Me engañaste [ Bakugou X Reader]

Chapter six

Ignorálni egy olyan személyt aki mindenhol ott van elég nehéz dolog, nekem is meggyűlt a bajom, mert akárhova néztem bármikor ő ott volt, ami viccesebb, hogy én folyton néztem őt, de ő soha nem nézett felém. Az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy ennek semmi értelme, miért követsz valakit, akire még rásem nézel. Lehet a sok magánytól már beképzelem a dolgokat és valójában nincs is annyi helyen, csak szeretném végre már látni. Ahány képett töltöttem fel az egészen jelen.volt akarva, akaratlanul. Egy hete vagyok itt, de még mindig hihetetlen számomra ez az ember, időközben lelettem tiltva Takumi oldaláról, amit teljesen véletlenül tudtam meg, nem kémkedtem, csak archíválni akartam a highlights-okat, meg töröljem a bio-mból a nevét, és így történt, hogy rálépett a fiókra amin nem volt sok látnivaló, mert blokkolva lettem. Sokat agyaltam mi legyen, én is tegyek így vagy ne, de aztán nem tiltottam, leszek én az érett felnőtt.

Apának is elmondtam ezeket, őt nem érdekelte, hogy blokkolva lettem, neki csak az volt a szeme előtt ahogy leblokkolja takumit a járás lehetőségétől egy baseball ütővel. Lehet megtette volna már, de nem vetne jó fény egy zsarura. Fuyumi pedig engem nem értett hogy én miért nem blokkoltam, hiába mondtam, hogy szerintem ez egy elég gyerekes dolog, mert felnőtt emberek vagyunk de ő akkor is mondta tovább, hogy miért éri meg. Persze egész héten alig beszélgetünk összesen 1 órát, vagy kevesebbet, mert neki ott volt a munkája, szóval nem akartam zavarni. Katsuki-ról meg senkinek nem mondtam semmit, rengeteg embert ismerek meg utazás közben, ő az egyik a sok közül. Amúgysem volt nagy jelentősége az életemben, és pláne most, hogy ignorálom ezért méginkább úgy voltam vele, hogy egy plusz tag az életemben vagyis, azon kívül.

Szar egyedül, de azért nem annyira gáz, mert meglehet szokni de mikor egyedül vagy egy idegen helyen akkor megkérdőjelezhető, hogy a magány a legjobb opció, régebben mindig elmentünk bulizni, majd valami random emberekkel összebarátkoztunk, aztán félévig tartottunk a kapcsolatot de aztán ennyi volt. De soha nem voltunk egyedül. Mindegy, az akkor volt, most meg, most meg egyedül alfában nyomom.
Körbe néztem és a parton rengeteg különféle ember volt, itt szerencsére többen voltak egyedül bár, lehet itt is egyik fél pancsol meddig a másik barnul, vagy akik már régebb óta itt vannak azok már unják a strandot szóval inkább a hotelszobában pihennek, vagy lehet egyik az étel beszerző a másik fél meg várja őt. Akárhogy is legyen, az egész tisztára nevetséges, vagyis hát miért nem normalizálják azt, hogy az embereket otthagyják az oltár előtt ezért muszáj egyedül nászútra menjenek? Jó, inkább ciki lenne, hogyha én táblákkal kezdenék el tüntetni, hogy az "oltárnál hagyott nők is nők" bár eddig senki sem figyelt fel rám, nemhogy megkérdezze miért vagyok egyedül. Ezt a dolgot túl reagálom, bár az tényleg tény és igaz, hogy elveszett vagyok, mert nem beszélem a nyelvet és az angolt sem tökéletesen szóval inkább megsem szóllalok. Nem lett volna nagy baj ha Takumi itt lenne, mert ő profi szinten beszél spanyolul, de így már nem tudom inkább sétálok egyet vagy valami.

A parton sétalva nem akartam az embereket nézni, ezért a part felé sem néztem csak a vizet néztem és a hullámokat, olyan hihetetlen érzés itt lenni, minden annyira gyönyörű, jobb lenne vele. Gondolkodtam és közben kicsit elhúztam a szám, még szeretem őt de ezek után biztos akarok én még valamit? Megalázott, egyedül hagyott és nagy valószínűséggel megis csalt. Nem hiszem, hogy ezeket után úgy tudnék ránézni mint életem szerelme, még egy barát se. Szeretném megszakítani vele minden kapcsolatom, nem akarok ilyen hisztérikusan kikövetni mindenhonnan, meg tiltogatni, nem is tudom, ha képes leszek rá, de mikor eljön az idő tuti megteszem, mert ő már megtette..

- Hola, chica!- szólalt meg egy hang a hátam mögül és gondoltam végre Katsuki megtöri a kettőnk közötti csendet de mikor hátra fordultam egy kemény kissé telt férfi volt, aki jóval magasabb volt mint én, és sajnos ő nem egy Antonio Banderas volt aki Zorro maszkja mögött várt, hogy megszökj vele, hanem a kiábrándítóbb látvány és csak közeledett - No quiero molestarte, solo vi que estabas solo y pensé que podríamos divertirnos juntos. - mondta én meg csak álltam és néztem. Számomra ez egy nagyon fura helyzet mert 1 fogalmam sincs miket mond, és remélem a molestarte nem molesztálast jelent a 2. Nem ismerkedtem soha idegennekkel, mert Takeo-val utzam mindig és ő vigyázott rám 3. A pasas az apám is lehetne, és felmérve ő meg a fizikumát, én ma innen nem jutok ki jól

Ha eddig nem féltem, mostmár elkezdtem, mert nem közeledett hanem oda nyúlt a hajamhoz majd egy tincset megfogván elkezdte ujjai között csavargatni, [Név] innen nincs menekülés

- Sorry, I don't hablar español-mondtam ahogy tudtam és elkezdtem hátrálni aztán a férfinek megint szájmenése lett és méginkább közeledett. Nem tudom ha ért angolul de szerintem ha tudná akkor sem érdekelte és hiába löktem el én is akkor sem hagyta abba, míg oldalról valaki meglökte és mivel kicsit elvesztette az egyensúlyát lépett néhányat arrébb. Majd idegesen ránézett, Katsuki-ra aki beállt elém és idegsenn elkezdett hablatyolni spanyolul, ideges volt és gyors, még néhány ér is kiállt a nyakán, de talán ez volt az első alkalom amikor újra megdobbant a szívem, így minden után. Persze nem tudtam a miértjét miért kapott el ez az érzés, lehet az akcentus fogott meg, talán védelmezése vagy az hogy itt van nekem. Már nem tudom, de azt tudom, hogy sokat jelentett nekem. Lelökte a földre a tagot majd rárugott egy kis homokat közben még mindig idegesen dumált neki, egyszerűen jó volt látni de hallgatni jobb. A férfi hamar elkotrodott majd még utána kiáltott néhány dolgot katsuki majd felém fordult én meg jó szorosan magához öleltem és a mellkasára hajtottam a fejem, a szíve szinte kiugrott a helyéről, de érthető volt mert most mondott egy mérgében egy 3 perces monológot.

- Köszönöm szépen - mondtam mire ő is átkarolt és megsimogatta a derekam.

- Ugyan, az ilyen embereket próbáljuk kiiktatni itt, hogy mindenki jól érezze magát, szóval nem hagyhattam, hogy bántson vagy zaklasson. Amúgyis, örülök, hogy újra beszélünk

- Igen,meg kicsit fura mikor a apa figurák próbálkoznak be, ilyen 44 éves faszik , na azért azt már nem. Így 26 évesen 30-ig elmegyek, de fenébb nem, mert az már nekem fura - mondta mire ő elmosódott és a másik kezét is a derekamra tette

- És mi van hogyha fiatal? - kérdezte mire ránéztem és ő levette a napszemüvegjét

- Mármint?

- Hát, oké +4 év oké, de mennyi a mínusz ami nálad még elmegy? - mondta és felvontam egyik szemöldököm - mert na, van aki nem 44 hanem csak 22 - mondta mire kicsit megnéztem majd tátva maradt a szám

- 22 vagy?- kérdeztem mire ő csak bólogatott - hogy? Sokkal nagyobb vagy mint én, és erősebb is, érettebbnek nézel ki mint a volt barátom, és komolyan csak 22 vagy? Ezt nem hiszem el. Az arcodon oké látszik nincs egy ránz se alig de én ezt nem tudom elhinni

- Pedig muszáj lesz együtt élj a ténnyel. Na de a a -4 is okés igaz? - kérdezte megvillantva azt a csodás mosolyát mire én is elmosolyodtam és mondtam egy beleegyező igent.