2023 Adventi naptár

Hat

Peter aznap korábban végzett. Az előző héten minden nap zárásig maradt, éppen ezért megígérte Paulnak, hogy aznap emberi időben leteszi a latot, és találkoznak a Mindenízűben. Paul azzal érvelt neki, amikor erre rábeszélte, hogy innen el tudja vinni választottját vacsorázni, hogy egy este a héten őt szolgálják ki a változatosság kedvért épp úgy, ahogy ő teszi nap nap után másokkal. Még aznap reggel munkába indulás előtt is erről győzködte, és mire az első kávéjuk végére értek, el is érte, hogy Peter végük beleegyezzen az aznapi tervébe. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy annyira nem kellett noszogatni, egyébként is kötélnek állt volna, de attól még belement a játékba, hogy hagyta magát puhítani.

A terveik és az ígérete ellenére mégsem végzett olyan hamar, mint szeretett volna. Az igazsághoz viszont mindenképpen hozzátartozik, hogy Peter pont azért korábbi időpontot jelölt meg célként, hogy ha esetleg közbe is jön párjának valami, addigra mindenképp végezzen, mire Paul is befejezi a műszakot aznap. És mint kiderült, milyen előrelátó volt ezzel! Még jó, hogy így tervezett, mert Murphy törvényei szerint aznap természetesen minden elromlott, ami csak elromolhazott, és emellett minden a nyakába szakadt, ami még váratott volna pár napot.

Kezdődött minden azzal, hogy az egyik szakács lebetegedett, és ilyenkor nemhogy az ételek és alapanyagok közelébe nem mehetett, de a konyhába sem engedték be, hiába a főzés-sütés, bármilyen hőkezelés, nem kockáztathatta hírnevét az étterem azzal, hogy bárki bármilyen gebulát éppen náluk kapjon el. Ez pedig azt jelentette, hogy be kellett hívnia az aznap szabadnapos Cookot.

Na, már most, az első dolog amit mindenki megtanult a morózus szakácsról az volt, hogy nem akarja felhivni a szabadnapján. Ha csak nem vágyik arra, hogy verbálisan letépjék a fejét. Ezt akkor is minimális eséllyel lehetett elkerülni, ha a telefonáló a közelgő világvégére akarta figyelmeztetni. Bár Peter akkor épp úgy volt vele, hogy ha nem lesz elég szakácsuk az önmagában felér egy világvégével. Szerencsére Cook aznap csak közepes mértékben kelt bal lábbal, és viszonylag gyorsan hagyta magát meggyőzni. És valamilyen csoda folytán minimális késéssel meg is érkezett, így egy katasztrofát sikerült elhárítani.

Aztán meg kellett terveznie jótékonysági menüket, lefixálni a heti menüket a készletek alapján. Ehhez kellett egy mini-leltár, hogy kiderüljön, mit kell még berendelni, hogy ne fogyjanak ki semmiből idő előtt. És akkor még ott volt a következő jótékonysági ebédre az ültetési rend összeállítása, tombola szervezés, ajándék rendelés – szerencsére ezeket legalább lehetett díszes csomagolásban kérni –, és mivel Dylan nem ért rá a következő alkalommal, új vendéget kellett szervezni... Napok óta győzködte Robertet és Kyle-t – első sorban Magick, a hófehér kandúr miatt, de ezt sosem vallotta volna be –, az utóbbi pedig még bele is ment volna, de az előbbi nem volt biztos benne, hogy a macska hogy viselne ennyi figyelmet. Esélyes, hogy jól, csak a gazdi szokta túlaggódni a dolgokat.

Így pedig miután mindennel végzett, már alaposan benne járt a délutánban. Maya, aki baráti szívjóságból elvállalta, hogy zárásig marad helyette – Joseph-nek aznapra valami lemondhatatlan családi programja volt, amire már hetek óta készült, így a lány volt az egyetlen, aki cserélni tudott Peterrel  –, többször rá is szólt, hogy induljon már, mire végre sikerült összeszedelőcködnie. Az utolsó felszólításokra már odáig jutott, hogy meg is fenyegette főnökét, miszerint ráereszti Cookot, ha továbbra is ott marad téblábolni ahelyett, hogy végre elhordaná magát.

Amikor Peter végre kilépett az étteremből, már teljesen besötétedett. Kint apró pelyhekben, de annál kitartóbban hullott a hó. Az időjárás, mintha kifulladt volna, egyszerűen nem volt olyan elszánt, mint a hónap első napján, ő pedig nem bánta, mert ebben az időben még épp kellemes sétálni. Arra gondolt, hogy megtesz egy-két buszmegállónyi távot gyalog, és ha úgy alakul, vagy elunja a vándorlást, felpattan majd egy arra tartó járatra.