Oneshotok karácsonyra

5. Dóri és Namjoon

For me

- Joon? - szálltam ki döbbent arccal az anyósülésről.

- Most mi a szar van? - értetlenkedett a sofőröm, aka Fanni.

Nem figyeltem rá, csak becsuktam a kocsiajtót. Odarohantam Namjoonhoz, és a nyakába ugrottam. Szorosan megöleltük egymást.

- Mit csinálsz itt? - kérdeztem suttogtva a hóesésben, ügyet sem vetve az autóra, aminek fényszórója megvilágított minket.

- Nem mehetsz el úgy, hogy nem adtam neked semmit - felelte Namjoon, majd megcsókolt. 

Átkarolta a nyakamat, én meg hajába túrtam. A hó csak szakadt, de egy csók közbeni mosoly, sőt, egy újabb csók is belefért.

- Hiányozni fogsz - suttogtam sóhajtva, amikor végre sikerült elválnunk egymástól.

Nem szólt semmit, csak egy újabb puszit nyomott a számra. Átöleltem a nyakát, és mellkasába fúrtam az arcomat, mélyen beszívva illatát.

- Mikor jössz vissza? - kérdezte kis idő után.

- Két hét - feleltem kissé összetörve.

- Hé - fogta két kezébe arcomat, és felemelte, aztán mélyen íriszeimbe fúrta övét. - Itt leszek. Ne aggódj. 

Megcsókolt, aztán elválva egymás ajkaitól, szemembe nézett.

- Ne sírj - nevette el magát könnyezve.

- Tudom, Joon - feleltem sírva és nevetve.

Csókot nyomott a homlokomra, aztán a számra is. Még egyszer nyakába fontam karjaimat, és kiélveztem a pillanatot.