Chapter five

59 8 0
                                    

Amikor lementem az étkezőbe akkor realizálzam mennyi ember is van itt, plusz azt is megtudtam számolni egy kezemen mennyien vannak egyedül. Igen, ülnek néhányan egyedül de azok mind vártak valakit vagy a partnerük a fürdőben volt, hát ez fantasztikus lesz, oda mentem az egyetlen üres asztalhoz majd az étlappal próbáltam kicsit takarni magam de közben persze olvastam mi van ott. Minden jól nézett ki, de én úgy döntöttem, hogy a napi reggelit választom, ami egy omlet volt és valami saláta, de volt svédasztal, szóval nem maradok éhen.

- Sikerült kiválasztani?- kérdezte valaki a hátam mögül és rátette a kezét a vállamra, mire kissé megijedtem majd hátra néztem és láttam, hogy Katsuki az, felnőtt ember létére itt ijesztget, hogy is meri.

- Igen baszki, de nem kell mögém lopakodni és rám ijeszteni, amúgy meg a napi reggeli lesz- mondtam majd ő fel is jegyzetelte.

- Nem akartalak megijeszteni, te ijedtél meg. Féltem, hogy nem talállak meg a tömegben és valaki más veszi fel a rendelésed, abba belehaltam volna - mondta mire elmosolyodottam

- Nem hiszem, hogy nehéz lehetett, mert én vagyok az egyetlen aki egyedül ül - mondtam és megtámasztottam a fejemet a kezemben

- Nekem igazából az tűnt fel ahogy az étlapot fogod. Senkit sem láttam még akit ennyire belemerült volna egy étlapba, már azt hittem minden megrendelsz - mondta mire mindketten elnevettük magunkat

- Nem, igazából azt a részt kerestem ahol egy embert lehet rendelni egy hónapra, hogy velem legyen - mondtam szarkasztikusan mire elmosolyodott és megsimogatta a karom

- Majd megnézem a konyhán mit tudnak neked életre kelteni - mondta mosolyogva majd el is ment.
Rettentően hálás vagyok Katsuki-nak, lehet csak nemrég óta ismerjük egymást de akkor is, ő a legkedvesebb ember akivel eddig találkoztam de az események után nem biznám rá az életem, az emberek jönnek-mennek, és a magányt is megkell szokni, és úgy érzem, hogy ahogy vissza megyek ez. "barátság" megszakadna, mert nem működik minden ilyen. Bár lehet csak én gondolom túl de nem tudom, inkább hagyom az egészet a francba. Szeretném megismerni őt, és talán indítok egy külön mappát arról, hogyan szocializálodj egy olyan városban ahol nem beszéld a nyelvet, vagy külföld nem is olyan rossz, vagy nem tudom. Tegyük ki egy barátság próbának? Ignoráljuk őt, és ha valóban érdekeli mi újság velem akkor megmutatja, hogy milyen is ő, ha leszar akkor egyedül Ibizán.

- Jó étvágyat - tette le az asztalra az ételelem, majd rám nézett - még mindig kell egy társ, hogy elüsd az időt itt?

- Nem, megvagyok én így is. Köszi szépen a reggelit - mondtam majd enni kezdtem mire ő elis ment, lehet, hogy egy kicsit flegmán mondtam, de elég sokszor csalódtam már emberekben, és nem akarok többet. Ahogy befejeztem vissza mentem a szobámba majd kerestem egy fürdőruhát és lementem a partra. Jó volt testközelből látni a tengert nem csak képekről vagy a szobából. Csináltam néhány képet a tájról majd megkértem egy idősnénit, hogy készítsen rólam néhány képet, lehet sokan azt gondolják a nénik nem tudnak jó képet csinálni, nekem nem is mesteri kép kell, egy közepesen jó is elég és legalább ő nem tud elfutni a telefonommal. Megköszöntem neki, majd leültem és néhányat csatoltam az új bejegyzésem mellé, ami inkább a kajáról a szobámról meg a tájról szólt. Miután feltöltöm, átmentem az Instagram-ra ahol a mióta itt vagyok rengeteg üzenet jött az engedélykérésekbe és úgy voltam kicsit átnyálazom.

A legtöbben kellemes időtöltést kívántak, jó vakációzást de a másik felét inkább más érdekelte. Az a más meg ki az a srác a bárpultnál?
Őszintén már nem emlékeztem mi volt abban a storyban szóval vissza néztem és a háttérben ott volt Bakugou aki úgy néz ki rólam elterelve a figyelmet magára irányította azzal, hogy mikor észre veszi hogy videózok bele kacsint a kamerába, nem is tűnt fel. Kaptam rengeteg szarkasztikus hozzászólást mint például "Név: azért megyek Ibizára, mert már régóta akarok és tök szép a táj' időközben a táj meg egy szexi pultos, én is muszáj megnézzem mivan ott:D" néhányon én is jól szórakoztam, lehet nekik egy titokzatos idegen volt, de én tudtam, hogy az csak Katsuki és csak bohóckodik.

Körbe néztem és láttam ahogy egyik vízimentő vissza ül a helyére akkor láttam, hogy ez Katsuki. Mi ő itt? Valami mindenes, mert egyáltalán nem értem . Lehet valami adóssága van és azért vállal annyi munkát, hogy kitudja fizetni, vagy lehet apuka? Mindegy is, inkább nem akarok bele gondolni. Ahogy néztem őt elgondolkodtam majd elővettem a telefonom is csintáltam egy szelfit magamról de azért ő is benne volt és azért lehetett látni hogy ő az, aki szemfüles az észre veszi. Ezt posztoltam is storyba, hátha nekik is van valami teóriájuk mi lehet emögött a sok munka mögött.

A víz elég tűrhető volt, ezért bementem és kicsit próbáltam ellazulni, ez addig tartott meddig olyan délután éhes lettem. Mehetek ebédelni a hotelbe, vagy street food. És ha ezek közül választani kell akkor Street food, kijöttem a vízből, kicsit megtörölköztem fogtam a táskám és elindultam élelem után kutatni, nem voltam annyira éhes azért egy kis tortillát nacsosszal. A szalsza is jó lett volna, de majd máskor. Vettem még egy üdítőt és leültem a part szélére enni, mert a napozó agyam mellett volt egy kis asztal,a táj gyönyörű volt de az érzés mégis nyomasztó.

Az emberek nem ezt kéne érezzék, és én sem akarom ezt de egyedül vagyok, és ez annyira fura. Lehet általánosban kevés barátom volt, meg gimiben is, de az egyetemen rengeteg barátom lett olyanok akik folyton velem lógtak, és azért "média és kommunikáció", hogy az emberek társalogjanak, ne csak egyedül maradjanak, akármennyire is nem akartam oda menni, annál inkább hálás vagyok annak a helynek mert teljesen megváltoztatott. De mindig azt mondják a csúcson kell abba hagyni, nekem meg ez volt a csúcs. Menő munka, egy lojális barátnő, egy álom pasi és végtelen lehetőség. Lehet önző voltam és most ezért érzem azt, hogy semmim sincs. Bár ha felmérem mim van még akkor talán jobb lesz.

Akárhogy törtem a fejem csak apa volt és Fuyumi, ennyi. Apa most dolgozik, őt nem zavarom, elővettem a telefonom és felprobátam hívni fuyumit de nem vette fel. Biztos neki is más dolga van. Nagyon rossz érzés a magány, úgy érzem minden kezdődik elölről, és még az egyetlen személy aki akart velem szót váltani itt, azt is offolom, borzasztó ember vagyok.
Jobban belegondolva azért vagyok megint a nul ponton, mert nagyra vágyó voltam és nem értékeltem az apró dolgokat. Takuminak igaza volt, meg anyának is, engem nem lehet, és nem is érdemes szeretni.

Me engañaste [ Bakugou X Reader]Donde viven las historias. Descúbrelo ahora