- Hyunjin...?
A szeplős fiú arcán egy csöppnyi félelmet sem láttam. Nem rémült meg a hirtelen mozdulatoktól, és nem remegett.
Erőszakosan megragadtam a gallérjánal fogva vágtam újra a falnak, aminek hatására halkan nyekkent egyet.
- Minden a te hibád. - fröcsögtem az arcába.
- Mivan? - Felix csak értetlenül nézett vissza rám.
- Nem elég hogy elvetted a helyem, a legjobb barátaim, az álmom, de még meg is akarsz szégyeníteni!
- Hyunjin, te meg mi a szarról beszélsz? - hitetlenül felnevetett ami csak jobban irritált.
- Tudod te nagyon jól. - morogtam halkan.
- Nem, nem tudom. És örülnék ha elengednél!
A szőke megpróbált kiszabadulni a szorításomból de kis termete miatt esélye sem volt. Én ezt kihasználva teljesen rányomultam, és erősen a falhoz nyomtam miközben belül ordítottam hogy álljak le.
- Tönkretetted az életem, de neked ez sem volt elég...és most Hantól is elvetted az álmait! Mindenkit eltávolítasz magad mellől igaz? - kérdeztem gúnyosan - Neked semmi sem elég. Mi lesz a következő lépésed? Esetleg kiiktatsz engem is végleg?
- Hyunjin, te teljesen félreérted! Engedj el és beszéljük meg ezt normálisan, mint két érett ember.
- Nekem te ne... - elengedtem és mielőtt megtudtam volna gondolni magam, már lendült a karom.
Kész, vége, innentől esélyem se lesz helyrehozni a dolgokat köztünk.
Miért voltam ilyen hülye? Hagytam hogy a dühöm elhomályosítsa a látásom.
Innen nincs visszaút.
- Hwang kibaszott Hyunjin! - ordította valaki teli torokból.
A következő pillanatban egy kéz megállította az öklöm, pont mielőtt az elérte volna Felix állát.
Rögtön kizökkentem, és sűrűn pislogva néztem hol Felixre, aki a ruháit igazgatta, hol Yuwonra, aki olyan erővel szorította a csuklóm továbbra is hogy kifutott belőle a vér is.
Szemeim a lányra vezettem, kinek szemei most szószerint szikrát szórtak. Azonban mikor Felixhez fordult, az arckifejezése rögtön aggodalmasra változott.
- Minden rendben? Jól vagy? Ugye nem bántott? - kérdezősködött folyamatosan, de egy pillanatra sem enyhített a csuklóm szorításából.
- Én jól vagyok, de... - a szőke nagy sóhajjal fordult el másik irányba, kerülve a tekintetem.
Gratula Hyunjin, ezt jól megcsináltad.
- Ne aggódj, beszélek a fejével. - Yuwon gyengéden megsimította Felix vállát, majd csinált egy hátra arcot és engem is magával rántott.
- Au! Azért igazán elengedhetnél! - szisszentem fel.
Yuwon azonban semmire nem reagált amíg ki nem értünk a váróba, ahol nem volt egy lélek sem.
- Nem érzem a kezem Yuwon! - panaszoltam fájdalmasan, mire egy megvető pillantást kaptam válaszul.
- Megnyugodtál végre?
- Igen...
Egy fél percig még kétkedve méregetett, majd végre elengedte a kezem. Gyorsan megráztam a csuklóm, és miután visszatért belé a szín, Han életveszélyes barátnőjére néztem.
- Na, mi volt ez? Megint elvesztetted a kontrollt? - kérdezte csípőre tett kézzel.
Tisztára az anyámra emlékeztetett...
ESTÁS LEYENDO
Ferrari | HYUNLIX
FanficKét rivális, egy összetartó csapat, egy gyermekkori trauma, egy halálos ellenség, és persze egy Ferrari. Gyűlölet, szabotázs, versengés, váratlan érzések... Az autóversenyzés veszélye, soha nem tudhatod hogy mi fog történni következőnek. "Találkoz...