Nos az édesanyja túlélte kisebb, nagyobb sérülésekkel.-mondta a doktor mire én egy hatalmasat sóhajtottam. Hunor az ölelésébe vont és nem engedett el kb 10 percig.
-Holnap látogatási időben be lehet jönni az édesanyjukhoz.-mondta az egyik nővér.
Mind ketten ki léptünk a kórház falai közül és Hunor szoros ölelésbe vont.Az ölelésünket a csengőhangom dallama, vagyis a BEGINN szólalt meg. Ránéztem a kijelzőre és nicsak, a nacsas Styles úr.
-Hallo?-szóltam bele kedvesen.
-Holnap este kezdesz, gyere a szigetre 20:00-ra és ne késs.-szólt bele Harry a telefonba morbid hangon.-Rendben szia.-raktam le.
Legalább megkérdezehette volna hogy mi történt. Mindegy, hisz ő Harry, nem mintha sokkal többet vártam volna.
Szép lassan eljött a holnap este nyolc, felvettem egy fekete egybeszoknyát ami a combomig ért el, majd ráraktam az aranyozott övet. Felvettem a fekete magassarkúm és mentem is.
Harry már ott várt.
-Na végre mondtam hogy ne késs.-mondta és betessékelt a kocsijába, majd gázt adott és mentünk is.
Az út csendben telt, nem szoltunk egymáshoz, de mikor az épület elé értünk elcsodálkoztam.
Mivel egy étterem elött vagyunk.
