2023 Adventi naptár

Húsz

Ez a december a meglepetések hónapja volt. És már nem az elsőé. Peter egyik döbbenetből a másikba esett. Kezdődött mindez Cook részegen tett vallomásával, majd folytatódott Erik segítségével és a találkozóval Mariannával. Amikor eljött e kerítés mellől, nem gondolta volna, hogy a nő hamarosan felhívja, úgy általában bármikor... nem pedig ilyen gyorsan. Hiszen alig két nap telt el a nem feltétlenül sikeres találkozójuk óta.

– Az az igazság, hogy átbeszéltük a feleségemmel – vallotta be neki bizonytalanul Marianna –, a srácoknak is jobb talán, ha megismerik a másik nagypapát is. A kislányunk már most tűkön ül, a fiunk meg még bizonytalan kicsit. Akárhogy is, de egy találkozó szerintem még egy későbbi esemény lesz. Először én szeretnék vele beszélni. Látnom kell a saját szememmel, hogy tényleg olyanná változott, amilyennek állítottad.

– Persze, ez csak természetes – felelte mosolyogva Peter. – A helyedben én is így állnék hozzá. Fontos az óvatosság.

– Örülök, hogy megérted. – Kihallotta a nő hangjából a megkönnyebbülést.

– Ez csak természetes. Láttam már hasonló helyzetet – vallotta meg őszintén Peter. – Az egyik barátomat tavaly kereste meg az öccse, és először őt is szíven ütötte a felbukkanása, és ő is bizalmatlanul állt a kölyökhöz. Nem mondom, hogy a ti történetetek teljesen egyforma, de a párhuzamokat nehéz nem észrevenni.

Miután Peter elmesélt annyit, amennyit Jase-ről és Erikről abban a helyzetben helyesnek gondolt, elhallgatott, hiszen ennek a beszélgetésnek nem az ő tapasztalatairól kellene szólnia, hanem arról, hogy Marianna milyen lépéseket hajlandó megtenni az apja irányába. Mindenesetre remélte, hogy elég bátorításul szolgál számára az a pár apróság, amit elmondott neki.

– Igazából azon gondolkoztam, hogy szeretnék találkozni vele – bökte ki végül bátortalanul a nő. – Egyelőre csak én, a feleségemet és a gyerekeinket akkor mutatnám be neki, ha biztos vagyok benne, igaz az, amit állítasz. Tudom, rettenetesen hangozhat, hogy ennyire bizalmatlan vagyok, de... hidd el, a tapasztalataim...

– Sosem vonnám kétségbe a tapasztalataidat – jelentette ki elszántan Peter. – Ha te arra jutottál, hogy inkább megszakítod vele a kapcsolatot, akkor súlyosaknak kellett lenniük.

– Igazság szerint sosem gondoltam, hogy ilyen sok év lesz belőle – sóhajtotta nagy nehezen a telefonba, és a férfi nem volt biztos benne, hogy nem könnyeket hall remegni a hangjában. – Egyszerűen csak mindig halogattam, hogy visszamenjek... aztán minél több idő telt el, annál nehezebb lett volna hazamenni... Meg az igazság az, hogy féltem is, mi van akkor, ha semmi sem változott. De most szeretnék a saját szememmel meggyőződni erről a változásról. Meg tudnád beszélni vele, hogy találkozzon velem holnap délután?

Peter grimaszolt a telefon a túl végén. Másnap Cook zárásig be volt írva a konyhára. De ha esetleg meg tudja győzni őt is, meg egy másik szakácsot is, hogy cseréljenek, akkor meg tudnák oldani a beosztást és a találkozót is. Gondolataiból az rántotta ki, hogy Marianna közben tovább beszélt.

– És ha nem probléma... szeretném, ha te is ott lennél. – Egy pillanatra zavartam elhallgatott, majd bátortalanul fojtatta. – Mármint remélem, nem baj ha tegeződünk...

– Nem, dehogy. Szerintem mindenképp könnyebb lesz így – igyekezett megnyugtatni Peter.

– Szóval, akkor ha nem gond, megírom neked, hogy mikor és hol lenne jó nekem, és ha az nektek is megoldható, megbeszéled vele a találkozót? És el is kíséred majd?

– Persze. Természetesen. Mindkettőre – Peter érezte, hogy fülig szalad a szája. És akkor azt sem hagyta, hogy a rettegés szétterjedjen a gerince mentén amiatt, hogy még el kell magyaráznia egy kifejezetten nehéz természetű Cooknak, hogy mennyire beleavatkozott az életébe.