Undeniable - Tagadhatatlan | ✔️ |

3.

Fogalmam sincs mennyi az idő. A szobában sötétség van. A derekamra egy erős kar fonódik, fejem alatt pedig a másik párja van. A csupasz hátamon érzem, ahogy a karokhoz tartozó mesztelen mellkas ütemesen süllyed és emelkedik. A szobát az Ő illata lengi be, és ez az amúgy is apróra ugrott gyomrom még jobban összehúzta. Fejem hasogatott, de nem tudtam vele foglalkozni. Addig nem, amíg meg nem fordultam, hogy lássam az arcát. Aprókat mozdulva óvatosan fordultam meg. Ebbe az óvatos mozdulatba az összes izmom belesajdult. Tegnap este azt hiszem életem leghevesebb és legjobb szeretkezéseiben volt részem. A látvány, ami fogadott elragadó volt. A fiú békésen szuszogott, szemhéja néha meg, meg rebbent. Barna hajtincsei homlokába hulltak. Minden emlék a tegnap estéről a szemem elé kúszott, egészen onnantól, hogy legurítottam az első italt. Vodka narancs. Pedig, hogy utálom! Ahogy elértem a fülletteb részhez, nyakamtól indulva elöntötte az arcomat a forróság. Jesszus ötször is csináltuk!

- Emlékezünk, emlékezünk? - vonta fel szemöldökét Cameron.

- Mióta vagy fent? - sütöttem le a szemem szégyenkezve.

- Elég ideje ahhoz, hogy tudjam megbámultál - tűrt egy mélybarna hajtincset a fülem mögé.

- Ez övön aluli volt - hunytam le reflexből a szemeimet az érintésére.

- Gyönyörű vagy - csókolt meg.

- Mit keresek én itt Cameron? - húzódtam el.

- Fejts ki kérlek - döntötte homlokát az enyémnek.

- Nem illek a te világodba. Te gazdag vagy és híres! Én pedig főiskolán vagyok. Nem tehetem meg, hogy saját pénzből vásárlok Michel Kors ruhát, csak ha a szüleim pénzt küldenek. És akkor sem szeretem erre elverni. Te pedig gond nélkül veszed meg. Saját pénzből. Mindenki ismer! Ezer meg ezer lány vágyik arra, hogy megkapja azt, amit én megkaptam. És valószínűleg meg is kapják - jöttem bele a magyarázkodásba, de a fiú elnémított egy mézédes csókkal.

- Nem érdekel, hogy mit tudsz megvenni saját pénzedből. Nem érdekel az sem, hogy nem vagy híres. Én is sokszor erre vágyok. Hogy egy legyek a tömegben. És igen, nem te vagy az első lány, aki eltöltött velem egy éjszakát, de te vagy talán az első, akivel többet akarok. Ezer meg ezer ilyen éjszakát, mint a tegnap esti, és minden reggel így ébredni. Melletted. Alig ismerlek, de elemi erővel vonzódok hozzád! Kérlek, ne foglalkozz azzal, hogy hírnevem van, és adj nekem egy esélyt. Gyere el velem randizni. Ismerjük meg egymást, aztán majd lesz valami. A média meg azt ír, amit akar - nézett mélyen a szemembe.

- Cameron, nem lehet.

- Miért nem? Egy indokot mondj, ami távol is tart engem. Egy olyan rohadt indokot mondj.

- Például... - akadtam meg.

- Gondoltam. Akkor benne vagy egy randiba?

- Azt nem a tegnap este előtt kellett volna? - vontam fel játékosan a szemöldököm.

- Úgy tűnik nekünk már csak a hagyománytól eltérő dolgok jutnak. Szóval?

- Legyen - sóhajtottam, mintha akkor szívességet tettem volna. Pedig egyáltalán nem. Bár borzasztóan zavart, de nem akartam, hogy egy éjszaka járjon nekünk. A szívem pedig őrülten dobogott, ha arra gondoltam, hogy én ezzel a fiúval randizni megyek.

- Ma? Haza viszlek, megvárom, még elkészülsz, aztán mehetünk.

- Esélytelen, hogy hagyjanak otthon elmenni azután, hogy nem mentem este haza.

- Akkor behívsz, és amíg te és a barátnőd kitárgyaljátok, hogy milyen őrületesen jó vagyok az ágyba, én megiszok egy kávét - vigyorgott.

- Idióta és nem - ráztam a fejem.