Ferrari | HYUNLIX

VIII.

- Hyunjin...?

A szeplős fiú arcán egy csöppnyi félelmet sem láttam. Nem rémült meg a hirtelen mozdulatoktól, és nem remegett.

Erőszakosan megragadtam a gallérjánal fogva vágtam újra a falnak, aminek hatására halkan nyekkent egyet.

- Minden a te hibád. - fröcsögtem az arcába.

- Mivan? - Felix csak értetlenül nézett vissza rám.

- Nem elég hogy elvetted a helyem, a legjobb barátaim, az álmom, de még meg is akarsz szégyeníteni!

- Hyunjin, te meg mi a szarról beszélsz? - hitetlenül felnevetett ami csak jobban irritált.

- Tudod te nagyon jól. - morogtam halkan.

- Nem, nem tudom. És örülnék ha elengednél!

A szőke megpróbált kiszabadulni a szorításomból de kis termete miatt esélye sem volt. Én ezt kihasználva teljesen rányomultam, és erősen a falhoz nyomtam miközben belül ordítottam hogy álljak le.

- Tönkretetted az életem, de neked ez sem volt elég...és most Hantól is elvetted az álmait! Mindenkit eltávolítasz magad mellől igaz? - kérdeztem gúnyosan - Neked semmi sem elég. Mi lesz a következő lépésed? Esetleg kiiktatsz engem is végleg?

- Hyunjin, te teljesen félreérted! Engedj el és beszéljük meg ezt normálisan, mint két érett ember.

- Nekem te ne... - elengedtem és mielőtt megtudtam volna gondolni magam, már lendült a karom.

Kész, vége, innentől esélyem se lesz helyrehozni a dolgokat köztünk.

Miért voltam ilyen hülye? Hagytam hogy a dühöm elhomályosítsa a látásom.

Innen nincs visszaút.

- Hwang kibaszott Hyunjin! - ordította valaki teli torokból.

A következő pillanatban egy kéz megállította az öklöm, pont mielőtt az elérte volna Felix állát.

Rögtön kizökkentem, és sűrűn pislogva néztem hol Felixre, aki a ruháit igazgatta, hol Yuwonra, aki olyan erővel szorította a csuklóm továbbra is hogy kifutott belőle a vér is.

Szemeim a lányra vezettem, kinek szemei most szószerint szikrát szórtak.  Azonban mikor Felixhez fordult, az arckifejezése rögtön aggodalmasra változott.

- Minden rendben? Jól vagy? Ugye nem bántott? - kérdezősködött folyamatosan, de egy pillanatra sem enyhített a csuklóm szorításából.

- Én jól vagyok, de... - a szőke nagy sóhajjal fordult el másik irányba, kerülve a tekintetem.

Gratula Hyunjin, ezt jól megcsináltad.

- Ne aggódj, beszélek a fejével. - Yuwon gyengéden megsimította Felix vállát, majd csinált egy hátra arcot és engem is magával rántott.

- Au! Azért igazán elengedhetnél! - szisszentem fel.

Yuwon azonban semmire nem reagált amíg ki nem értünk a váróba, ahol nem volt egy lélek sem.

- Nem érzem a kezem Yuwon! - panaszoltam fájdalmasan, mire egy megvető pillantást kaptam válaszul.

- Megnyugodtál végre?

- Igen...

Egy fél percig még kétkedve méregetett, majd végre elengedte a kezem. Gyorsan megráztam a csuklóm, és miután visszatért belé a szín, Han életveszélyes barátnőjére néztem.

- Na, mi volt ez? Megint elvesztetted a kontrollt? - kérdezte csípőre tett kézzel.

Tisztára az anyámra emlékeztetett...