Jessika:
Otthon gubbasztok, de csak azért mert szabadnapos vagyok, meg azért mert hajnali 4 van.
Villámlik, és ilyenkor szokásom ébren lenni. De csak akkor ha egyedül vagyok.
Harry mindig itt volt velem, mindig mindentől, meg akart védni. De ez még neki se sikerülhet. Elhagyott és ezt el kell fogadni. Hát nem mindenki olyan szerencsés mint Taylor Swift.
Harry vele folytatott hosszabb távú kapcsolatot. A hárpiával.
Egy igen kinzó három órában, még mindig csak hét óra van.
Akkor menjünk a városba!
Felvettem a számomra megfelelő öltözéket, majd, elrendeztem a szükségleteimet, bezártam az ajtót, és indultam.
Megint elsétáltam azelőtt a bizonyos ház előtt, de nem foglalkoztam vele.
Beültem egy kávézóba, majd renfelzem egy kávét, mellé egy fahélyas csigát.
Tíz perc se telt, de ki is jött a táplálék az asztalomhoz az amit fogyasztani szetetnék.
Mikor az ételem és sz italom végén jártam. Betoppant Niall és Louis. Arra lennék nagyon kiváncsi hogy vajon mikor jöttek vissza? A gondolat menetemet az ír fiú akadályozta.
-Sziaaa Jessika!!! Te mit csinálsz itt?-kérdezte
-Szia Niall, Louis. Csak reggelizni ugrottam be.-vonom meg a vállam.
-Csatlakozhatunk?-kérdezte Lou
-Igazándiból ne haragudjatok de már befejztem és sok a trnnivalóm még. Szóval ne haragudjatok.-hazudtam, és közbe bociszemekkel néztem a fiúkra
-Semmi baj Jess. Majd máskor.-öleltek meg mind a ketten
Szeretem őket, de nem vagyok még felkészülve arra hogy bájcsevegjek velük.
Már csak egy pici kell a kijárathoz, mikor az kivágódik elöttem, és szembetalálom magam vele.
-Szia Jess, jó újra látni.
