Me engañaste [ Bakugou X Reader]

Chapter seven

Vissza ültem a pokrocomra ami levolt terítve, de mostmár nem egyedül hanem Katsuki-val. Még mindig azon gondolkodtam ami néhány perce történt és csak egy dolog járt a fejemben, hogy mennyire csodálatos ember Katsuki, mikor vele vagyok mindig kicsivel jobban érzem magam, úgy mint aki bármire képes, persze a valóságban ez egy kicsit sem igaz de a magabiztssága mindig ezt az érzést kelti bennem. Lehet azért, mert ő még fiatal és életvidám, lényegében előtte az élet, csak ránézek és a pozitív energia áramlik belőle, ha másért nem de emiatt mindenképpen mellette akarok maradni, az ilyen emberek mellett én is fiatalnak érzem magam 

- Mi az?- kérdezte rám nézve én meg akaratom ellenére is elnéztem, mert eddig csak őt figyeltem

- Semmi, csak még mindig hálás vagyok, hogy segítettél, nem is tudom hogy nélküled mi lett volna az a pasas engem tuti félkézzel levert volna vagy nem is akarok gondolni mit tett volna. - mondtam mire ő megsimogatta a vállam

- De szerencsére nem történt semmi, meg nem tudom mióta készültök ide de lehet jó lett volna néhány nyelv órát venni, mert kissé nehéz és veszélyes 1 hónapra olyan helyre menni, ahol egy szót sem értesz, és a nyelvet sem beszéled- mondta én meg elhúztam a számat és felhúztam a lábaim

- Tudom, de Takumi tudott majdnem anyanyelvi szinten és rábíztam volna magam. Lehet ez is hülye ötlet,de jónak tartottam vagyis ha a párod tud te minek tanulj? Lehet ez az okozója annak, hogy 26 évesen nem tudom merre tovább, soha nem voltam igazán önálló mint mikor elszakítanak anyukádtól és muszáj elkezdj felnőni, de te nem tudod, hogy kell aztán belép valami az életedbe és észre sem veszed de irányítva leszel és majd utólag jössz rá sajnos, hogy mennyire nincs jövőképed. Őszintén néhány héttel ezelőtt azt hittem öngyilkos leszek, és mindenek vége lesz, de nem akartam megtenni apával ezt, hogy ő is akkora fájdalmat éljen meg mint én, szegény meg egyedül maradt volna és ki tudja mi lesz vele. Szóval inkább megpróbálok élni, lehet nem pont a legboldogabb életet de nekem a minimális boldogság is elég, inkább csak örülök hogy lett egy olyan barátom mint te - mondtam közben rá néztem és elis mosolyodtam, jó, hogy itt a világ másik felén is megkapom a társam.

- Szeretnél élni mi? Talán a sokban nem de ebben tudok segíteni, az egész tinédzser korod kimaradt egy srác miatt itt az idő bepótolni, igaz nem tudunk mindent de simán csak hülyülünk egyet és jól érezzük magunkat, szertném ha az itt töltött időd remekül telne - mondta mire nekem elkerekedett a szemem és pislog néhányat, újra élni mindent? Vagyis, először, mert nem volt más, de akkor is fura ez nekem, bár yolo, itt az ideje hogy kilépjek a confort zonámból

- Benne vagyok, itt az ideje kicsit változtatni, szeretnék új élményeket átélni és túltenni magam rajta van majdnem 3 hetünk erre, csak néhány összejön - mondtam és ittam egy korty vizet, meg nem akartam mosolyogni mint valami őrült de titkon igenis boldog voltam, hogy ez mind velem ma megtörténik, és soha nem fogom azt sem megérteni, hogy lehet valaki ennyire jószívű mint ő

- Ha nagyon sok minden van, akkor írj egy bakancslistát és majd együtt végig megyünk rajta, holnaptól, mert nekem életet kell ma menteni - mondta és megnyomkodta az arcom majd felállt és vissza ment a székébe. Nem tudtam nem mosolyogni, hiszen annyira rendes mindig, és hihetetlen hogy csak 22 éves, felkéne hívjam Fuyumit is, rég beszéltünk már és szeretném kérdezni ő szerinte milyen Bakugou

---

- Azt a kurva - mondta majd kitört belőle a nevetés, de az az igazán jóízű, mert kiterült az ágyon és mire kissé lenyugodott akkor felült és néhány könnycsepp is kijött a szeméből- te komolyan összejöttél egy 22 évessel? Te hülye vagy, azt hittem az évfolyamtársnál nem lesz rosszabb de úgy néz ki nálad minden játszik - mondta kuncogva közben a könnyeit törölte

- Nem jöttem össze senkivel, csak simán összebarátkoztunk és nagyon aranyos, mert egyedül vagyok, 0 spanyol tudással és ő segít nekem mindenben, én meg örülök, hogy legalább egy valaki van itt nekem. - mondtam összehúzva a szemöldökeim, és inkább nem is akartam mondani semmit arról, hogy újra akarom élni a tini korom, mert mindenkinek küldene egy kör üzenetet, hogy bevagyok dilizve

- Aha, szóval azt mondod nekem, hogy egy 22 éves kölyök, mert még az, szeretne egy hónapot veled tölteni semmi hátsó szándék nélkül? Térj már észhez, minden csávó, főleg az ilyen európai vadállatok csak szobára akarják vinni a csajokat, főleg a naív turistákat. - mondta és már elég komoly volt a hangja, inkább lenéző, de nem akartam mutatni egy árva jelét sem annak, hogy tényleg elgondolkodtam azon amit mondott, mert rengeteg gondolat ment végig a fejemben, de a fő az az volt, hogy eléggé mérges vagyok Fuyumi-ra, azért is, hogy is szembe nevet, meg, mert így beszél rólam, nem vagyok naív, Katsuki meg nem olyan

- Hagyjuk, öhm, Takumi-val mi van? Nem szoktad látni? Vagy nem tudod elvitte a cuccait? Mondatot valamit? Vagy egyáltalán mi lett vele - kérdeztem mire ő csak megrántotta a vállát

- Nem tudom, a többiekkel sem beszéltem pláne nem Takumi-val, senki sem tudja hova ment de engem nem érdekel, téged miért? - kérdezte unott arccal mire én megvakartam a tarkóm és elkezdtem pakolászni, mintha az lenne abban a pillanatban a legfontosabb dolog amit muszáj megtegyek

- Csak kérdeztem, tudod, csak úgy. Nem mintha érdekelne, sőt szertném minél jobban elkerülni és önálló nő lenni, meg valamit kezdeni magammal lehet írok egy tanácsadó könyvet az ilyen esetekről, bár nem tudom. Nem érzem, hogy átestem a szakítás összes fázisán, van egyáltalán olyan? Biztos van, szerintem én elég jól haladok, kettessével lépem a fokokkat - mondtam kissé erőltettve a nevetést, mintha igaz lenne, de egyből csak egy nagy csattanó hang jött Fuyumitól, a konyha felé nézett majd se szó se beszéd lecsukta a gépet és ezzel véget ért a hívás. Hát ez fura volt, vajon jól van? Vagy mi történt.

Utána néztem, és két dolgot találtam, az egyik hogy a gyásznak vannak szintjei de ha ezt összehasonlítjuk az én esetemmel akkor én az első szinten vagyok, aki tagad mindent. A második meg 6 gyakoribb emberré tudsz válni szakítás után, én ebből 3-mat éreztem közel magamhoz, nem tudom, hogy nekem vannak személyiség zavaraim, vagy nem tudnak jól csoportosítani az emberek, mindegy, inkább megírom a listám, hátha az után jobb lesz.