𝘖𝘶𝘳 𝘊𝘩𝘢𝘯𝘤𝘦 [𝘚𝘢𝘬𝘶𝘈𝘵𝘴𝘶] - 𝘉𝘌𝘍𝘌𝘑𝘌𝘡𝘌𝘛𝘛

8.

Azt hiszem életem legszebb helyettesítése volt a jó előbb. Bár Kiyoomi hamar elment onnan felöltözni, nem várhattam meg, mert nekünk még volt egy óránk, amire készültem ugye. Az a rövid röpi ötös lesz. Egyetemen inkább beadandókat íratnak, de a professzor szeret dolgozatokat íratni, hogy tudja mi ragadt meg bennünk.

Bár most kértem ki magam a mosdóba, szóval az üres folyosón sétálok és dúdolgatok. A mosdóban elvégeztem a dolgom és megmostam az arcom. A tükörben beállítottam a hajamat és közben ugyanúgy dúdoltam. Nem tudom mit pontosan, de valahol hallottam és a fülembe mászott. Valószínűleg a lányok telefonján ment és megragadt. Egyébként viszonylag jó zene, bár a szövegét nem teljesen vágom, mert nem japán. És hát én japánon kívül mást nem beszélek, maximum angolt, de azt is törve. Végül is mindegy. Engem nem az eszemért szeretnek, hanem a testemért. Nem kell okosnak lennem, elég, ha helyes vagyok és szétteszem a lábaim, az emberek máris szeretnek. Tudom, hogy ez valamilyen szinten nem egészséges, de én szeretem, ha figyelnek rám és ez máshogyan nem lehetséges.

Visszatértem matekra és mielőtt leültem elvettem egy feladatlapot. A feladat ugyanolyan érthetetlenül volt leírva, mint a füzetemben, vagy a könyvemben, de szerencsére emlékeztem rá, hogy Omi mit mondott a könyvtárban és azt akartam hasznosítani. Tehát azt tettem, csak most igyekeztem a szövegből kiszedni az információkat. És meglepően gördülékenyen ment. Hamarabb lettem kész, mint Rin, vagy Sayaka, pedig ők a legokosabbak ebből. Hehe, ezt nektek.

Miután beadtam fejemet a padra tettem és a pad alatt pedig elővettem a telefonomat. Muszáj voltam írni Ominak. Izgatott voltam és úgy éreztem jól sikerült most a matek.

Miya Atsumu: OMI

Miya Atsumu: KÉPZELD EL MENNYIRE KIRÁLY VAGYOK

Sakusa Kiyoomi: Akarom tudni?

Miya Atsumu: BIZTOS ÖTÖS LESZ A MATEKOM, HÁLA NEKED

Miya Atsumu: Szóval készülj fel, mert ennek örömére meghívlak enni!

Sakusa Kiyoomi: Nem is tudsz főzni.

Miya Atsumu: Egy szóval se mondtam, hogy nálam eszünk.

Ezután pedig írt valamit, de végül a három pont eltűnt és elszomorodtam. De aztán mondjuk hamar fellelkesültem, mert hát visszaírt nekem órán! Sosem csinálná, ha nem érdekelném. Úgyhogy ez egy győzelem ide. És ennyi is volt, mert csak óra végén írt vissza, hogy vár rám a könyvtárban. Vigyorogva indultam meg arra, de Akira mellém sietett. 

- Megint találkoztok?

- Igen. - biccentettem - Tán' baj?

- Veletek mehetek?

- Nem.

Ezek után kiakadt és észre se vettem, de egészen a könyvtárig követett. És már teljesen az agyamra ment, de nem akartam lekiabálni Omi előtt. Mert ő meg ott állt előttünk és minket nézett. Maszkja fent, haja rendezetlen, ami nem új, hiszen a göndör haja más nem is lehetne. De így is nagyon jól áll neki. Bár most egy kicsit máshogyan látom őt. Talán a rajz óra miatt, passz. De egyből lenyugodtam mikor megláttam őt.

- Szia Omi! - lelkesedtem fel

Odasiettem hozzá, hogy megöleljem, de feltartotta a kezét, ami a mellkasomon talált helyet magának. Pontosan ezért álltam meg. Elvette a kezét és miközben elővett egy kis tubusos kézfertőtlenítőt Akira a hátam mögött meghalt a nevetéstől. Csúnyán néztem barátomra, aki csak kezét a szájára tette. Na szép vagy.