Harry gázt adott és csak úgy hajtottunk, nem törődve a gyorshajtással nem kérdezett semmit, amiért nagyon hálás voltam. Most csak a csendre volt szükségem és ő ezt pontosan tudta. A könnyeim csak úgy hullottak, megállás nélkül és eszembe jutott amikor egyszer sírva mentem haza mert a testvéremmel történt valami és nagyon rosszul esett. Azt gondoltam Harry nincs itthon mert a stúdióban vannak tévedtem, meglepetést akart csinálni nekem. De látta hogy sírtam és megvígasztalt, végighalgatott és megnyugtatott a jelenlétével.
És most meg itt ülök vele egy kocsiba és én bőgök, de jogosan. A korházhoz érve a kocsiból azonnal ki pattanok és rohanom, Harry pedig utánnam, egszercsak éreztem hogy megfogta a kezem, s mikor hátra fordultam akkor küldött felém egy bíztató mosolyt, még ha nem is tudja miről is van szó. berohanunk, s akkor meglátom a bátyám aggódó arcát.
-Hunor, hol van anya?-kérdeztem könnyes szemmel
-Bent a műtőben.-mondta és sírva fakadt. Most előszőr látom sírni. Megölelem majd Harry felé fordulok.
-Ha akarsz akkor menj csak.-mondtam
-Te szeretnéd hogy maradjak?-kérezte egy apró mosollyal, amire én csak egy aprót bólintottam.Oda ött mad megölelt és belefurtam a fejem a mellkasába és újra zokogni kezdtem.
-SSh, semmi baj.-simogatta a hátam Harry
-Harry beszélnünk kell.-húztam el a folyosó végére.-Igen?-kérdezte.-Figyelj, most le kell majd hogy nyugodjak, és ehez kell egy kis idő, és ....-dadogtam.-Figyelj térj a lényegre.-mondta nyugtalanul.-Csak azt szeretném hogy te bármelyik pilanatba képes vagy újra megbántani és nem kell majd újra csalódjak még egyszer ehez a balesethez nem kell plusz egy gond és.........-mondtam össze vissza.-Röviden!-mondta az ujjait tördelve.-Csak szeretném ha most nem találkoznánk egy darabig és nem beszélnénk.-mondtam hatalmas gombóccal a torkomban, csak fájdalmas arcal bólintott, majd felém jött és azt hittem megölel de nem, mert elment mellettem szó nélkül, meggyötört arcal.
-Kisasszony!-szólt a doktor úr. Lassan oda sétáltam.
-Nos az édesanyja ...............
