Megtévesztő Szerelem 3. fejezet ( SZÜNETEL)

7.Rész

Az edzőterem előtt már Josh fekete SUV-ja vár. Belépek a terembe, majd oda sétálok a boksz zsákhoz, és elkezdem feltekerni az öklömre a boksz bandázst.

- Amazon! - szólít meg mély hangon, de mégis gúnyosan. - Hadd segítsek - sétál felém.

- Josh, köszönöm - nyújtom felé kezem.

- Szóval? Mi az a fontos, amiről még Chris sem tudhat? - kérdezi miközben fel sem nézve rám, bekötözi a kezem.

- Először is.... látod ott az a három barmot? - intek fejemmel a kis testőreim felé.

- Igen látom őket.

- Nah ők nem mozdulnak kábé a nap huszonnégy órájában sehova sem mellőlem, ez az első legfontosabb dolog amit kell oldanunk.

-És mi a második?

- Az a férfi... aki megpróbált elrabolni abból a klubból... ő életben van még?

- Miért mondanám el? - húzza fel szemöldökét, miközben megáll a boksz zsák előtt, és szorosan rátart.

- Azt hiszem az apám életben van, és ő hozzá a kulcs! Azt mondta nekem idézem " - Az apád örülni fog neked. "

- Stella csak be voltál drogozva, és...

- Josh,nem vagyok hülye! - kezdem el püfölni a zsákot.

- Lehet hogy az nem, de őrült vagy ha találkozni akarsz az ellenséggel!

- Tehát életbe van! - vigyorgok rá.

- Stella... Chris engem fog kinyírni ha valami bajod esik! Nem tehetem! Nem lehetek a saját magam ellensége!

- Nem is leszel! Nekem csak egy elérhetőség kell, és kész! Egyedül fogok vele beszélni!

- Ez őrültség! - komolyodik el hangja.

- Josh! - ütöm meg a lehető legerősebben a zsákot, majd kétségbeesetten megállítom mindkét kezemmel, és fel nézek rá. - Ha az apám mégis életben van, és azon az egy személyen keresztül tudtam volna kapcsolatban lépni vele... Az apám...- hajolok újra magam elé, és megpróbálom az érzelmeim lenyelni hogy véletlen se sírjam el magam. - Nagyon fontos nekem. Én... mindenre hajlandó vagyok, azért hogy csak láthassam őt! - emelem rá tekintetem újra.

- Stella én megértelek, de...

- Nem, nem értesz meg! Ezt te nem értheted! - suttogom. - Az apámnak még csak a holttestét sem találták meg! A partra kellett volna sodródjon, vagy legalább találni róla valamit, de egy tetves üzeneten kivűl semmi sem maradt tőle, vagy belőle! Csak szerezz nekem egy címet, egy találkozási pontot, vagy egy telefonszámot! ennyit kérek tőled! - nézek újra kétségbeesetten rá. Úgy érzem teljesen elvesztem... Kérlek Josh...

Huhhh- sóhajt nagyot. - Jól van segítek! De csak ennyiben tudok segíteni! Chris amúgy sem tudott volna végezni vele, mert mire oda értünk ő nem volt ott. De... kérlek ezt ne mondd el senkinek főleg nem Chrisnek.

- Miért mondanék bármit is mikor ez az én javamat szolgálja!

- Az a férfi hagyott maga után egy cetlit, még hozzá a te tenyeredbe hagyta, csak Chris eltüntette.

- Mi volt benne? - kérdezem kíváncsian.

- Egy telefonszám!

- Hogy... egy telefonszám? - csillan fel tekintetem.

- Talán... sőt biztos vagyok benne, hogy még meg van! Vagy az irodájában, vagy a kocsijában lesz, de ezt nem tőlem tudod! Ennyiben tudok segíteni!