- Gyerünk bírd ki még ezt a kicsit, ne engedd be magad elé! - Chan izgatott hangját teljesen elnyomta a fülemben dobogó ér, átjárt az adrenalin ahogy teljes sebességgel száguldottam a Monte Carlo-i versenypályán.
Már láttam a célt, ott állt a nap híressége aki készenlétben állt hogy leintse a versenyt a fekete fehér kockás zászlóval. Már nem kellett sok, és enyém volt a győzelem, de az a rohadék szinte a seggemben volt, készen arra hogy utolsó pillanatban megelőzzön.
- Na azt már nem! - motyogtam és mégjobban rátapostam a gázra, de az ellenfelem is gyorsan reagált és belekezdett az előzésbe.
Fellobogott a zászló, a közönség őrjöngött, a túlvonalról hallottam ahogy a csapatom üvölt.
Nyertem.
- És újabb győzelem a Stray Kids csapatának! - harsogta a hangosbemondó eksztázisban - Hihetetlen teljesítmény a kétszeres világbajnok pilótájuktól ismét! Hwang Hyunjin a nem létező íveivel megnyerte a Monaco-i nagydíjat!
Üvöltve ujjongtam a levezető körön, és habár kívülről nem lehetett látni a sisak miatt, de mosolyogtam, úgy mint addig még soha. Nyertem, megint legyőztem a rivális csapat pilótáját és feladtam a leckét a többieknek is. Hihetetlen mértékű büszkeség öntött el, boldogan integettem a nézőknek akik vörös fejjel skandálták a nevem olyan hangerővel hogy én is hallottam.
- Szép munka Hyunjin, kevesebbet nem is várhattam volna tőled! A földbe döngölted őket. - szakította félbe az örömöm Chan, a csapatfőnököm.
- Kösz Chan. - mosolyodtam el, és megállítottam az autót a levezető kör végén. Mellettem befutott a másik kettő dobogós is, mindhármunkat kirobbanó boldogsággal fogadott a tömeg.
Mindenhonnan a nevem hallottam, virágokat hajigáltak a nyakunkba, amiket nevetve sepertem le magamról, és megszabadítottam magam a sisakomtól. Erre ha lehet mégjobban megőrült a közönség, különösen a fangirljeim akik visítozva lóbáltak a telefonjaikat.
Nevetve hátrafésültem izzadt fekete hajam a kezemmel, és egy nagyobb csoport lányra kacsintottam, mire néhányan szószerint elájultak közülük.
- Hyunjin.
Élveztem ahogy mindenki ünnepelt, és felettébb feldobott ahogy a második és a harmadik helyezett a halálomat kívánva nézték ahogy ünnepeltettem magam.
- Hyunjin!
Körbefordultam és széles mosollyal integettem a rajongótáboromnak, alig láttam valamit a szemembe villogó vakuk és a sárgán fénylő nap miatt.
- Hyunjin most azonnal felkelsz vagy én rángatlak ki onnan!
Rögtön felpattant a szemem, de először fogalmam sem volt hol vagyok. Hol van az engem ünneplő sokaság? A sajtósok, a kamerák, a konfetti? Miért vagyok a szobámban?
- Föld hívja Hwang Hyunjint, Hyunjin jelentkezz!
- Itt vagyok anya. - motyogtam csalódottan ahogy realizáltam hogy az egészet csak álmodtam.
- Miért keltesz fel ilyenkor, hétvége van! - mondtam felháborodva miután kidörzsöltem az álmot a szememből és megláttam az órát, ami reggel hetet mutatott.
Anya felegyenesedett és a fejét rázva nézett rám, mint aki nem akarja elhinni hogy milyen idióta fia van.
- Ma mentek el valahova a fiúkkal, elfelejtetted?
- Mi? Ja, igen tényleg...De csak este megyünk. - mondtam elgondolkodva. Az előttem álló anyám megvonta a vállán, mivel ő neki általában fogalma sem volt róla hogy ilyenkor hova is szoktunk menni, legfőképp pedig azt nem hogy miért.
YOU ARE READING
Ferrari | HYUNLIX
FanfictionKét rivális, egy összetartó csapat, egy gyermekkori trauma, egy halálos ellenség, és persze egy Ferrari. Gyűlölet, szabotázs, versengés, váratlan érzések... Az autóversenyzés veszélye, soha nem tudhatod hogy mi fog történni következőnek. "Találkoz...