Oneshotok karácsonyra

1. Bius és Yeonjun

For youngposseup 

A Dórival való bondolás után bűnbánóan kaptam fel a bögre teát, és bementem vele a szobába, ahol örök biasom lábadozott a nátha szépségei által.

- Csináltam neked teát - léptem oda az ágyhoz, ahol imádott Yeonjunom feküdt, elesett arccal és vörös orral.

- Köszönöm - köhögte, mire miután leraktam éjjeliszekrényére a bögrét, kisimítottam egy tincset a homlokából.

- Basszus. Megmérjük a lázadat, jó? - éreztem meg homloka forróságát, és felemeltem a lázmérőt.

- Jó - suttogta rekedten és felült.

De nem volt rajta felső, amire nem számítottam, így azt sem tudtam, hova kapjam a tekintetemet. Becsúsztattam hóna alá az eszközt, és megvakartam a nyakamat. Ugyanis a karom hozzáért mellkasához, ami hát na...nem fogok hazudni. Istenien nézett ki. Ahogy szokott. A kínos csöndből a lázmérő csipogása szakított ki minket, aminek hálát adva kiszedtem hóna alól, és megnéztem.

- Jó, 37, nem annyira magas. Na feküdj vissza, és akkor hozok valamit a náthádra - álltam volna fel, de elkapta a karomat.

- Maradj itt velem - suttogta elesett arccal, mire megenyhülten visszaültem az ágy szélére.

Ki tudna nemet mondani egy beteg, cuki kisfiúnak? Aki kábé húszéves? Lol. Nekem mindig kisfiú lesz, na. Pont. Gondolataimból Yeonjun szakított ki, aki hirtelen mozdulattal magához rántott, én pedig eldőltem, mint fa az erdőben. Blanka biztos röhögne az esetlenségemen. Tehát Yeonjun mellett feküdtem, aki félig alva átkarolt, így esélyem sem volt kiszabadulni. Igazából nem is nagyon akartam. Végül valahogy csak sikerült, és kiszaladtam a konyhába csokiért. Minden beteg gyerek imádja a csokoládét. Blanka második anyja voltam, meg Dóriéké, ennyit megjegyeztem. Visszamentem, hogy ne csapjak zajt, és benézve az ajtón láttam, hogy Jimin és Vilma az egyik kanapén beszélgetnek, Namjoon és Dóri a másik szobában filmeznek, Kook és Emma pedig kint játszanak a hóban. Nem volt nehéz kitalálni, a folyamatos visítozás alapján. Amikor beértem a szobájába, láttam, hogy felébredt.

- Nem akartalak felkelteni - suttogtam.

- Nem te keltettél. Csak észrevettem, hogy nem vagy mellettem - felelte egyszerűen, mire elpirultam.

- Mondjuk ha meggyógyultam, remélem ezt még sokszor fogom neked mondani - kacsintott rám, nekem pedig hirtelen melegem lett, és fogalmam sem volt, hogy lázálmában beszél-e ilyeneket, vagy komolyan gondolja.

- Csak hoztam neked csokit - tartottam fel a zsákmányt.

- Köszönöm - mosolyodott el.

Odahajoltam hozzá (gyors homlokcheck lázmérési szándékkal), de lerántott magához és megcsókolt. Lángvörös arccal váltam el tőle és felálltam. Persze nem olyan hamar mint hinnétek, hiszen önmagam voltam lol.

- Pihend ki magad - pusziltam meg homlokát, és az órára pillantottam, igyekezvén nem törődni vigyorával.

Éjfél elmúlt. De jó.

- Itt alszol velem? - kérdezte, mire csak bólintottam, és befeküdtem mellé.

- Jó éjt - nyomott csókot homlokomra, én meg lehunytam a szemem.

Átkarolt, mire a szívem hevesen kezdett dobogni. Defibrillátort valaki szerez nekem? Előre is köszönöm! 😉🥰