napon a gimibe, és jött velünk szembe az akkori szívszerelme. Na, ő be parázott mert pont előtte való éjszaka csapta szét magát egy bulin, és rohadt szarul nézett ki. És addig meddig pattogott, amíg rá nem lépett egy befagyott tócsára és hanyatt vágta magát. Aztán meg fel akart állni, de megint megcsúszott és a bokorba kötött ki. Természetesen utána az ágyat nyomta jó kis tüdőgyulladással - kapott levegő után, én pedig vörös fejjel vágtam a szavába.

- Oké Kerekes Lia! Elég volt. Én is tudnék mesélni szépeket rólad a pasiaidnak mégsem teszem - ezen kijelentésemet pillanatnyi csönd követte, majd egyszerre tört ki belőlünk nevetés. Mert természetesen jó barátnőhöz híven, pont ezt teszem.

- Jaj, Zoé hát ez jó poén volt - törölte le kicsordult könnyeit.

- Hé Zoe! Ha máshogy találkozunk, lehet, hogy előlem is beugrottál volna egy bokorba, vagy inkább engem is magaddal rántasz? - bökött oldalba vigyorogva Cam.

- Egyedül. Főleg azért, hogy megmaradjanak az agysejtjeim.

- Mert olyan észbontó vagyok, hogy eldobod tőlem az agyad mi?

- Nyilván - emeltem meg tekintetem.

- Hej, tubicáim! Itt vagyok én is. Mi van akkor veletek? - szólt közbe Lia.

- Mi is van velünk Zoe?

- Én nem tudom. De te biztos tudod - löktem ki a nyakamból a választ.

- Én ugyan nem. Az előbb még te mondtad, hogy mim is vagy, de ha te megint nem tudod, akkor én honnan tudnám? Szóval Zoe? - néztek rám mind a ketten kérdőn.

- Argh - morogtam. - Nem tudom Cameron, mert te igazából még nem mondtad, hogy mit akarsz, mid legyek!

- Most azt várod, hogy megkérdezzem leszel-e a barátnőm?

- Mondjuk igen! Ez is egy jó gondolat.

- És ha, megkérdezném, mit mondanál?

- Kérdezd meg és megtudod.

- Nem kérdezem.

- Na, remek! Akkor Lia nem vagyunk semmik - válaszoltam meg végre a barátnőm kérdését.

- Nem egyszerű veletek az élet - konstatálta.

- Soha nem volt az velem - vontam vállat.

- Ne is mond - forgatta meg szemeit játékosan.

•••

Túl vagyok az első tévés szereplésemen, és bár Cameron továbbra sem kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője, a külvilágnak hivatalossá tettük. További két napig nagyon ki sem bújtunk a lakásból, olyanok voltunk, mint két szerelmes tini, akik végre hosszú szenvedés után egymásra találtak. Mindenki békén hagyott minket, a média ezerrel pörgött, mi meg teljesen eltűntünk. Csak Liával és a kávézóban dolgozó barátnőmmel beszéltem kétszer két percet, de ennyi volt.