Undeniable - Tagadhatatlan | ✔️ |

6.

Nos, innen a tengerpartról azt hiszem, a legjobb lesz, hogy ha előre ugrunk 4 évet. Dátumunk a következő: 2020. május 13. Napra pontosan negyedik éve, hogy csonkítjuk egymás idegsejtjeinek számát Cameronnal. Volt sok vita, veszekedés, sírás, de még a dobálódzás is előfordult. A nagy kérdés, hogy melyik olyan párkapcsolatban nincs, ami többé kevésbé a nagyvilág előtt zajlik? Mondjuk, ha megnézem a Lia kapcsolatát, az sem volt sokkal egyszerűbb. De azt hiszem, kezdek eltérni a tárgytól.

- Zoé az Isten áldjon meg! Nem lehetne, hogy készülődsz? - dörömbölt az ajtómon Lia.

- Lia esküszöm, ha még egyszer bekopogsz, páros lábbal rúglak ki a lakásomból, és többé vissza sem engedlek! Arg! A picsába már - téptem le magamról idegesen a nejlonharisnyát.

- Örülök Kedvesem, hogy tudomást veszel rólam, a mi házunkban! - jött be a szobába Cam. Csak fintorogtam egy sort, majd elterültem a francia ágyunkon. - Na mondjad mi van? - ült le mellém, kezét pedig a térdemen nyugtatta.

- Elszakadt a harisnyám, nincs kedvem ehhez az egészhez, egy falat nincs még a gyomromban, pedig meg tudnék enni egy házat is, és olyan ételt kívánok, amit utálok. Van még, folytassam? - pillantottam Cameronra.

- Mit kívánsz?

- Szilva.

- Oké - húzta el undorodva az "é" betűt. - Zoe tudod, hogy nem szoktam soha semmit túlgondolni, és ez most lehet, hogy annak fog tűnni, de nem lehet, hogy...

- Terhes vagyok - ültem fel riadtan.

- Van itthon teszt?

- Nem... nem tudom - ráztam a fejem. Teljes sokkban volt, ami nálam azt jelentette, hogy azt nem tudom megmondani mennyi 1+1.

- Tüneményes gerlicéim. Tudjátok ho... mi a baj? - jött be Lia is a szobába.

- Semmi! Lia, megtennéd, hogy hozol a boltból szilvát? - nézett rá Cam.

- Persze! De tuti minden oké?

- Igen, persze - bólintottam, majd feláltam és bementem a fürdőbe. Feltúrtam az egész fürdőszobaszekrényt, végül találtam egy árva terhességi tesztet. Elvégeztem, majd kimentem Cameronhoz, aki idegesen tördelte az ujjait az ágyon ülve.

- Na? - pattant fel.

- Még várni kell. De nincs erőm egyedül megnézni - léptem oda elé. - Mi lesz, ha pozitív lesz?

- Bármi is áll rajta, megoldjuk oké? - nyúlt az állam alá, és úgy emelte fel a fejem. - Ne aggódj Zoe! Kérlek! Itt vagyok veled, akármi is lesz. Ha pedig pozitív lesz, akkor én leszek a világ legboldogabb férfia mert te leszel a gyermekem anyja. De ha nem akarod majd, azt is meg fogom érteni.

- Annyira szeretlek Cameron - fogtam két kezem közé az arcát s megcsókoltam.

- Gyere, nézzük meg - simított végig a kezemen, majd összefűzte ujjainkat. Bevezetett a fürdőbe, szétnézett a tesztet keresve.

- A mosdókagylóban van - szóltam. Odasétált, megnézte és csak nézte. Lassan mellé sétáltam. Amint megláttam a két csíkot feltört belőlem a zokogás. Ez rántotta vissza a jelenbe a leendő apukát.

- Istenem Zoe! - fordult felém. Elkapta a derekamat, felemelt a földről és körbe pörgetett.

- Milyen érzés, hogy kevesebb mint kilenc hónap múlva apuka leszel? - szipogtam, miközben könnyes szemeit fürkésztem.

- Csodálatos - nevetett fel.

- Itt vagyok, de nem volt sok szóval, ha... - fékezett be a szoba ajtójába. - Hol vagytok?