Ferrari | HYUNLIX

III.

- Készen állsz? - veregette meg a vállam Jisung, mire hozzá fordultam.

- Természetesen. És te?

- Leverjük őket, mint mindig. - biccentett. Chan jött oda hozzánk, úgy tűnt végre elhatározta magát.

- Na? - néztünk rá egyszerre.

- Minden a ma esti futamon dől el. Amelyikőtök magasabb helyezést ér el, az marad. Értjük?

Egy emberként bólintottunk Hannal, és már fordultunk is volna el hogy megvitassuk a dolgot, de Channak még volt mondanivalója.

- Figyeljetek srácok, egyikőtöket sem akarom lefokozni, de az újonc... - mondta a halántékát masszírozva.

- Semmi baj, megértjük. - felkaptam a sisakomat, és elkezdtem felvenni - Majd csak lesz valahogy, ne rajtunk rágódj.

Chan halvány mosollyal bólintott, és elindult a nézőtérre, pontosabban a fűtött páholyába ahol már elkezdték a feltenni a téteket.

Han csak intett egyet és elindult a porsche gulf 911-éhez, amit kizárólag a barátnője miatt vetetett meg Channal, mivel a lány odáig volt a porsche autókért. Egyébként Yuwon imádnivaló, de néha félő volt hogy képes lenne elhagyni Hant az autójáért, nem egyszer előfordult hogy vagy én vagy éppen Changbin azon kapta hogy a porschét ölelgeti miközben Han őt keresi ki tudja hol.

Az alacsony lány most is ott állt az autó mellett, és Han érkezésére kapta fel a fejét. Rögtön a nyakába ugrott, és sok szerencsét kívánt neki, amin én is elmosolyodtam. Én is ilyen kapcsolatot akarok majd.

Vagyis csak remélem hogy lesz kapcsolatom, hiszen...a fiúkhoz vonzódom. Gimiben jópár lány akart a barátnőm lenni, de mindet elutasítottam ha fájt nekik ha nem. Egyszerűen csak nem tudtam elképzelni magam az ellenkező nemmel, mindig is jobban érdekeltek a fiúk. Ez volt az én sötét titkom.

Egy nagy sóhaj kíséretében feltettem a sisakom és beültem a spyder 918-ba. Ráhúztam a kezemre a kesztyűmet, és beindítottam a motort, ami dörgő hangot hallatva rögtön beindult. Azonnal kitisztult a fejem, minden kétes gondolatot száműztem az agyam rejtett zugaiba, és csak az előttem álló megmérettetésre fókuszáltam.

· · ─────── ·𖥸· ─────── · ·

Erősen rámarkoltam a kormányra, és a pálya szélén álló, eléggé kirívó ruházatú lányra esett a pillantásom, aki a versenyt indító pisztollyal a kezében rázta a fenekét a közönségnek. Undorodva elkaptam a tekintetem, és a mellettem álló hófehér autónak lehúzódott az ablaka.

A sofőr ülésből egy oreo hajú aranyos fej nézett rám, majd az ablakhoz hajolt. A sisakja még az ölében hevert.

- Milyen szerencsés valaki! - kiáltotta hogy én is halljam a hatalmas hangzavar ellenére. Felvont szemöldökkel néztem rá, nem értettem mire céloz. A másik oldalamon álló autóra mutatott, az a zöld mustang volt amit korábban megcsodáltam. Csak az ment ki a fejemből hogy kié is volt az az autó.

- Majd számolj be róla hogy milyen volt az újonccal! - azzal feltette a sisakot és felhúzta az ablakát.

- Tényleg, még soha nem láttam itt korábban ezt a verdát...csak most a garázsban. - motyogtam magamnak, és ránéztem az említett járműre. Lehetetlen volt átlátni a sötétített ablakokon, de a sisak miatt amúgy sem láthattam volna az újoncot.

Visszafordultam, de nem tudtam le küzdeni azt a zavaró érzést amit a mustang okozott bennem. Fenyegetve éreztem magam és a pozícióm egyaránt.

A lány végre a magasba lendítette a karját, és a lámpák is pirosra váltottak. Izzadt a tenyerem a kesztyű alatt, erősen fókuszáltam hogy jól rajtoljak, eléggé sok múlott most ezen.

Kialudtak a lámpák, és eldördült a pisztoly, én pedig teljes erőből rátapostam a gázra.

· · ─────── ·𖥸· ─────── · ·

A kellemetlen érzés egyre erősödött mikor már az utolsó előtti kanyarban jártunk. Olyan ideges lettem amilyen addig még soha nem voltam, nem láttam tisztán magam előtt a pályát.

Ez a csata leginkább köztem és Jisung között dőlt el, mindketten maradni akartunk. És persze az emlegetett szamár a seggemben volt, és arra várt hogy kijátssza a számításaim és elém kerülhessen.

- Nyerhetek. - mantráztam magamban - Meg fogom nyerni.

Már csak egy kanyar...

Elnéztem a kanyart és túl későn akartam elfordulni. Hatalmas erővel rántottam el a kormányt, amivel nem is lett volna baj, ha én maradok az élen. De Jisung természetesen hülye lett volna nem kihasználni a lehetőséget, és az első helyre került. Jobban beletapostam a gázba, de nem vettem észre a közvetlenül mögöttem száguldó méregzöld autót, aki egy egyszerű csellel kielőzött.

Ingerülten szórtam rá különféle átkokat, de már esélyem sem volt visszaszerezni a helyem.

Elbuktam.

· · ─────── ·𖥸· ─────── · ·

- És a mai nap győztese ismét a Stray Kids, ámde meglepő módon ma nem a megszokott versenyző szántotta fel a pályát, hanem a csapattársa...

Összepréselt ajkakkal igyekeztem elviselni a megvető tekinteteket.

- A ma este ásza nem más mint Han Jisung! - bömbölte a hangosbemondó, és a közönségben hatalmas tapsvihar tört ki. Füttyögtek, ordibáltak, ujjongtak.

Han boldogan a magasba emelte a trófeáját, miközben másik karjával szorosan magához ölelte Yuwont, aki nevetve nyomott az arcára egy cuppanós csókot. A lányról lesütött hogy mennyire megkönnyebbült attól hogy Han épségben beért a célba, számára a nyereség volt csak a hab a tortán.

Az örömteli ünneplés közepette a győztes megtalált a tömegben, és egy pillanatra lefagyott a mosoly az arcáról. Megráztam a fejem és intettem, jelezve hogy nyugodtan ünnepelje ki magát, hiszen ez volt az ő estéje. Kérdőn nézett rám, de mégegyszer megráztam a fejem, és lassan bólintva fókuszált újra a saját ünnepeltetésére. Én pedig fogtam magam és a tömeget megkerülve mentem a garázsba.

Sehol nem láttam az újoncot, a díját is sisakban vette át.

"Biztos annyira nagyképű hogy mostmár játssza a rejtélyes hőst!" - gondoltam keserű mosollyal, és beültem az autóm első ülésére telefonozni.

Egy érkező autó hangjára kaptam fel a fejem, és azonnal kiszúrtam az éppen visszaálló mustangot. Precízen leparkolt, majd leállította a motort és kiszállt az újonc, arcát továbbra is sisak alá rejtve. Majdnem felkeltem hogy gratuláljak neki, de a gyerekes duzzogásom erősebb volt, így maradtam ahol voltam. Ő viszont észrevett engem, és sietős léptekkel közeledett felém.

Csak ezt ne.

- Gratulálok a harmadik helyhez Hyunjin! - nyújtotta felém a kezét, amit tétovázva de elfogadtam.

- Kösz. - biccentettem flegmán - Egyébként ismerjük mi egymást? - kérdeztem felvont szemöldökkel, utalva arra hogy a keresztnevemen szólított az imént.

- Oh a francba, elnézést egy pillanat... - lehúzta a fejéről a sisakját, és beletúrt izzadt szőke hajába.

Úgy néztem rá mint aki szellemet látott, éreztem ahogy a gyomrom egyszerre zuhant hat emeletet bennem.

Pont ő...?

Pont Felix az újonc, akit mostantól utálnom kell mert elvette a helyem?

☆