- Készen állsz? - veregette meg a vállam Jisung, mire hozzá fordultam.
- Természetesen. És te?
- Leverjük őket, mint mindig. - biccentett. Chan jött oda hozzánk, úgy tűnt végre elhatározta magát.
- Na? - néztünk rá egyszerre.
- Minden a ma esti futamon dől el. Amelyikőtök magasabb helyezést ér el, az marad. Értjük?
Egy emberként bólintottunk Hannal, és már fordultunk is volna el hogy megvitassuk a dolgot, de Channak még volt mondanivalója.
- Figyeljetek srácok, egyikőtöket sem akarom lefokozni, de az újonc... - mondta a halántékát masszírozva.
- Semmi baj, megértjük. - felkaptam a sisakomat, és elkezdtem felvenni - Majd csak lesz valahogy, ne rajtunk rágódj.
Chan halvány mosollyal bólintott, és elindult a nézőtérre, pontosabban a fűtött páholyába ahol már elkezdték a feltenni a téteket.
Han csak intett egyet és elindult a porsche gulf 911-éhez, amit kizárólag a barátnője miatt vetetett meg Channal, mivel a lány odáig volt a porsche autókért. Egyébként Yuwon imádnivaló, de néha félő volt hogy képes lenne elhagyni Hant az autójáért, nem egyszer előfordult hogy vagy én vagy éppen Changbin azon kapta hogy a porschét ölelgeti miközben Han őt keresi ki tudja hol.
Az alacsony lány most is ott állt az autó mellett, és Han érkezésére kapta fel a fejét. Rögtön a nyakába ugrott, és sok szerencsét kívánt neki, amin én is elmosolyodtam. Én is ilyen kapcsolatot akarok majd.
Vagyis csak remélem hogy lesz kapcsolatom, hiszen...a fiúkhoz vonzódom. Gimiben jópár lány akart a barátnőm lenni, de mindet elutasítottam ha fájt nekik ha nem. Egyszerűen csak nem tudtam elképzelni magam az ellenkező nemmel, mindig is jobban érdekeltek a fiúk. Ez volt az én sötét titkom.
Egy nagy sóhaj kíséretében feltettem a sisakom és beültem a spyder 918-ba. Ráhúztam a kezemre a kesztyűmet, és beindítottam a motort, ami dörgő hangot hallatva rögtön beindult. Azonnal kitisztult a fejem, minden kétes gondolatot száműztem az agyam rejtett zugaiba, és csak az előttem álló megmérettetésre fókuszáltam.
· · ─────── ·𖥸· ─────── · ·
Erősen rámarkoltam a kormányra, és a pálya szélén álló, eléggé kirívó ruházatú lányra esett a pillantásom, aki a versenyt indító pisztollyal a kezében rázta a fenekét a közönségnek. Undorodva elkaptam a tekintetem, és a mellettem álló hófehér autónak lehúzódott az ablaka.
A sofőr ülésből egy oreo hajú aranyos fej nézett rám, majd az ablakhoz hajolt. A sisakja még az ölében hevert.
- Milyen szerencsés valaki! - kiáltotta hogy én is halljam a hatalmas hangzavar ellenére. Felvont szemöldökkel néztem rá, nem értettem mire céloz. A másik oldalamon álló autóra mutatott, az a zöld mustang volt amit korábban megcsodáltam. Csak az ment ki a fejemből hogy kié is volt az az autó.
- Majd számolj be róla hogy milyen volt az újonccal! - azzal feltette a sisakot és felhúzta az ablakát.
- Tényleg, még soha nem láttam itt korábban ezt a verdát...csak most a garázsban. - motyogtam magamnak, és ránéztem az említett járműre. Lehetetlen volt átlátni a sötétített ablakokon, de a sisak miatt amúgy sem láthattam volna az újoncot.
Visszafordultam, de nem tudtam le küzdeni azt a zavaró érzést amit a mustang okozott bennem. Fenyegetve éreztem magam és a pozícióm egyaránt.
A lány végre a magasba lendítette a karját, és a lámpák is pirosra váltottak. Izzadt a tenyerem a kesztyű alatt, erősen fókuszáltam hogy jól rajtoljak, eléggé sok múlott most ezen.
Kialudtak a lámpák, és eldördült a pisztoly, én pedig teljes erőből rátapostam a gázra.
· · ─────── ·𖥸· ─────── · ·
A kellemetlen érzés egyre erősödött mikor már az utolsó előtti kanyarban jártunk. Olyan ideges lettem amilyen addig még soha nem voltam, nem láttam tisztán magam előtt a pályát.
Ez a csata leginkább köztem és Jisung között dőlt el, mindketten maradni akartunk. És persze az emlegetett szamár a seggemben volt, és arra várt hogy kijátssza a számításaim és elém kerülhessen.
- Nyerhetek. - mantráztam magamban - Meg fogom nyerni.
Már csak egy kanyar...
Elnéztem a kanyart és túl későn akartam elfordulni. Hatalmas erővel rántottam el a kormányt, amivel nem is lett volna baj, ha én maradok az élen. De Jisung természetesen hülye lett volna nem kihasználni a lehetőséget, és az első helyre került. Jobban beletapostam a gázba, de nem vettem észre a közvetlenül mögöttem száguldó méregzöld autót, aki egy egyszerű csellel kielőzött.
Ingerülten szórtam rá különféle átkokat, de már esélyem sem volt visszaszerezni a helyem.
Elbuktam.
· · ─────── ·𖥸· ─────── · ·
- És a mai nap győztese ismét a Stray Kids, ámde meglepő módon ma nem a megszokott versenyző szántotta fel a pályát, hanem a csapattársa...
Összepréselt ajkakkal igyekeztem elviselni a megvető tekinteteket.
- A ma este ásza nem más mint Han Jisung! - bömbölte a hangosbemondó, és a közönségben hatalmas tapsvihar tört ki. Füttyögtek, ordibáltak, ujjongtak.
Han boldogan a magasba emelte a trófeáját, miközben másik karjával szorosan magához ölelte Yuwont, aki nevetve nyomott az arcára egy cuppanós csókot. A lányról lesütött hogy mennyire megkönnyebbült attól hogy Han épségben beért a célba, számára a nyereség volt csak a hab a tortán.
Az örömteli ünneplés közepette a győztes megtalált a tömegben, és egy pillanatra lefagyott a mosoly az arcáról. Megráztam a fejem és intettem, jelezve hogy nyugodtan ünnepelje ki magát, hiszen ez volt az ő estéje. Kérdőn nézett rám, de mégegyszer megráztam a fejem, és lassan bólintva fókuszált újra a saját ünnepeltetésére. Én pedig fogtam magam és a tömeget megkerülve mentem a garázsba.
Sehol nem láttam az újoncot, a díját is sisakban vette át.
"Biztos annyira nagyképű hogy mostmár játssza a rejtélyes hőst!" - gondoltam keserű mosollyal, és beültem az autóm első ülésére telefonozni.
Egy érkező autó hangjára kaptam fel a fejem, és azonnal kiszúrtam az éppen visszaálló mustangot. Precízen leparkolt, majd leállította a motort és kiszállt az újonc, arcát továbbra is sisak alá rejtve. Majdnem felkeltem hogy gratuláljak neki, de a gyerekes duzzogásom erősebb volt, így maradtam ahol voltam. Ő viszont észrevett engem, és sietős léptekkel közeledett felém.
Csak ezt ne.
- Gratulálok a harmadik helyhez Hyunjin! - nyújtotta felém a kezét, amit tétovázva de elfogadtam.
- Kösz. - biccentettem flegmán - Egyébként ismerjük mi egymást? - kérdeztem felvont szemöldökkel, utalva arra hogy a keresztnevemen szólított az imént.
- Oh a francba, elnézést egy pillanat... - lehúzta a fejéről a sisakját, és beletúrt izzadt szőke hajába.
Úgy néztem rá mint aki szellemet látott, éreztem ahogy a gyomrom egyszerre zuhant hat emeletet bennem.
Pont ő...?
Pont Felix az újonc, akit mostantól utálnom kell mert elvette a helyem?
☆
YOU ARE READING
Ferrari | HYUNLIX
FanfictionKét rivális, egy összetartó csapat, egy gyermekkori trauma, egy halálos ellenség, és persze egy Ferrari. Gyűlölet, szabotázs, versengés, váratlan érzések... Az autóversenyzés veszélye, soha nem tudhatod hogy mi fog történni következőnek. "Találkoz...