Ferrari | HYUNLIX

IX.

- És ismételten dobogóra állhat a Stray Kids csapat mindkét versenyzője! - üvöltötte a kommentátor, mire a nézők üdvrivalgásban törtek ki.

A hónaljam alá csaptam a sisakom, és boldogan néztem az éppen mellém lépő Felixre.

Az immár barna hajú szeplős fiú mosolyogva nézett vissza rám, aminek következtében hatalmasat dobbant a szívem. Szólásra nyitottam a szám, de az összegyűlt tömeg már türelmetlenül várta hogy fellépdeljünk a dobogóra, és átvegyük a jól megérdemelt díjainkat.

Felix természetesen ezt érzékelte, és fejével óvatosan oldalra biccentett.

- Majd később gratulálsz, most jelenésed van szupersztár!

Erre a kijelentésére felnevettem, és a hajába borzolva megragadtam a karjánál fogva, amit nem túlságosan díjazott.

- Mégis hova viszel, ha elvetted tőlem az első helyezésem? Egyáltalán hogy mersz így hozzám szólni?! - szólt rám tettetett felháborodással, amin muszáj volt felnevetnem. Egyértelműen engem cukkolt a megszólalásával, de nem zavart, cseppet sem.

- Oké, ezt megérdemeltem. - nevettem a kicsin, mire erőteljesen oldalba bökött.

A gyenge pontom. Auch.

- Najó, elég lesz a bosszú hadjáratodból, gyere! - vonszoltam magam után, de elsőnek ellenállt - Lixie, majd a következő hétvégén neked adom az első helyezést. Na, mit szólsz? - fordultam vissza hozzá.

Időközben a kommentátor és Chanék már mindenhol minket kerestek, hiszen már rég a pódiumon lett volna a helyünk.

De Felix még mindig nem mozdult. Tekintete a távolba révedt, mintha mélyen elmerült volna a gondolataiban.

- Felix! - szóltam rá kicsit hangosabban, és sikeresen visszazökkentettem a valóságba. Gyorsan elnézést kért és elindultunk a szolidan kialakított pódiumhoz.

☆

- Van bármi ötleted? - ült le mellém álmos fejjel.

- Semmi. - sóhajtottam gondterhelten - Amióta csak kijöttünk a kórházból, ezen rágódom, de semmi. Jackson is meghúzza magát mostanság...

Kereken egy hónap telt el Han Jisung súlyos balesete óta, ami mai napig tisztázatlan körülmények között történt. Egyszerűen minden előjel nélkül berobbant valami, és vége is volt.

Aznap megesküdtem, hogy bármi áron, de bebizonyítom hogy Jackson és csapata keze van benne. Egyedüli támaszom Felix volt, rajta kívül senki nem hitt a teóriámnak. Kettesben elhatároztuk hogy a végére járunk az ügynek, hiszen a súlyos testisértés egyáltalán nem játék.

Han meg is halhatott volna!

A fiú azóta is bent lábadozik, azok alapján amiket legutóbb hallottam róla a csapat főnöktől, már próbálkozik kisebb-nagyobb távon sétálgatni. Természetesen Yuwon éjt nappallá téve segít a nővérkéknek, egy percre sem hajlandó magára hagyni a párját. Azóta amióta észhez térített, nem is láttam az alacsony lányt.

Ami Felixet illeti, jól összeszoktunk ez alatt az egyetlen hónap alatt, és felváltva hozzuk el a Stray Kids győzelmeit a hétvégi versenyeken. Még maga Chan is külön köszönet mondott nekünk, hatalmas összegeket kaszált általunk. Gyakran besegítünk egymásnak az autókkal kapcsolatban, és mindig együtt edzünk. Viszont a szakmán kívül...

Egyetlen napot se bírok ki nélküle. Amióta beismerte az ézéseit, egyszerűen nem akarom elengedni magam mellől. Han balesete óta pedig rettentül féltem is. Ez a srác meghozta a fényt az életembe, megmutatta milyen szeretni, és szeretve lenni. Az elmúlt napokat együtt töltöttük, elvittem kirándulni, vásárolni, kávézni...De volt hogy csak szimplán bekuckóztunk és egész nap filmeztünk.

Anyám is megjegyezte párszor hogy mennyire kivirultam. Ugyan próbált kérdezgetni, hogy történt-e valami, de eredménytelenül. Nem akartam neki szólni Felixről, még nem. Addig biztosan nem amíg nem buktatjuk le Jacksonékat.

- Kamerák. - szólalt meg Felix.

- Hmm?

A kicsi szeplős fiú izgatottan ült fel, az iménti álmatag arckifejezését valami egészen más vette át. Majd' meghalt, annyira szerette volna megosztani velem az ötletét.

- Vannak kamerák a garázsban? - kérdezte. Elgondolkoztam egy pillanatra, majd megráztam a fejem.

Az egész területen aligha volt kamera. Maximum a bárban lehetett egy vagy kettő, de ott is természetesen csak azért hogy lehetőség szerint ne verjék be senkinek az állát.

- Nincsenek. Egy sem. - erre Felix csettintett és felpattant a kanapéról.

- Ezaz! Hyunjin, szereznünk kell rejtett kamerákat!

- Te egy zseni vagy. - én is feltápászkodtam, és egy gyors csókot nyomtam Felix homlokára. - Idehívom Chant, és megbeszéljük vele.

- Rendben.

A következő pillanatban megállított. Kérdőn néztem rá, ahogy szorosan átkarolta a derekam, miközben már éppen hívtam volna a főnökünk.

- Inkább ne! Nehogy felhívd! - úgy csimpaszkodott belém mint egy kismajom, és az istenért sem eresztett el.

- Oké, de...hogyhogy? Mi jutott eszedbe?

- Mivan ha nem ért velünk egyet? Már csak az hiányzik hogy megint vita legyen ebből az egészből.

Igaza volt. Két héttel ezelőtt kissé összekapott a csapat, természetesen a Han Jisung ügy kapcsán, amiről azóta sem tudtunk meg többet. Rejtélyes volt az egész.

- Azt mondod hogy magánakciózzunk? - erre bólintott. Egy darabig a plafont bámulva sorra átvettem az összes lehetséges kimenetelét Felix ötletének.

Kockázatos volt. Gondterhelten megmasszíroztam a halántékom.

Nem akartam feltenni a karrierünket, és azokkal együtt mindent egy lapra, még akkor sem ha Jisungról volt szó. De segítség nélkül, ha nincs alibink és lebukunk, akkor ki tudja mit kapnánk érte. Igen, lehet megússzuk szárazon. De lehet hogy kitiltanak minket, vagy akár...börtön is lehet a vége. Ami rohadtul nem hiányzott senkinek sem.

Kell lennie valakinek, aki tud segíteni, és ha úgy van akkor megvéd minket...

- Megvan!

- Huh? Mi van meg? Hyunjin? - értetlenkedett a szeplős. Újra feloldottam a telefonom, és kikerestem egy névjegyet.

Már tudtam ki kell ide. Vagyis inkább kik.

- Tudom kitől kérhetünk egy kis segítséget. - mondtam, és benyomtam a hívást. Felix halványan elmosolyodott, és leült a kanapéra.

- Hongjoongéktól nem éri meg, pedig ők lennének a legjobbak erre a feladatra. De te is tudod hogy ők hogyan állnak az egészhez. - magyaráztam gyorsan amíg kicsöngött a telefon. - Viszont eszembe jutott hogy kik azok akikkel van olyan kapcsolatunk, tudod, a...

- Szevasz Hyun, mi a helyzet? - szólalt meg a telefon túlsó végén a mi emberünk.

- Szia Yeonjun, tennél nekem egy szívességet? Amúgy is tartozol nekem egyel a múltkori után!

- Mesélj, kit kell megverni?

☆

8 hónap után el is hoztam nektek egy új részt (sírok). Megteszem a tőlem telhetőt hogy még ebben a hónapban befejezzem ezt a rövid fanficet🫡

Eddig a Genesis volt a prioritásom, de mivel a végére ért, így most ezt helyezem előtérbe. Remélem eddig tetszett<3