Oneshotok karácsonyra

3. Julianna és Yoongi

For Nyuszi_cica

- Mit csinálsz? - kérdeztem, belépve Yoongi szobájába.

Szerelmem a zongoránál ült, és éppen játszott rajta, de hangomat meghallva abbahagyta, és hátrafordult.

Ahogy végigmért, a pír elöntött, pedig pont ezért készülődtem két és fél órán át. Barna hosszúujjú felső vállnál kivágott résszel és pici arany szíves nyaklánccal, krémszínű-fekete-fehér kockás szoknya, sötét nejlonharisnya, és egy fekete magassarkú, amire igaz a zsebpénzem ráment, és kellett egy fél év, mire megtanultam benne járni, de Yoongi reakciójáért totálisan megérte. A hajamat besütöttem loknisra, örök hála Mesinek a segítségért, aki szórt rá nekem csillámot is. A sminkem viszonylag enyhe, csillogós púder és barnás szemfesték (szintén csillogós), szemspirál és pici szájfény. A szememet mondjuk eltakarta a szemüvegem aminek a keretére elment a zsebpénzem maradék része, plusz a legjobb barátnőm egyhavi keresete (kávézóban gyakornok). Összességében életemben először szépnek tartottam magam.

- Nagyon szép vagy - dicsért meg, bókját hallva pedig a szívem hevese(bbe)n kezdett verni, az önbizalmam pedig örömében ordított.

- Idejössz? - tárta ki karjait, én meg modelles járással (amit amúgy augusztus óta tanulok) odaléptem hozzá.

Hirtelen mozdulattal magához húzott, ami miatt combján landoltam, de meg kell hagyni, nem nagyon bántam.

- Megtanítasz zongorázni? - kérdeztem, amire elmosolyodott, és megpuszilta csupasz vállamat, amitől kellemes borzongás futott végig a hátamon.

- Persze. Tedd ide a kezed... - fogta meg kezeimet, és a billentyűkre helyezte.

Yoongi keze puha volt és meleg. Annyira elvette a figyelmemet az a tény, hogy úristen, Min Yoongi megfogta a kezemet, hogy véletlen leütöttem a billentyűket. Ennek hangja azonnal visszarántott a valóságba, és mélyen elvörösödve néztem Yoongira, aki nem bírta abbahagyni a röhögést. Zavaromban körbepillantottam a szobájában. Festmények rólam (jaj de jó), és egy digitális óra az éjjeliszekrényen. 23:45 volt.

- Még ne üsd le! - nevetett, és majdnem leesett a székről.

- Ne nevess ki - durcáztam be mosolyogva.

- Jó, bocsánat - komolyodott el, es megcsókolt.

Mit is mondjak. A lepkéim sem haragudtak.🙂❤